Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-12
10 területi autonómiát a székelyföldi románokkal közösen akarja megvalósítani. Igaz ugyan, hogy ezt a közösködést ők valahogy úgy képzelték el, ahogyan ’19 óta a román hatalom gyakorolta, azaz a helyi kis ebbségben lévő románságnak "lojálisan" alá kell vetnie magát a helyi magyar többség akaratának. Amit a helyi románok ugyanolyan joggal találtak sértőnek, mint mi magunk. A Szövetség a Székelyföldért megalakulását is a román sajtó és a politikai pártok eg yhangú elutasítása követte. Csakhogy ezúttal már megváltozott hangnemben: a szenvedélyes kirohanásokat ezúttal az "érvek" helyettesítették. Főként a román alkotmányra való hivatkozás és az etnikai szempont elutasítása. Így aztán a konszenzusos megvalósítás ra e pillanatban sincs sokkal több esély. Mi történt Markóékkal? Joggal tehetnők fel a kérdést: mi történt az RMDSZszel? Markó Béla is beállt volna valamiféle – az autonómia fogalma körül – kibontakozó s etnikai konfliktusokkal fenyegető licitálásba? Azt hiszem, nem erről van szó. A kis lépések politikájának jegyében megszületett és a Tőkés László vezette Polgári Szövetség, illetve a Székely Nemzeti Tanács által szenvedélyesen (és nemegyszer megalapozottan) bírált kisebbségi törvény tervezetének parla menti kudarca az RMDSZt a romániai magyar közösségen belül kínos helyzetbe hozta. A fejlemények az RMDSZ vezetőit is frusztrálták, hiszen kormányzati kompromisszumaik bevallott értelme évek óta éppen a kisebbségi törvény körül körvonalazódó román – magyar k onszenzus volt. S úgy tűnt, minden a legjobb úton halad. A törvény a koalíciós egység részét képezte. A törvénytervezetet Tariceanu kormánya még az RMDSZ által előterjesztett formájában fogadta el. A parlamenti bizottságokban azonban a koalíciós partner de mokraták (az államelnök, Traian Basescu pártja) és a kis létszámú – de a parlamenti többséghez nélkülözhetetlen – konzervatívok nacionalista szavazatokra utazó destrukciója miatt (az első esetben a politikai életben maradás, a másikban az abszolút politika i hatalom megszerzése a tét) a törvény vitája megfeneklett. A demokraták a kulturális autonómiára vonatkozó kitételeket is hajlíthatatlanul elutasítják. Az RMDSZnek tehát, ha csak azt nem kockáztatja, hogy az – uniós csatlakozás (2007. január elseje) után feltehetőleg tovább már nem odázható – előre hozott választásokon kibukjon a román parlamentből, stratégiát kell váltania. Megteheti. Egyrészt azért, mert az unió tagjai közé fogadta ugyan az országot, de a központosítás leépítése továbbra is az integrá ció megkerülhetetlen feltételei közé tartozik. Márpedig a helyhatóságok hatáskörének növelése, a magyar többségű helyhatóságoknál önmagában is autonóm jogosítványok kialakulását eredményezi. A román alkotmány a helyhatóságok meghatározott célok érdekében való társulását lehetővé teszi. Másrészt mert a román alkotmányra való hivatkozás az unión belül aligha lesz tartható. A román állam képviselői az európai intézményekben a román állam nemzeti jellegére, illetve az állam egységére és oszthatatlanságára von atkozó alkotmányos cikkelyeket azzal az (RMDSZ által is támogatott) érveléssel fogadtatták el, hogy a nemzeti jelző, nem kulturális, hanem politikai közösséget jelöl. Igen ám, de amikor a kisebbségi autonómiákat az állam román nemzeti jellegére, a magyar n yelvhasználatot a román államnyelvre való hivatkozással utasítják el (márpedig ez idő szerint pontosan ez történik), éppen ezt az argumentációt aknázzák alá. Azaz: egyet mondanak Strassbourgban és mást (méghozzá épp az ellenkezőjét) idehaza. Modern harc Igaza van tehát Markó Bélának akkor, amikor úgy véli, elérkezett az autonómiák nyílt vállalásának ideje. És nemcsak a romániai magyar közösség, hanem a román demokrácia egészének érdekében. Az ország gazdaságilag felszálló ágban van. Románok milliói járj ák Európát, ismerkednek meg egy plurális és az autonómiák legkülönbözőbb változatait működtető világgal, szorulnak maguk is tartósan vagy átmenetileg kisebbségi helyzetekbe. Ebben a folyamatban a nemzeti hovatartozás az egyéni identitás lényeges, de sok má s közösségi vagy csoporthovatartozással egyenértékű összetevőjévé szelídülhet. A rögeszmék korának, úgy tűnik, tájainkon is bealkonyul. Markó Béla nem 19. századi "szabadságharcot" tervez, továbbra is a 21. századi körülményekhez alkalmazkodik. vissza Bíró Béla egyetemi tanár
