Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-07
11 Béké t és nyugalmat szeretnék. Békét és nyugalmat, mert erre van szüksége az országnak. A békének ára van. Világos, egyszerű kérdésekre őszinte válaszokat kell adni, és eszerint kell cselekedni. Ez az ár. Gyurcsány vagy Orbán? - sokan így teszik fel a kérdést . Pedig a kérdés nem ez, ez legfeljebb a következmény. A következménye annak, hogy miként látja a magyar parlament a jelenlegi helyzetet, annak okát és lehetséges megoldását. Vágjunk a közepébe. Nem kevesen azt állítják, hogy a probléma maga a minisztere lnök, esetleg kormányával együtt, vagy a kormányzó pártok együtt. Azért, - mondják - mert becsapták a választókat. A vádlók bizonyítéka egy, a nagyobbik parlamenti kormányzó párt előtt elmondott beszéd: a szembesítés, helyenként az indulat, a szenvedély beszéde. Magyarországról, meg rólunk . Hazudtam vagy sem? Csalárd módon szereztüke meg a kormányzati felhatalmazást vagy sem? Vane ok és kelle bocsánatot kérni? Ezekre a kérdésekre kell - mások mellett - elsősorban válaszolni. Kezdjük a legutolsó kérdéssel: kelle bocsánatot kérni? Ige n, kell. Hogy miért? Azért, mert halogattuk a szembenézést egy tarthatatlan politikával. Azért, mert abban a téves hitben ringattuk magunkat is, talán a választókat is, hogy a gondok maguktól megoldódnak. Mert mindig találtunk okot, hogy ne válaszoljunk ke llő eréllyel és kellő bátorsággal a kihívásokra. Igen, bocsánatot kell kérni, mert a politikai érdek, a szociális szükség és a gazdasági lehetőségek között túlságosan sokszor nem találtuk meg nemcsak a politika, hanem az ország egésze számára is elfogadhat ó egyensúlyt. Mert megengedtük, hogy elhiggyék, sőt, talán időnként mi magunk is elhittük, hogy a politika felülírhatja a gazdaság törvényeit, vagy hogy a szociális igényeket kielégíteni csak politikai akarat kérdése. Igen, talán bocsánatot kell kérni, m ert hagytuk, hogy fennmaradjon az a látszat, sőt, nem egyszer mi magunk tartottuk fenn azt a látszatot, hogy nagyobb teljesítmény nélkül is lehet magasabb jövedelemre szert tenni. Hogy nem mondtuk ki: amit riválisaink tettek 2001től, mi pedig 2002 után, a z felborítja az egyensúlyt, és előbbutóbb nem lesz tartható ez a politika. Igen, e tekintetben kerültük a szembenézést, bátortalanok voltunk, és megpróbáltuk megkerülni a legegyenesebb, legegyszerűbb válaszokat. Ha valamiért kell bocsánatot kérni, akkor e zért. Bocsánat. És amikor azt mondtam, büszke vagyok arra abban a bizonyos őszödi beszédben, hogy végre megtettük, akkor arra a fajta szembesítésre voltam büszke, amely persze nem állja ki a nyilvánosság próbáját úgy, ahogyan ott, nem a nyilvánosságnak szánt módon elhangzott. Igazuk van. Arra nem lehetek büszke, hogy ezt nyilvánosan nem mertem megtenni. Kerültem a szembesítést, bátorságom csak ahhoz volt - legalábbis akkor , hogy legalább abban a körben, amelyhez politikailag leginkább tartozom, s amel y a parlamentben vállalja, hogy a kormányt támogatva segíti a kormány politikájának érvényesülését, megpróbáltam a szembesítést azzal, hogy így nem mehet tovább: változni és változtatni kell. Ez akkor is igaz, hogyha - miközben nem beszéltem erről nyilvánosan, és ezt okkal a szememre vethetik - a kiigazítás, az egyensúlyteremtés elkezdésével, ami miatt támadtak bennünket, vagy éppen a reformok elindításával, vagyis a cselekvés által megtörtént a szembenézés. Az kétségtelen, hogy a hitelességhez nem elég tenni, hanem talán előbb beszélni kellett volna, és talán nem pont így, és nem pont itt. Vane saját felelősségem? Igen, van, hiszen én vezettem az előző kormányt, azt a kormányt, amelyért én viseltem a felelősséget. Tehát enyém a fő felelősség. Amikor megérett az elhatározás, hogy változtatni kell, akkor ezt a döntésemet csak azok között mertem egyértelműen érvényesíteni, akiktől, mi tagadás, politikai értelemben nem volt tartanivalóm. Nem vol t hozzá bátorságom, hogy elmondjam a választók szemébe is, hogy mindaz, amit csináltam, mindaz, amit csináltunk, és mindaz, amit Magyarországon az elmúlt években nagyonnagyon sokan tettek és hittek, az helyenként öncsalásra, helyenként bátortalanságra épü lt. Van ok tehát szemrehányást tenni a miniszterelnöknek, és van ok felszólítani arra, hogy beszéljen egyértelműen. Ha pedig korábban nem tette, akkor kérjen bocsánatot. Van ok arra, hogy ne keverje össze saját felelősségét másokéval. Akkor sem, hogyha egyébké nt nyilvánvaló, hogy mindaz, amiről beszélünk, bár személyes felelősséget is tartalmaz, talán nem vitathatóan túlmutat is azon.
