Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-18
20 legnagyobb jóhiszeműséggel sem lehetett érdemi véleményt alkotni az ügyről. Mindazonáltal az elnökség egyes tagjai, köztük Csurka István is, megfogalmazták kételyeiket és sajnálkozásuknak adtak kifejezést, de egyenes tilakozásra nem került sor. Végül is a miniszter vitára sem adott alkalmat, úgy közölte döntését. Miután Csurka megismerte Csoóri í rását, elképedve tapasztalta, hogy annak minden sorával és szavával egyet tud érteni. Tisztán látta, hogy igazságtalanul és méltatlanul érte a megbélyegzés Csoóri Sándort, éppen ezért 1983. június 20án kelt és Hubay Miklóshoz, a Magyar Írók Szövetségének elnökéhez címzett levelében bejelentette, hogy lemond elnökségi tagságáról, és ki is lép a szervezetből. E jelentős elhatározást megindokló, súlyos érvekkel teli levél, amit nevezhetünk értekezésnek is, egyfajta feltárása és leleplezése volt a hazugságokra épülő kései Kádárrendszernek. Az már csak a hab a tortán, hogy nem kis arányban azok vezetik ma is ezt az országot, akik ellen Csurka István ezt a levelet megírta. Végül is 1983ban a népszerű drámaíró hagyta magát rábeszélni, s nem lépett ki az Írószöve tségből. Három év múlva már az elvtársak utasítására zárták ki, aztán jött a szilencium, de mindez már Monor után – ahol Csurka István kimondta, hogy 1956ban forradalom volt, és hogy az utána következő megtorlásoknak és a Kádárrendszer egészének köszönhe tően alakult ki az a válság, amelybe zuhantunk, s a magyar társadalomnak a Kádárrendszerben nincs jövője – és Lakitelek előtt egy évvel történik. Duray második letartóztatására 1984. október 10én került sor. Ezúttal a per elmaradt, noha többkötetes pera nyagot készítettek a politikus ellen. Egy év elteltével, 1985. május 9én helyezték szabadlábra, így összesen 470 napot ült börtönben bírósági ítélet nélkül. Ezután folytatta tevékenységét a jogvédő bizottságban, egyre többet publikált a nem hivatalos elle nzék sajtójában. A budapesti Kulturális Fórum idején (1985 októberében) újabb zaklatásoknak volt kitéve az államrendőrség részéről. Rendszeres kapcsolatot tartott a szlovák ellenzékkel, akikkel közös nyilatkozatokat adott ki. Majd részt vesz a Charta 77 sz óvivői testületének munkájában. Az államrendőrség ezért kiutasította Prágából. Munkahelyén folyamatosan zaklatték, fizetése minimális volt, nem kapott személyi pótlékot, sőt egy évig munkát sem adtak neki. Ilyen körülmények közt az adott neki erőt, hogy so kan szolidaritást vállaltak vele, és védelmére nemzetközi mozgalom alakult ki az Amnesty International, a Helsinky Watch és a nemzetközi PEN Club amerikai tagozata részéről. 1987ben meghívást kapott az USAba, egyéves vendégtanári ösztöndíjra. A csehszlov ák hatóság először visszautasította a kiutazási kérelmet, majd úgy döntöttek, hogy Duray utazhat, a felesége viszont nem. Csak azután kapták meg mindketten a kiutazási engedélyt, hogy a helsinki záróokmány teljesítését ellenőrző Bécsi Konferencián az ameri kai küldöttség vezetője nyilvánosan bírálta Csehszlovákiát a Durayügy miatt. Végül 1988. augusztus 15én egy évre kiutazhattak az Egyesült Államokba. Hazajövetelük sem volt zökkenőmentes, mert 1989. augusztus 2án, néhány nappal a tervezett visszautazás e lőtt rejtelmes módon ellopták Duray útlevelét, és a csehszlovák konzuli hivatal csak két hónap múlva, az amerikai jogászok emberjogi szervezetének közbenjárására adta ki számára az ideiglenes úti okmányt. Így érkeztek meg 1989. november 28án kora délután Budapestre. Ekkor azonban már más világ kezdődött, ami nem azt jelentette, hogy a korábbi küzdelmekre okot adó helyzetek és szándékok megszűntek, hanem a orma változott. A formát kitöltő tartalom azonban továbbra is változatlan. Ami nem változott, az a m agyargyűlölet. Szlovákiában már 1990 végén létrejött az önálló szlovák külügyeket irányító köztársasági kormányszerv, a Külügyi Kapcsolatok Minisztériuma. Részben ennek az intézménynek a keretében, részben pedig ezen kívül kezdett körvonalazódni az a magya rságpolitika, amelynek koncepcióját és politikai ideológiáját a Matica Slovenská köré tömörült nemzetinacionalista értelmiségiek és politikusok formálták, s amely 1992 végére olyan nemzetállamépítő programmá egységesedett, ami meghatározza Szlovákia visz onyát a magyarsághoz. Arról, hogy a Matica Slovenská milyen jellegű politikai nyomást fog gyakorolni a szlovák magyarságpolitikára, már az 1989. november 18. és 1989. december 10. között lezajlott kerekasztaltárgyalás jegyzőkönyve is képet ad, amelyeken l étrehozták a nemzeti megegyezés kormányát. Amikor ugyanis a prágai központi kommunista kormány a hatalom részleges átadásáról tárgyalt az ellenzékkel, felmerült a szövetségi szintű kisebbségi minisztérium felállításának kérdése is. A minisztériumot az elle nzéki tervek szerint Duray Miklós vezette volna, de a szlovák Marián Éalfa, aki a Csehszlovák Kommunista Párt részéről a tárgyalást vezette, ennek ellenállt. Szlovákiában tehát már akkor sem lelkesedtek azért, hogy a kormányban magyar is helyet kapjon. Éal fa a következőkkel erősítette meg ezt az állítást: “Ha tudnák, hogy amikor az első jelöltjavaslatként megjelentették Popély nevét, telefonon keresztül mit kaptam a Matica Slovenskától!... Ezek rendes fizikai fenyegetések voltak.” Éalfa a Matica fenyegetésé t nagyon erős indoknak nevezte. A szlovákiai magyarságpolitikában a Matica Slovenskának megvan a maga ideológiaformáló szerepe. Ez a nemzeti kulturális intézmény jelentős politikai szerepet vállal a szlovák nemzetállam kiépítésében, a nacionalisza ideológ ia létrehozásában és érvényre juttatásában. Ezért a közszolgálati Szlovák Televízió is
