Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-01
22 fiatal kollégák elégedetlenek a felelősségre vonás eszközeivel. A következő kongresszuson az alapszabályzat módosításakor meg kell vizsgálnunk a kölcsönös felelősségre vonás módozatait. Ennek a felelősségre vonásnak azonb an, kölcsönösségi alapon, az országos vezetőséggel szemben is működnie kell. És ez rám is vonatkozik. A pártszerűség ezt is feltételezi. - Szimbolikus vagy pragmatikus politizálás. Melyiket tartja célravezetőnek? - Én nem tudom ezt a kettőt szembeállítan i, mert a szimbolikus politizálás az én elképzelésem szerint azt jelenti, hogy megküzdünk például a Szabadságszobor visszaállításáért vagy a nemzeti himnusz és a nemzeti lobogó használatáért. Ebből nyilvánvalóan nem lesz út, iskolaépület, nem lesz kenyér sem az embereknek, viszont otthonérzés, a nemzeti identitáshoz való ragaszkodás megerősítése, jobb közérzet az egész magyar közösség számára lesz belőle. Az otthonteremtésnek épp úgy része a nemzeti lobogó, a himnusz, a szobor és számos más többékevésbé szimbolikusnak tekinthető kérdés, mint az út, az iskola, a víz, a gáz, az erdő, a föld, a gazdaság. Ezt a kettőt a továbbiakban is együtt kell vállalnunk, kérdés az, hogy mire mekkora hangsúlyt helyezünk. A mi politizálásunkban a pragmatizmus és a nemzeti identitás szimbolikus fölmutatása együtt jár és össze is fér egymással. - Milyen újító javaslatokat kell kidolgozni a 2007es RMDSZkongresszusig? - A mostaninál felelősebb viszonyokat kell kialakítani az RMDSZen belül, de ezt úgy kell tenni, hogy nyito tt maradjon minden véleményáramlat előtt. A magam részéről újragondolnám a civil szervezetekkel, egyházakkal, szakmai és ifjúsági szervezetekkel való munkamegosztás kérdését. Nem kell feltétlenül az RMDSZnek elvégeznie azt a munkát, amely ezekre a szervez etekre hárul. Ilyen értelemben újragondolnám az RMDSZ különböző testületeinek, az Ügyvezető Elnökség, a Szövetségi Egyeztető Tanács, de a SZKT szerepét is. Attól függetlenül, hogy a kisebbségi törvényt sikerüle megfelelő időben elfogadtatnunk - mert előbbutóbb meg vagyok győződve, hogy el tudjuk fogadtatni - létre kell hoznunk a magyar kulturális autonómiatanácsot. - Az RMDSZ hamarosan nagyszabású konzultációsorozatot indít a civil szféra képviselőivel, illetve az erdélyi magyar politikai élet RMDSZen kívüli szereplőivel. - Amit nyáron vállaltam, annak teljesítésébe most ősszel kollégáimmal bele is fogunk: meghívok minden civil, szakmai, ifjúsági szervezetet és az egyházakat, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselőit, hogy üljünk le különkülö n, beszéljük át a közös gondokat kötetlenül vagy kevésbé kötetlenül. Vitassuk meg azt is, amit ők akarnak és azt is, amit mi szeretnénk mindenképpen megbeszélni. Én például azt szeretném megtudni, hogyan látják konzultációs partnereink az RMDSZ továbblépés ét, szerintük mit kellene megváltoztatni a Szövetségben, annak fölépítésén és programján, illetve hogyan látják a velünk való együttműködést, az RMDSZen belüli esetleges munkájukat, ha ilyet el tudnak képzelni. - A megújulás részeként, a konzultációsoro zaton túl elképzelhetőnek tartjae az együttműködést az EMNTvel és a Magyar Polgári Szövetséggel? - Az RMDSZnek jelenleg két problémát kell megoldania: a román politikában elfoglalt helyünk és a román politikai pártokkal való viszonyunk tisztázását, vala mint az azokkal való viszonyunkat, akik az RMDSZen kívül keresnek alternatívákat, akár civil szervezetek formájában, akár politikai pártot akarnak alakítani. Másfél évtizeden át a román politikai élet és a román civil társadalom a teljes magyar közösség k épviseleteként szemlélte az RMDSZt. Mi nem egyszerűen egy politikai szervezet voltunk. Mi »a magyarok« voltunk a politikai életben. Az utóbbi időben azt érzékelem, hogy minket a román politikusok, de a román civil társadalom is próbál eltaszítani egy má sik helyzetbe, amelyben egyszerűen csak egy politikai szervezet lennénk a többi között. A következő lépés pedig az, hogy megpróbálnak megosztani bennünket. A román politikai életben az egyik feladatunk: egységesnek maradni és egyértelműen úgy viselkedni, h ogy mi is, de mások is tegyenek különbséget köztünk és a román politikai pártok között. Soha olyan erősen mint a 2004es választások után nem éreztem azt, hogy minket mint egységes érdekképviseletet meg akarnak osztani. Ezzel szorosan összefügg, hogy mit kezdünk az RMDSZen kívül boldogulni akarókkal. Föl kell nekik ajánlani a lehetőséget az RMDSZben való együttmunkálkodásra, de meg kell kérdezni, hogy szerintük, nekik mi nem jó az RMDSZben. Párbeszédet azonban csak azzal lehet folytatni, aki akar párbe szédet. A disznótor nem erőszak.