Reggeli Sajtófigyelő, 2006. október - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-10-05
24 ET: a parlament a viták helyszíne Az Európa Tanács (ET) vezető politikusai és Göncz Kinga külügyminiszter a magyarországi helyze t kapcsán egyetértettek abban, hogy parlamenti demokráciákban a parlament az a hely, ahol a viták lefolytatandóak, nem pedig a parlamenten kívüli helyszínek. Ezt Göncz Kinga közölte szerda délután Strasbourgban magyar újságíró kkal, beszámolva azokról a meg beszélésekről, amelyeket az emberi jogokkal és a demokratikus intézményrendszer helyes működésével foglalkozó nemzetközi szervezet két vezetőjével, René van der Lindennel, az ET parlamenti közgyűlésének elnökével és Terry Davis ETfőtitkárral folytatott. G öncz Kinga az 1956os emlékkiállítás megny itásán vett részt az Európa Tanács székhelyén, Gyurcsány Ferenc kormányfőt helyettesítve, aki a magyar belpolit ikai események miatt nem tudott kiutazni a francia városba. vissza N yugaton tiszteletben tartják a demokratikus alapelveket - Elvétve van példa arra, hogy pá rtok utcára vezérelik az embereket Népszava 2006. október 5. Parlamentáris demokráciában a politizálás alapvető színtere a törvényhozás, s demokratikus pártok nem az utcán próbálják újravívni az urnáknál elveszített politikai csatákat. Kormányellenes tüntetés szervezésére még a sajátos demokráciafelfogásáról ismert Silvio Berlusconi sem ragadtatta magát, "csak" fenyegetőzött vele. Természetesen több példa van az ismer t demokráciákból a kormány politikájával szembeni tiltakozó megmozdulásokra, ezeket azonban általában érdekvédelmi szervezetek, diákmozgalmak szervezik. Olaszország közismert arról, hogy a munkavállalók előszeretettel élnek az utcai tiltakozások és a mun kabeszünt etés fegyverével. Arra azonban a nem feltétlenül kiváló politikai kultúrájáról ismert Olaszországban sem volt példa, hogy egy párt vezérelje ki az embereket az utcára. Igaz, fenyegetőzés hallhattunk már erre vonatkozóan, méghozzá idén májusban, ne m sokkal azután, hogy Romano Prodi balközép koalíciója megnyerte a parlamenti választást. Felmerült ugyanis annak a lehetősége, hogy Prodiék az egykori miniszterelnököt, Massimo D'Alemát jelölik az államfői székbe. A jobboldali ellenzék sajátos megnyilatko zásairól ismert vezéralakja, Silvio Berlusconi erre k ö- zölte: ha tényleg a baloldali demokraták politikusa lenne a következő államfő, azon nyomban "utcai tüntetéseket szervezne". Erre aztán nem került sor, mert Giorgio Napolitanót tették meg az ország fejév é, akivel szemben a jobboldalnak sem volt komolyabb ellenvetése. A Berlusconi kormány tavaszi bukását nemcsak Itália határain belül, azon kívül is nagy megkönnyebbüléssel f ogadták. Az egyik legnagyobb megmozdulásra 2002. október 18án került sor a "lovag" által vezetett kabinettel szemben, amikor közel egymillió munkavállaló tiltakozott az utcákon. Hivatalosan ugyan azon törvényjavaslat miatt sztrájkoltak és tüntettek, amely megkönnyíti a felmondást a munkavállalóknak, ám kétségtelen, hogy a tünt etéseknek voltak politikai felhangjai, s valójában az egész kormány munkájával szemben fejezték ki egyet nem értésüket. A sztrájkra az ország legnagyobb szakszervezete, a CGIL szólított fel. Az iraki háborút követően is több tömegmegmozdulást tartottak, amelyeken ne m hiányoztak a katonai beavatkozást támogató Berlusconikormányt bíráló szlogenek, ám ezen akciókat a pacifista csoportosulások szervezték. Nem ritkák Franciaországban a kormánnyal szembeni tömegmegmozdulások. Nem egyszer százezrek vonulnak az utcákra, ho gy kifejezzék egyet nem értésüket a kabinet egyegy vitatott törvényével, vagy javaslatával szemben. 2003 júniusában például több tiltakozó akciót tartottak a nyugdíjreform miatt. Fontos azonban hangsúlyozni: egyetlen alkalommal sem a baloldali ellenzék hí vta fel híveit a tiltakozásra. Ennek részint az az oka, hogy a szoci alisták is pontosan tisztában voltak azzal: a népszerűtlen intézkedéseket (a nyugdíjkorhatár emelését, stb.) nekik is meg kellene hozniuk, ha ők lennének hatalmon, mivel a lakosság elöregedése miatt elkerülhetetlen a kérdés kez elése. Nem is szólva arról, ho gy Franciaország igazi parlamentáris demokrácia, ahol az ehhez hasonló gondokat a törvényhozásban igyekeznek orvosolni. A munkavállalókat a négy nagy szakszervezet hívta fel arra: ne vegyék fel a munkát. Idén tavasszal ismét tüntetők lepték el a francia fővárost, illetve a jelentősebb regionális központokat. A - hangs ú- lyozzuk - érdekvédelmi szervezetek az úgynevezett CPEtörvény ellen tiltakoznak, amely lehetővé teszi, hogy a 26 év alatti fiatalokat két éves próbaidőre vegyék fel. A szakszervezetek mellet t diákmozgalmak fejezték ki tiltakoz á- sukat. A javaslat a kormányzó UMP jobboldali párt tagságát is megosztotta, így Dominique de Villepin miniszte relnök a jogszabály felvizezésére szánta el magát.
