Reggeli Sajtófigyelő, 2006. szeptember - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-09-05
32 Vak az, aki nem látja mindazt a hatalmas politikai potenciált, amivel szövetségünk rendelkezik: a 7,5 milliós Erdély és Par tium megkerülhetetlen politikai tényezője vagyunk. A decentralizációval és az ország regionalizációjának előrehaladásával most újabb lehetőségek nyíltak meg előttünk: a megyék közti együttműködés új formáinak megalkotása, köztük a székelyföldi autonómiapro gram jelentős részének megvalósítása. A romániai területpolitika EUelvek szerinti átalakulása ma még alig tudatosított lehetőséget adott a kezünkbe: jogosítványt, erőforrást és új távlatokat. Románia Európai Unióhoz történő csatlakozását követőn milliár dnyi fejlesztési forrás fog az ország rendelkezésére állni. A fejlesztéspolitika sikere érdekében az elmúlt években létrejöttek a fejlesztési régiók, a megyék és az országos igazgatási szint közötti területi egységek. Erdélyben három ilyen régió alakult me g. Ezek a régiók eltérő fejlettségükkel, egymástól különböző külső kapcsolataikkal és sajátos társadalmigazdasági problémáikkal az ország felzárkózását lehetővé tevő keretei lehetnek a fejlesztéspolitikának. Az erdélyi magyar közösség eltérő helyzetű és érde kű csoportjai, a tömbmagyarság és a szórványvidékek, jobbára eltérő régiókba kerültek, s a három régióból kettőben erős a magyar politikai jelenlét. Nélkülünk és ellenünkre nem lesz döntés a fejlesztési milliárdokról! Feladatunk az, hogy együttműködve a régión belül élő más közösségekkel és szervezetekkel, megerősítsük az összetartozástudatot, az egymásrautaltságot, s a fejlesztési lehetőségeket nemzeti közösségünk megerősödését szolgáló módon használjuk ki. A decentralizációs törvény végrehajtásának ere dményeképpen a megyék is megerősödnek, s a régiókon belül a jogosítványaikban, erőforrásaikban bővülve kell együttműködjenek a sikeres fejlesztéspolitika megvalósítása érdekében. A sajtót olvasva azt látom, sokan a RMDSZes problémák forrását az önkormán yzati szférában dolgozó tisztségviselők (polgármesterek, önkormányzati képviselők) nem megfelelő munkájában látják. Biztos van alapja a kritikának, senki sem tökéletes. De mielőtt ítélkezünk, vizsgáljuk meg azt is, milyen jogszabályi és milyen politikai ke retek között dolgoznak. A jogszabályi környezet ugyan mindenki számára adott, de a politikai alakítható. És az esetek többségében itt fordulnak elő problémák. Jelenlegi politikai struktúráink - főleg megyeközi, regionális szinten - nem alkalmasak a fejle sztési elképzelések kivitelezésére. Itt van például a Központi Fejlesztési Régiót, melynek Hargita, Maros és Kovászna megye is tagja. Volt olyan ügy (Borvízút projekt), melyben a magyar megyék egymás ellen szavaztak, átadva ezáltal a döntés jogát a román m egyéknek. De említhetném azt is, hogy jelenleg nincs olyan testület, mely kidolgozhatná és döntést hozna a Székelyföldimázs megteremtését és propagálását célzó akciókról. Jelenleg a megyeközi, regionális együttműködést jelentősen megnehezítik a néha kicsi nyes, bizonyítási kényszer ösztönözte cselekedetek, pedig az Uniós csatlakozással a fejlesztési pénzek elosztásánál ez a szint válik meghatározóvá. Lássuk be, napjainkban nemcsak az országhatárokon átnyúló együttműködés szerepe nő, de nő a megyék köztié is. A politikának alkalmazkodni kell ehhez. Ezért is kell az RMDSZen belül a megyei és helyi tanácsokra alapozva olyan struktúrákat létrehozni, amelyek a regionális fejlesztések kidolgozásához, összehangolásához szükséges erőforrásokkal és jogosítványokka l rendelkeznek, s működésükbe képesek bevonni az adott térség gazdasági, civil, egyházi szereplőit is. A regionális szintű egyeztető, döntéselőkészítő- és döntéshozó fórumok feladatául kellene szabnunk a megyéken átnyúló, de a régión belül maradó közpol itikai ügyek kezelését is, valamint a koordinált kommunikációt. Számos elemében a választási kampány is regionalizálható, az ott élő magyar szavazók igényeihez, elvárásaihoz szabható. Ez természetesen csak úgy lehet hatékony, ha a regionális RMDSZ intézmén yeknek a vezetők kiválasztásában, a jelöltlisták összeállításában is döntési jogokat adunk. E regionális struktúrákat - közérthetőség kedvéért nevezzük regionális SZKTnak - nem a jelenlegi fejlesztési régiós rendszer tükörmásaként kellene létrehozni, ala pelvként inkább a történelmi, gazdasági és politikai racionalitás kellene szolgáljon. Székelyföld esetére visszatérve, ismételve magamat, addig bizonyosan nem lesz Székelyföldi autonómia, amíg ennek a politikai, gazdasági feltételeit megteremtő testületet nem hozzuk létre.
