Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-06
11 A véletlen úgy hozta, hogy a kilencvenes évek elején az október hatodikákat Aradon töltöttem. Ezért fon tos nekem ez a nap. Ezért is. Meg azért, amilyennek olykor megéltem: a vesztőhelyhez vezető úton és a emlékmű környékét ellepő rendőrökben még nem lett volna semmi különös, amikor azonban kommandósok is felbukkantak, s még fákról is figyeltek, talán a töme get, talán azokat, akik esetleg a koszorúzásra összegyűlteket fenyegethették volna, szóval ez az akciófilmes körítés, ez már zavaró volt. De elmúlt ez is, s maradt a tisztelgés. Aktuálpolitikai felhangokkal olykor, mégis méltóságteljesen. Az idei megemlé kezéstől tartok kissé. Felvetődött bennem valamikor szeptemberben, hogy a gyereket is el lehetne már vinni, de nyilván nem lett belőle semmi. Az idei október 6. Budapesten zajlik, ilyenkor politikával is foglalkozó újságíró el nem utazhat. Egyfelől. Másr észt abban sem vagyok biztos, hogy ha ma a Kossuth téren éppen nem bizalomról szavaznának, illetve ugyanott nem tüntetnének, akkor érdemes lett volna Aradra utazni. Mert félek, hogy mindaz, ami itt és most zajlik, a hazugságtól és a hazugozástól kezdve, az önkormányzati választás jelentésének félremagyarázásán át a nép ámításáig szakértői kormányokkal és kikényszeríthető miniszterelnökváltásig, magyarán, ez az egész téboly annyira átszivárgott már a határon, hogy a vértanúk emléke előtti tisztelgést is tön kreteszi. Elég egyetlen utalás arra, milyen példát mutatnak Damjanichék "a népet sanyargató, a véleményét figyelembe nem vevő hatalom" elleni fellépésre, elég akár csak egyetlen füttyszó a magyar kormányt Aradon képviselő Göncz Kinga beszéde előtt, alatt, s megette a fene az egészet. Onnan kezdve már nem a tábornokokról szól ez a nap, hanem Magyarországnak szánt üzenetről és a füttyről – ez lesz téma, erre érkeznek majd válaszok. És ne mondja senki, hogy Magyarország mostani problémája a határon túliak pr oblémája is, mert ez hülyeség. Március 15. és úgy általában október 6., bizonyos értelemben még október 23. is a nemzet ügye. Ez, ami itt és most folyik, csak Magyarországé. Hogy aztán ezt a problémát kizárólag Gyurcsány Ferencnek hívjáke – a múlt héten úgy hívták – , vagy Gyurcsány Ferencnek és Orbán Viktornak hívják – e héten már inkább így, párosan igaz – , azon lehet vitatkozni. De valójában ez mellékes is, ez mindenképpen itteni meccs, itt kell lejátszani, nem szabad bevonni a határon túli magyarokat, nekik meg nem szabad beavatkozniuk. Nem, nem azért, mert nem lehet meg a véleményük, s ne mondhatnák ki, hanem puszta önvédelemből. Ők ebből nem jöhetnek ki jól, miként jó évtizede nem jöttek ki jól egyetlen olyan magyarországi belpolitikai vitából sem, a melybe valamilyen módon – akár csak vezetőik vagy prominenseik egyegy nyilatkozatával – beavatkoztak. (Sőt még azokból sem, amelyek elvileg róluk szóltak. Túlbeszélt téma, de nincs jobb példa: ott volt 2004. december 5.) Ráadásul az első megnyilvánuláso n ezúttal is túl vagyunk. Gyanús volt sokaknak már az is, hogy a dolgok kísértetiesen úgy alakulnak, mint néhány hónapja, pontosabban a nyár közepén Orbán Viktor emlegette. Na hol? Természetesen Tusnádfürdőn, elsősorban határon túliak előtt. Aztán jött Tők és László bő tíz nappal ezelőtti Kossuth téri felbukkanása, sőt beszéde, és sorozatban hívtak telefonon ismerősök azzal, hogy mi a csudának kellett a püspöknek megint beleszólnia az itteni ügyekbe. Majd még legalább hárman, egymástól függetlenül hozzátetté k: a maguk részéről a Pozsgay – Szűrös – Tőkés lúzertrió fellépésénél döntötték el, hogy mégis elmennek szavazni, és Demszkyt választják. És semmi garancia nincs arra, hogy nem lesz határon túli fellépő a most kezdődő Kossuth téri dzsemboriban is. A magam ré széről legfeljebb abban reménykedem, hogy legalább ma nem jön senki Erdélyből ébresztőórát csörgetni. És hogy Aradon sem jut eszébe senkinek ilyen modortalanság. Mondom: nemzeti gyásznap van. vissza Nagy Iván Zsolt rovatveze tő Az államfő cselekvési lehetőségei − Az államfőnek saját elnöki programjához kell hűnek lennie, ennek következetes végrehajtása várható el tőle Parlamentáris demokráciákban – így Magyarországon is – az államfő szerepe mindaddig formális, jellemz ően protokolláris szerepkörre szorítkozik, amíg az intézményrendszer működésében nem jelentkezik olyan közjogi
