Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-22
13 - A déltiroli és a montenegrói emberek mindennapi életében már nem tapasztalható az autonómiához való vi szonyulás. Baszkföldön és Koszovóban ezt nem lehet nem észrevenni: az emberek mindennapi életét meghatározza az aut onómiához, illetve a függetlenséghez való viszonyulás: nap mint nap történik valami, ami az autonómiához, a függetlenséghez kötődik. Amikor az utazó belép Baszkföldre, öt perc alatt rájön arra, hogy ez olyan régió, amelyik autonómiát akar: tele van plakáto kkal, hetente háromnégy autonómiát vagy függetlenséget követelő tüntetést szerveznek. - Hogyan szeretné hasznosítani autonómiakörútját? - Meg szeretném írni az autonómiához vezető út székelyföldi forgatókönyvét. Számba venném azokat a lépéseket, amelyek et meg kellene tennünk annak érdekében, hogy ez a folyamat felgyorsuljon. A konkrét tevékenységi tervet nem a nyilvánossággal, hanem az RMDSZ vezetőségével szeretném megosztani. - Megígérte: az útról szociológiai tanulmánykötet is készül, amelyből egy pél dányt Basescu elnök is kap.... - Én szót fogadtam Traian Basescunak, és elmentem Koszovóba. Az ott tapasztaltak arról győztek meg, hogy igaza volt Markó Bélának, amikor azt javasolta Basescunak: legyen kisebbségügyi tanácsosa. Nem hiszem azt, hogy az állam fő azt a sorsot kívánja a székelyföldi románok számára, amire a koszovói szerbek jutottak. Úgy érzem: az elkövetkező években meghatározó lesz az, ahogyan az államfő viszonyulni fog ezekhez a kérdésekhez, ezért nekünk is felelősségünk, hogy jól lásson ezekb en az ügyekben. - Mivel magyarázható, hogy útjára Dan Manolachescu, a fiatal román értelmiségieket tömörítő Közösségért Egyesület vezetője is elkísérte? - Már ez a közös út is az együttgondolkodás eredménye. Manolachescu és társai belátták azt, hogy az au tonómiaigény megfogalmazása nem tőlük függ. Tehát ha a székelyföldi magyarok azt mondják, hogy nekik autonómia kell, ebbe nem tudnak beleszólni. Az azonban, ahogy ehhez viszonyulnak, meghatározhatja az együttélést és az székelyföldi román közösség jövőjét is. vissza "Az állam nem szól bele" - Interjú Potyó Ferenc pápai káplánnal a Hittudományi Főiskola helyzetéről Új Magyar Szó 2006. augusztus 22. Szerző: Tamás András "Csupán kapcsolatfelvételről beszélhetünk" - pontosít otta Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári római katolikus érseki hivatal igazgatója az utóbbi időben szárnyra kapott hírt, amely szerint a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola a kolozsvári BabesBolyai Tudományegyetemhez csatlakozik. - Mi áll a hír esztelések hátterében? - A Hittudományi Főiskola a kommunista időben zárt rendszerben működött, a rendszerváltás után pedig egyházi magánegyetemként, diplomáját nem ismerik el. Eközben a kolozsvári "civil" hittudományi karon végző egyetemisták megkapták a z oklevelet, véglegesítő vizsgát tettek, és a jelenlegi oktatási törvények alapján a középiskolákban hitoktatást végezhettek. Vagyis a pasztorális és nem didaktikai teológiát végzők nem oktathatnak. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha papjaink diplomája me gfelelő besorolást nyer. - Ennek érdekében a Hittudományi Főiskola feladja önállóságát? - Aki ilyent feltételez, fogalma sincs miről van szó. Főegyházmegyénkben a fontosabb intézkedések a Szentszék jóváhagyásával történnek, ezek pedig nagy körültekintés t igényelnek. Zenon Grocholewski bíboros, a nevelési kongregáció prefektusa éppen emiatt utazott ez év júniusában Kolozsvárra. A Gyulafehérvári Főegyházmegye 2000ben tartott zsinata hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a főiskola és a szeminárium köz ött, és szorgalmazta a főiskola együttműködését más hasonló intézményekkel. A főiskola a hallgatók képzését, míg a szeminárium a kispapok lelki- egyházi nevelését biztosítja. Ausztriában, Németországban az egyház nem tart fenn teológiát, csupán szeminári umot. A papnevelő intézet semmiképp sem válna állami intézménnyé, a csatlakozás csakis az egyház számára előnyös feltételek esetén lehetséges. Az egyetemi oktatás ugyanis jótékony hatású is lehet, hiszen színvonalasabb oktatást, képzettebb tanárokat feltét elez. Hangsúlyozom azonban, hogy döntésünket Rómának jóvá kell hagynia.
