Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-30
9 a különleges figyelem három évig tart, ezalatt a két országnak félévente kell beszámolnia arról, hogyan halad a felzárkózásban. Ha Brüsszel kifogásolnivalót talál a jelentésben, az is előfordulhat, hogy a régi tagállamoknak nem lesz k ötelező elismerniük a román vagy a bolgár bíróságok által meghozott ítéleteket. Az eddig példátlanul szigorú feltételek azt jelzik, hogy az unió aggasztónak tartja a két ország lemaradásait (főként a korrupció és a szervezett bűnözés visszaszorítása, az él elmiszerbiztonsági standardok átvétele és az EUsegélyek adminisztrációja terén), de a közösségen belüli nyomásgyakorlást elégségesnek tartja a kívánt változások eléréséhez. Románia és Bulgária különben is „szegény rokonnak” számít, hiszen az egy főre jut ó GDP egyikük esetében sem éri el az EUátlag harmadát. A csatlakozás várhatóan legfontosabb és az EU polgárai számára leginkább húsba vágó kérdése az lesz, hogy elindule a két országból a munkavállalók áradata a sokkal jobban fizető nyugateurópai munkah elyek felé. Romániában ugyanis majd tízmillió, déli szomszédjában pedig hárommilliónégyszázezer ember dolgozik az uniós átlagfizetés töredékéért. Ezekben az országokban nagy a mobilitás: Romániában ugyan nincs pontos statisztika, de a becslések szerint má r most is legalább kétmillió ember dolgozik az unióban, ám mindössze tizedük rendelkezik hivatalos munkavállalási engedéllyel! Vannak olyan, elsősorban moldvai és olténiai (havaselvei) települések, ahol egész falvak vándoroltak külföldre, az egyik Beszterc eNaszód megyei falu lakói például az ortodox pópát is magukkal vitték a vendégmunkára. A román munkavállalók célországa elsősorban Spanyolország és Olaszország. Magyarország csak a negyedik a sorban. A Világbank felmérése szerint a román fiatalok közel ki lencven százaléka (!) elhagyná hazáját, ha tehetné, és ezzel a döbbenetes számmal tíz százalékkal megelőzik az etiópiai és bangladesi ifjakat. Igaz, a fiatalok csupán tizede gondolkodik a tartós kint maradáson, a többség csak pénzt keresni menne külföldre. Román gazdasági elemzők szerint sokáig a külföldön dolgozók „lélegeztetőgépe”, vagyis keresete tartotta el a román gazdaságot, hiszen az általuk hivatalos formában hazautalt évi több mint négymilliárd euró a román GDP csaknem hat százalékát jelenti. És mé g nem is beszéltünk a borítékban vagy személyesen hazavitt eurókötegekről, ugyanis egyes becslések szerint a pénz negyven százaléka nem hivatalos úton érkezik az országba. Az eurómilliárdok kétharmadát fogyasztásra költik el, a többit telekvásárlásba, inga tlanba vagy részvényekbe fektetik. A vendégmunkások pénze különben az ország második legjelentősebb külföldi tőkeforrása. Paradox módon éppen ettől a bevételtől eshet el Románia a csatlakozás után, mert sokak szerint a munkavállalás korlátlanná tétele eset én a vendégmunkások kiviszik családjukat, így megcsappanhat a hazaküldött pénzek mennyisége. Suzana Dobre, a Román Akadémiai Társaság (RAT) vezetője lapunk kérdésére ismertette legfrissebb, a román munkaerőpiacot elemző tanulmányuk adatait. Keleti szomszéd unknál hivatalosan négymillióhatszáztizenhétezer ember van alkalmazásban, ugyanakkor a munkanélküliség alacsonyabb, mint az EU vezető országaiban, alig 5,1 százalék. A különbözetet nyilván azok adják, akik legálisan vagy feketén dolgoznak az unió országai ban. Az aktív lakosság harminc százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Mivel a gazdasági átalakulást követő szociális feszültségeket a kormány elsősorban az idő előtti nyugdíjazással próbálta enyhíteni, ezért ma Romániában több mint hatmillió nyugdíjas él, d e ez nem számít magasnak az elöregedő nyugati társadalmakhoz képest. A román nettó átlagjövedelem kétszáznegyven euró. A migráció időszakos jellegű, legtöbben hat hónaptól egy évig terjedő időszakra vállalnak munkát külföldön, hogy aztán a megkeresett pénz zel otthon kezdjenek valamit. Ha nem válnak be a számításaik, elfogy vagy nem elég a pénzük, ismét útra kelnek. A cél (nyelvigazdasági okok miatt) elsősorban Olaszország, itt a külföldre indulók majdnem harminc százaléka dolgozik. A második helyen Spanyol országot találjuk (22,4 százalék), aztán meglehetősen lemaradva Németország (13,5 százalék), majd Magyarország (5,8 százalék) és Franciaország (5,5 százalék) következik. Angliába és Ausztriába a külföldön dolgozó románok négynégy százaléka érkezett. * A RAT becslése szerint a csatlakozással nem változik jelentősen a románok preferenciája, sőt a kivándorlók tömege sem, hiszen aki akart, az már elment, az emberek amúgy is a megszokott, kiismert munkaadókhoz térnek vissza. Fontos az is, hogy Spanyolországban és Itáliában kiépültek azok a kapcsolatirokoni hálók, amelyek megkönnyítik a munkahely- és szálláskeresést. Bulgáriában a külföldi munkavállalási kedv még nagyobb: míg a 15 évnél idősebb román lakosság 4,6 százaléka kacsingat kifelé (sőt 1,8 százalékuk m ár konkrét lépéseket is tett az ügy érdekében), addig ez az arány Bulgáriában 6,1, illetve 2,5 százalék. (Nálunk egyébként jóval kevesebb, 1,8, illetve 0,4 százalék). A bolgárok célországa – földrajzi okok miatt – elsősorban Görögország és Olaszország, de tekintélyes kolónia alakult ki Spanyolországban is. Az Amerikai Egyesült Államok és Kanada mellett sokan dolgoznak az Egyesült Királyságban. A bolgár tudományos akadémia tanulmányában kétszázezerre becsüli az országból az uniós csatlakozás utáni első három évben elvándorló munkások számát. A Standart című bolgár napilap elemzése szerint az első évben tizenhatezren – zömükben fiatalok – próbálnak majd szerencsét külföldön, várhatóan sikerrel, hiszen máris érkeznek ajánlatok
