Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-18
21 rendszeresen közvetíti annak a magyarságpolitikának az ideológiai hátterét, amelyet az adott szlovák kormány megvalósít. A Matica vezetői gyakran kommentálják az intézmé ny azon aktív szlovákvédő tevékenységét, amelyet DélSzlovákiában, a magyarlakta területeken végez. E tevékenység támogatására létrehozták az Észak Délnek nevű alapítványt és kezdeményezést, amely a délszlovákiai magyarlakta területeken élő szlovákoknak n yújt anyagi és ideológiai segítséget önálló kultúrájuk fejlesztéséhez. A szlovák politika és a szlovák társadalom rendkívüli figyelmet szentel a Szlovákiában élő magyar kisebbségnek és a magyarországi magyarok Szlovákiához és a szlovákokhoz fűződő viszonyá nak, politikai aktivitásának. Az önálló szlovák külpolitika 1992 második felétől érvényes jellemzőit megfogalmazó vélemény szerint a Szlovák Köztársaság nemzetállami érdeke, hogy eliminálja a biztonsági kockázatokat, s mindenekelőtt figyelnie kell a Magyar Köztársaságnak azon axiómáira vagy külpolitikájának azon pilléreire, amelyek a Szlovák Köztársasággal szemben negatívan nyilvánulnak meg. Eszerint a szlovákoknak, Szlovákiának minden magyar megnyilvánulással szemben fokozottan ébernek, gyanakvónak kell le nnie. Általános szlovák felfogás szerint a magyar történelmileg sértett nemzet, ezért a magyarországi politikában a történelmi aspektus és a múlt sérelmei kapnak hangsúlyt. Mivel e történelem sokáig közös volt, a szlovákok olyan történelmi tudatot alakítot tak ki, amely a magyarral abszolút ellentétes. E felfogásból fakad az, hogy a szlovák politika szinte automatikusan elutasít minden magyar kezdeményezést, és állandóan támadó pozícióba helyezkedik azzal szemben. A szlovákok ilyenfajta magyarellenességének gyökerei a régi és a közelmúlt történelmében keresendők, és az önálló szlovák magyarságpolitikát is erősen befolyásolják. A szlovák nemzet önmagát történelmileg mindig és mindenekelőtt a magyar nemzettel szemben határozza meg. Arra, hogy a magyarellenessé g nem szűnt meg az ún. rendszerváltás után, épp Duray Miklós hívta fel a figyelmet még 1990 májusában a “Néha tekints vissza is” c., Václav Havel államfőnek írt nyílt levelében, amely Rotterdamban jelent meg az NRC Handelsblad c. holland napilapban. “Tudni a kell kedves Václav, hogy az országban létezik magyarellenesség is. Ez benne van a szlovákiai közhangulatban, de a szövetségi politikai elgondolásban is. Sőt tapasztaltam a parlamenti politikában is. Hiszen a parlament hozott olyan választási törvényt, am ely esélytelenné teheti a nemzeti kisebbségek számára a politikai életben való önálló részvételt; a parlament tette lehetetlenné, hogy Csehszlovákiában magyar egyetem létesüljön... Néhány évvel ezelőtt azonos platformon álltunk, az Ön helyzete azóta megvál tozott, az enyém kevésbé, mert az új hatalom – amely Önt most körülbástyázza – továbbra is gyanakvással néz rám. Azért, mert továbbra is a nemzeti kisebbségek jogainak a védelmét tartom fontosnak. Főleg azért, mert ebben a kérdésben nem történt előrelépés” – olvasható a levélben. Duray azóta több fórumon hangoztatja, hogy Csehszlovákiában az 1989 novemberének végétől zajló demokráciakísérlet a nemzeti kisebbségeknek főleg egy lehetőséget teremtett: a nyílt – de eredménytelen – védekezés lehetőségét az ellen e irányuló különböző támadásokkal szemben. Durayt bátor kiállása és megalkuvásra való képtelensége miatt nemcsak a szlovákok egy része, de sok felvidéki magyar is első számú közellenségnek gondolja. Az utóbbiak abból a körből kerültek, illetve kerülnek ki, akik elsősorban az anyagi életet tekintik fontosnak, a tekintetnélküliséget, a karriert, vagy egy pohár whiskyt, ezért a lelküket is eladnák vagy már régesrégen eladták – vagy csak egyszeen csahos kutyák. Még az 1980as években is voltak pártkarrierre vá gyakozó magyar emberek a Felvidéken. Voltak közülükolyanok, akik nagyon meggyűlölték Durayt, mert muszáj volt állást foglalniuk vele, illetve tevékenységével kapcsolatban. El kellett határolódniuk Duray Miklóstól, hogy ne kerüljön veszélybe megálmodott jöv őjük. Ez az állásfoglaláskényszer olyan megpróbáltatást jelentett számukra, ami miatt gyűlölni kezdték őt, és ez a gyűlölet mindmáig megmaradt. Ők megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy a némely szlovák és magyarországi politikussal együtt me gakadályozzák Duray közéleti szerepléseit. 2004. május 1jén három olyan állam is tagja lett az Európai Uniónak, ahol magyarok élnek, így a magyarok túlnyomó többsége – több mint tizenegymillió magyar – az EU polgárává vált. Sajátos programot szervezett a belépés napja alkalmából a Duna Tv. Hajót bérelt, és a Duna hullámain úszva sugárzott helyszíni műsort Bécsből, Pozsonyból, Neszmélyből, Esztergomból és Budapestről. Neszmélyen Duray Miklós is kapott három percet az adásidőből. Amikor arról kezdett el bes zélni, hogy mára megbillent az erkölcsi érték és a gazdasági érdek közötti egyensúly, és a magyarok többsége ilyen körülmények közt vált az unió tagjává, megszakadt a helyszíni közvetítés, sőt a technika azt is lehetővé tette, hogy be se kerüljön az éterbe a felvidéki politikus, mert az élő adás is csak néhány perce késéssel került fel a műholdra. Aztán a neszmélyi eseményeket csak néhány órával később sugározták – felvételről. Duray beszédét cenzúrázva adták le. Tehát ő volt az első olyan új uniós polgár, akit cenzúráztak tizennégy évvel a kommunista rendszer bukása után. Arra pedig, hogy a Szlovákiában élő magyarok közül is többen ellenségként tekintenek Duray Miklósra, jó példa Barak László költőnek – aki 2006 áprilisában szélsőjobbos csürhének nevezte a MIÉPet – a pozsonyi Új Szóban