Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-06
12 vagy tartalmi zavar, amelyből tekintélyes szó, külső ráhatás nélkül nem tudnak továbblépni az egymással konfliktusba kerülő felek. A köztársasá gi elnök nem döntőbírója a zajló politika mindennapos ügyeinek, de alkotmányos feladatának megfelelően őrködnie kell az államszervezet demokratikus működése felett, ennek megfelelően az ország működését súlyosan akadályozó körülmények esetén meg kell talál nia a beavatkozás helyes és hatásos módját. Káros hitvallás A szeptember 17én nyilvánosságra került miniszterelnöki beszéd a magyar politika súlyos tartalmi zavarához vezetett. A biztos parlamenti többséggel rendelkező kormánykoalíció azóta sem jelezt e, hogy bizalma megingott a miniszterelnökben. A zavar forrása tehát nem az intézmények formális működtetésében keresendő. Az intézményrendszer önmagában azonban leginkább egy üres épülethez hasonlít: a lényeget a benne élők fogják meghatározni, rajtuk múl ik, hogy miképp töltik meg élettel a szépen felépített, stabil házat. A nyilvánosságra került hangfelvétel cáfolhatatlanul és elemi erővel mutatta meg a közvéleménynek, hogy Magyarország korábbi, majd újraválasztott kormányfője ebben az épületben elemi n ormákat megszegve közlekedik. A beszéd kiszivárogtatását követő felháborodás nem azért volt nagy, mert bárki azt gondolta volna, hogy az országban korábban még senki nem sértett meg bármilyen szintű normát. Ilyen pőrén, nyilvánvalóan és a megbánás vagy a s ajnálkozás legapróbb jele nélkül megvallva azonban magyar választó még soha nem szembesülhetett politikusi gyakorlattal, hitvallással. Káros maga a megvallott politikusi gyakorlat, hiszen a tudatosan valótlanul beállított gazdasági helyzetértékelésre épí tett korábbi kormányzati döntések – mint például a forgalmi adó felső kulcsának csökkentése – még távolabb sodorták a költségvetési egyensúlyt, a mostanra nyilvánvalóan elkerülhetetlen stabilizációs programot egy még kedvezőtlenebb pozícióból kell kezdeni. Ha lehet azonban, még ennél is károsabb az a politikusi hitvallás, amely szerint az ilyen gyakorlat nem megbánásra érdemes tévedés, hanem a cél érdekében megengedett eszköz. Káros reakciók Súlyos zavara a demokratikus működésnek, ha ez a szemlélet e lfogadottá, majd ennek következtében általánossá válik. A felháborodás téves és káros reakciókat is szült. Téves követelésként az államfőtől közjogi lépést vártak: előkerült az Országgyűlés feloszlatásának, illetve új választások kiírásának ötlete. Káros é s elítélendő reakció volt viszont, hogy míg vidéken a tiltakozások elfogadható kereteken belül maradtak, addig a Kossuth téren gyakran átlépték a határt, például, amikor árpádsávos zászlók alatt állítólagos zsidó politikusok listáját ismertették. Mivel a szeptember 17től kibontakozó zavar nem közjogieljárási, hanem tartalmi természetű, a köztársasági elnök helyes és hatásos válasza is tartalmi lehetett. Pozícióját a szeptember 18án elmondott televíziós beszédben tette nyilvánvalóvá. Beszédének célja annak megerősítése volt, hogy semmiféle politikai ambíció nem igazolhatja olyan eszközök alkalmazását, amelyek a demokráciába vetett bizalom alapjait kezdik ki. Másnap, az MTVszékház ostroma után új helyzet alakult ki, a zavar fokozódott. Az elnöknek ismé t ki kellett állnia, és épp az előző nap kifejtett értékek védelmében kellett világossá tennie a határt a gyülekezési és véleménynyilvánítási jog szabad gyakorlása és bűncselekmények elkövetése között. Rögzített értékek Felvetődhet, hogy az alkotmányos an szűkre szabott jogkör mellett milyen valódi cselekvési lehetősége van az elnöknek, miként lehet beavatkozása valóban hatásos. A demokratikus működés normális, zökkenőmentes időszakaiban – épp a ritka megszólalásból is adódó – felhalmozott tekintély bizt osít tényleges cselekvési lehetőséget a köztársasági elnöknek zavarossá váló körülmények között.
