Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-22
6 A boszniai szerb hadsereg 1995ben a srebrenicai védett övezet nyol cezer férfi lakosát hurcolta el, majd mészárolta le, a holttesteket tömegsírokba rejtették. A perben a boszniai szerbek hét volt katonai és politikai vezetője ül a vádlottak padján, Mladic és Tolimir ügyének tárgyalását későbbre halasztották. A belgrádi kormány a múlt hónapban akciótervet dolgozott ki a szökevények elfogására, és azt ígérte, hogy szeptemberig kézzelfogható eredményekkel rukkol elő. Több ellenzéki politikus azonban megkérdőjelezi Vojislav Kostunica szándékának őszinteségét, és azt állítja, hogy a kormányfő valójában továbbra is taktikázik, nem akarja letartóztatni a közvélemény egy része által még mindig nemzeti hősnek tartott tábornokot. A polgári mozgalom egyik képviselője, Vesna Pesic szerint Kostunica csereüzletet szeretne kötni, és c sak akkor adná ki Mladicot, ha Koszovó Szerbia része marad. Ellenkező esetben – állítja Pesic – a miniszterelnök akár az ország újbóli elszigetelődését is vállalná. A kormány cáfolta a vádakat. vissza J. Garai Béla, Újvidék Csak egy frázis volt − Az viszont már érdekesebb, hogy miként jutott mindez Demszky Gábor eszébe éppen most Kiindulópontnak nekem jó Demszky Gábor felvetése: igen, Budapestnek jót tesz, ha minél több kultúra keveredik itt, ha minél többen érzik ma gukat jól attól, hogy itt élnek. És ha mind több náció tagjai érkeznek ide, könnyebb lesz nekik is, mert azok, akik most jobb esetben fenntartásokkal, ám gyakorta inkább gyűlölettel fogadnak minden idegent, idővel megismerik és elfogadják őket. Így működik ez, ettől is lesz egy városból világváros. Nincs elvi baj azzal sem, ha a főváros öregedési problémáját határon túli fiatalok idecsábításával kezelné Demszky Gábor. Miért ne? Eltűnik a határon túli magyarság? Nem ettől tűnik el. Az utóbbi másfél évtized ben Erdélyből, a Vajdaságból sorozatban vándoroltak el egyetemet, az utóbbi időkben inkább gimnáziumot végző generációk. Minél korábban megy át a gyerek Magyarországra, annál több esélye lesz ott bejutni egyetemre, s könnyebben lesz állása, érvelt nemrég n ekem egy magyar nemzetiségű nő. Jómódú családról van szó, mindkét szülő vállalkozó, az utolsó forintig ők állják a fiú tanulásának költségeit. Ráadásul a gyerek itt románul tanul, s román szakra akar felvételizni is, hiszen csak így előny a nyelvtudás, ami t magával hoz, magyarázta az anya. Színtiszta pragmatizmus ez, nemzeti máztól mentes szülői gondoskodás – senkinek sem lehet egy rossz szava sem miatta. Budapestről főként nem. Mi jogon várná el bárki egy határon túli magyartól, hogy szép, ámde megfoghatat lan eszmék jegyében kockáztassa gyermeke boldogulását? Ha megteszi, önszántából, tisztelet neki érte. Ha nem, meg kell érteni. Ha pedig a határon túli magyar menni akar, akkor miért ne jönne pont Magyarországra? A finnek milliárdokat költenek agyelszívás ra, ide viszont ingyen jönne munkaerő, szürkeállomány. De érdemes romániai magyar középiskolák tízhúsz éves érettségi találkozóin elhangzott történetekről is érdeklődni: szinte mindenhol vannak olyanok, akik amerikai, brit, német, kanadai cégeknél futotta k be karriert. Ott nyilvánvalóan nincs lelkiismeretfurdalás csak gazdasági érdek, akkor itt minek játsszuk meg magunkat? Jöjjenek tehát a határon túliak Budapestre dolgozni, vállalkozni, alkotni. Még akár az Erdélyben maradottaknak sem feltétlenül rossz ez. Aki esetleg az elmúlt hetekben Tunéziában járt, a reptereken Üdvözöljük a külföldön élő, hazalátogató tunéziaiakat! felirattal találkozott, a nemzeti légitársaság fedélzeti magazinjában pedig írást talált arról, hogy a csaknem egymillió idegenbe szaka dt honfitárs mennyi pénzt utal haza évente a rokonoknak, illetve hogy az állam milyen identitásvédő programokkal igyekszik megakadályozni a főleg Európában dolgozók és szülőföldjük közötti kapcsolat megszűnését. Szóval alapvetően hozzáállás kérdése ez. Leh et így, s lehet kitartásra buzdító – önmegnyugtató, ám értelmetlen – üzeneteket küldözgetni Budapestről. Demszky ötlete amúgy nem eredeti, valami hasonlót vetett fel Orbán Viktor is 2001 júniusában, a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara egyik üzle ti ebédjén, ahol azt magyarázta, hogy az ország akár 14 millió embernek is megélhetést tudna biztosítani, majd szintén az öregedés problémáját vetette fel, s eljutott a határon túli munkaerőig is. Kisebb botrány lett belőle, sok felháborodással. Az viszo nt már kétségtelenül érdekesebb, hogy miként jutott mindez Demszky Gábor eszébe éppen most. Ha csak fél éve mondja, ha 2004. december 5. előtt fejteget ilyesmit, ellenezve az (ésszerűen egyébként csak ellenezhető)
