Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-05
25 Németországban 2004 augusztusától zajlottak nagyszabású tü ntetések a munkaerőpiaci reformok - nem pedig a kormány - ellen. A demonstrációkat a szakszervezetek szervezték a szociáldemokratákból kivált Oskar Lafontaine által alapított Baloldali Párt támogatásával. A Gerhard Schröder akkori szociáldemokrata kancell ár vezette ko rmány Hartz IV. elnevezésű reformprogramjának lényege a munkahelyteremtés volt. Rugalmasabbá tették a mu nkaerőpiacot, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a dolgozót könnyebben utcára lehetett tenni. Emellett alaposan megkurtították a munkavá llalók kedvezményeit (többek közt az utazási hozzájárulást) és a munkanélküli segélyt. Az első demonstrációt Andreas Erhold, egy állását elveszített irodai üzletkötő szervezte Magdeburgban. Az egyk ori NDKhoz tartozó területeken a német átlagot napjainkb an is messze felülmúlja a munkanélküliségi ráta. A tünt etéssorozat csúcspontján, 2004. augusztus 30án több mint kétszáz városban legkevesebb 200 ezren vonultak utcára. 2004 októberének közepétől igencsak megcsappant a tüntetők létszáma, nem kis részben az ért, mert a szervezők alapvető politikai kérdésekben sem tudtak megegyezni. Ennek ellenére tavaly egész évben folytatódtak a tiltakoz á- sok, ötvenszáz városban, legfeljebb nyolcezer tüntetővel. Néhány tucat településen még idén augusztusban is demonstráltak szórványosan Németországban. Erfurtban egyszer megtörtént, hogy neonácik is csatlakozni akartak a tüntetőkhöz, akik azonban a rendőrségtől kértek segítséget, amely végül kordonnal választotta szét a két csoportot. Több más városban az újfasiszták sikerr el vegyültek a tömegbe, amely sokszor nem is próbálta megakadályozni befurakodásukat. Ezért számos értelmiségi bírálta a tüntetések szervezőit. NagyBritanniában minden idők legnagyobb utcai demonstrációját 2003 februárjában tartották - de nem a hivata lba n lévő kormány, hanem a készülődő iraki offenzíva terve ellen. A nemzetközi háborúellenes tiltakozónapon Londonban hivatalos becslések szerint hétszázezren, a szervezők szerint egymillióan vonultak az utcákra. A ko rmányellenes tiltakozások "fénykora" azonb an az 1970es évekre tehető, amikor még igen nagy erőt képviseltek a brit szakszervezetek. A mindennapos sztrájkok, tüntetések nyomán két kormány is választásokat veszített: a ko nzervatív Ted Heath kabinetje 1974ben, majd a munkáspárti James Callaghané 19 79ben. Az 197879es tél, az "elégedetlenség tele" nemcsak a Labourt lehetelenítette el több mint egy évtizedre, hanem megalapozta azokat a nagyon kemény intézkedéseket, amelyekkel Margaret Thatcher megzabolázta a szakszerv ezeteket. A Vaslady komoly áldo zatok árán, de véghez vitte az elkerülhetetlen privatizálásokat, s új növekedési pályára állította a brit gazdaságot. Thatcher hosszú országlásának hanyatló korszakában is volt egy hatalmas tüntetés: 1990. március 31én Londo nban kétszázezren gyűltek össze a Trafalgar téren egy új adó bevezetése ellen tiltakozva. A békésen induló me gmozdulás zavargásokba torkollott, a randalírozó kisebbség összecsapott a rendőrökkel, ablakokat törtek be, üzlet eket fosztottak ki. Mintegy 400 emb ert letartóztattak, 400 ezer font anyagi kár keletkezett. Spanyolország évtizedek óta együtt él a terrorizmussal, s a legnagyobb tömegeket az ETA terrorakciói elleni tilt akozó, pártok feletti megmozdulások viszik az utcára. A 2004 márciusi madridi alKaid avonatrobbantások után váratlanul vereséget szenvedett a választásokon az addig kormányzó konzervatív Néppárt (PP) és megalakulhatott a szocialista Zapaterokabinet. A PP azóta sem volt képes belenyugodni a vereségbe és több tiltakozó megmozd ulást szervez ett a kormány lemondását követelve. Újult erőre kaptak a tüntetések, amióta a szocialista kabinet pá rbeszédet kezdeményezett az ETA terrorszervezettel, a demonstrációkat formálisan ugyan a "Terrorizmus Áldoz atainak Szövetsége" (AVT) szervezi, azon azonban rendszeresen részt vesznek a Néppárt vezetői, s előkelő helyen szerepelnek a Zapatero kormányfő lemondását követelő jelszavak. Legutóbb október elsején Sevillában 40 ezren vonultak fel a kormányellenes megmozduláson. vissza Bővítés: siker vagy illúzió? - Bulgária mindent feláldozott a maastrichti követelmények oltárán Népszava 2006. október 5. Szerző: Regős Zsuzsa Merőben ellentétes vélemények alakultak ki a bővülő Európáról a szakértői fejekben. Akad, aki szerint ez mag a a sikertörténet, másik viszont attól tartanak, a közösség létét fenyegetheti a homogenitás illúziója, hiszen a régiek és az újonnan jöttek korántsem egyformák, mint ahogyan a belépésük, felvételük feltételei sem azok. Elmaradt a közösségbeli integráció, az elmélyítés. Ezért van bajban az Európai Unió, amely ha nem változtat, jelenlegi műk ö-
