Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-07
27 hidegháború logikájában: KeletEurópa a desztalinizáció és a megosztott világ ellentmondásossá gában; Radio Free. vissza „Mocsok által jutunk kincshez” - Költő és titkos ügynök – Szilágyi Domokos Magyar Nemzet 2006. október 7. Szerző: Pécsi Györgyi Amikor a szent életűnek ismert Zoszima sztarec meghalt, a kolostort elözönlötték a csodavárók, szerzetesek meg laikusok. Azonban különös dolog történt. A csontbőr aszkéta holtteste a várakozással, a szent hagyománnyal szemben nagyon hamar elkezdett szagot árasztani, közönséges hullaszagot, ahelyett hogy testét szenthez il lően érintetlenül hagyták volna a bomlás jelei. A szerzetes ellenségei megdicsőülve érezték magukat, korábbi tisztelői pedig, mert csalódtak a csoda elmaradása miatt, haragjukban Zoszima ellen fordultak, és tiszteletlenül viselkedtek. „A hitetleneket kárör öm töltötte el, ami pedig a hívőket illeti, akadtak köztük olyanok, akik még jobban is örültek, mint a hitetlenek, mert »szeretik az emberek az igazak bukását és gyalázatát« – ahogy maga a megboldogult sztarec mondta egyik intelmében.” Dosztojevszkij szeri nt Zoszima sztarec nem volt szent, közönséges halandó volt, olyan, mint akárki más, habár sokat gondolkodott bűnről, bűnösről, megbocsátásról. Szilágyi Domokos sem volt szent, ember volt, gyarlóbb, mint tudtuk és hittük. Versei, cselekedetei alapján okkal gondoltuk, hogy különb nálunk, kortársainál, hogy ezt az istenadta tehetséget, a szó és a tett azonosságára nagyon kényes költőt egyenesen az ég küldte abba a megnyomorított országrészbe, hogy jelet, „acél bátorítást (s vigaszt, ha kell)” adjon. Most úgy é rezzük, meg lett sértve, meg lett gyalázva a tisztaság metafizikai értelmébe vetett szép hitünk. A tisztaság, amelyre oly kényes volt a költő, s amelyért oly igen szerettük verseit, igen, ez a tisztaságmítosz most összeroskadt. A romániai magyarság, amely – kisebbségi helyzeténél fogva – bensőségesebb, familiárisabb viszonyban érezte magát íróival a diktatúra éveiben, különösen kifosztottnak érzi magát. A hónapok óta lappangó gyanakvásokat föloldotta a család azzal, hogy Nagy Mária, utolsó esztendeiben a kö ltő élettársa, Szilágyi Kálmán, az öcs és Stefano Bottoni történész szeptember 26án közös nyilatkozatot adott ki egy romániai magyar honlapon (www.transindex.ro), amelyben közzétették mindazt, amit mostanáig tudni lehet Szilágyi Domokos ügynökmúltjáról – lefegyverző nyíltsággal és őszinteséggel. Elejét venni a susmorgó pletykáknak, meg abban az erkölcsi meggyőződésben, hogy „két ember közt legrövidebb / út az egyenes beszéd”. Szilágyi Domokos háromszor szólította meg elemi erővel a magyar irodalmat. Előszö r életében, radikális lázadásával, merész formaváltó verseivel, másodszor öngyilkosságával, amelyet a kortársak egyértelműen a diktatúrával szembeni utolsó nagy tiltakozásának tekintettek. És most harmadszor, amikor arra kényszeríti utókorát, minket, hogy számoljunk le a legendákkal, nézzünk szembe azzal a gyötrelmes korral, amelyet magunk mögött véltünk hagyni. Tisztázzuk a múltnak, ötvenhatnak meg mindannak, ami utána következett, a „létezett szocializmusnak” az összekuszált erkölcsi örökségét. Sejtettük eddig is, a tisztázás sokszor fájdalmas és megrendítő lesz, mert „nemcsak a gyávák ússzák meg szárazon, és nemcsak a hősök tesznek valami emlékezeteset” (Lászlóffy Aladár), de ekkora övön aluli ütésre nem számítottunk. Szilágyi Domokost a magyarországi ötv enhatot követő romániai megtorlások idején szervezték be. Húszéves sem volt akkor, szinte még gyerek. Nyolcgyermekes református papcsaládból érkezik a kolozsvári Bolyaira, az elsők egyike, aki papgyerek létére egyetemre kerülhet. Sokakkal együtt ő is hango t ad a magyarországi forradalom iránti rokonszenvének, ezért rá is megtorlás várna. Nem tudjuk, mivel zsarolták, de beszervezése után szerelme ellen is ejtik a vádat. Jelentései valószínűsíthetően hozzájárultak Péterffy Irén tízéves börtönbüntetéséhez. A m iértekre találhatunk magyarázatokat: szinte gyermeki korát, megrettenését, lázadó ateista (papcsaládi háttere ellenére vagy éppen azért ingerli a vallás) és baloldali elkötelezettségét (el fog jönni az igazságos társadalom, ha az eszméhez hűek az ész nevéb en fölépíthetik) stb. Ez persze magyarázat is meg nem is, mert mások, például a hasonló szerepre kiszemelt Páll Lajos nem vállalja a szervekkel való együttműködést, őt hat évre be is börtönözik. Mindenesetre az alig húszesztendős fiatalember egy pillanatba n megtorpan, és – kiválóan működő erkölcsi érzéke ellenére – kimondja az igent, ezzel megpecsételi saját sorsát, mert ennek az igennek – beszervezőivel szemben – örökkön viselnie kell a terhét. Nem tudjuk, meddig írt jelentéseket, de a hatvanas évek közepé n keltezett jelentéseket is találunk (fedőnevén) Balogh Ferenc ügynöktől. A költő ekkor – lelkilegidegileg megviselten – Bukarestben él. Sokat van együtt egy frissen szabadult ötvenhatos elítélttel, Páskándi Gézával. Páskándi legjobb barátjának tartja Szi lágyi Domokost – Szilágyi róla is ír jelentéseket a titkosszolgálatnak. Huszonhét éves ekkor, országosan ismert költő, aki verseivel a világot akarja megváltani, jobbá tenni. Nyilvánvaló, hogy már nem utasíthatja vissza önérzetesen a titkosszolgálatot, nem hivatkozhat erkölcsi elveire (már csak „egy kicsit szűz” – Esterházy) közszereplőként kialakult imázsának lerombolása nélkül. Azt gondoltuk, ilyesmi, hogy alanyi költőket spicliségre kényszerítsenek, csak a Szovjetunióban meg a barbár ázsiai kommunizmusok ban fordulhatott elő. Szokni kell a gondolatot, hogy az európai konszolidált szocializmus is
