Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-22
7 általános kettős állampolgárságosdit, ám i nvitálva a dolgozni és adózni vágyókat, megint csak minden rendben van. Most azonban úgy tűnik, mintha a választás előtt álló főpolgármesternek villamosbotrányok és útfelújítások közepette egyszerűen nem lett volna jobb témaötlete magasztos hangulatúnak sz ánt augusztus 20i beszédre. A baj csak az, hogy – miként annak idején Orbán Viktor – most Demszky Gábor sem konzultált az érintett közösségekből senkivel, így aztán jönnek a tiltakozások, miközben megalapozott magyarázat nincs. Marad az érzés, hogy csak e gy frázis volt ez is, a főpolgármester felkapta a jobboldal egyik kedvenc témáját, mert jó jobboldali ellenfele van. Így pedig az egésznek nem lehet csak egyetlen eredménye: a határon túliak budapesti/magyarországi népszerűségi indexének újabb esése. De ez t már megszokhatták. Legfeljebb ezután is inkább tovább mennek, ha már otthonról elindultak. vissza Nagy Iván Zsolt rovatvezető Szuverenisták és integracionisták − Az egykori KeletEurópa többi részében az igazi problémát egyelőre nem a határkérdés, hanem az ún. demokratikus átmenet egész eddigi folyamatának válsága okozza George Friedmant elsősorban nem az érdekli, hogy Magyarországnak milyen külpolitikát kellene folytatnia, hanem az, hogy azok az előfeltevések, amely ekből kiindul, érvényesek maradnake az elkövetkező időszakban is. A Stratfor alapítója három dolgot állít: 1. a politikai és katonai unió illúziónak bizonyult Európában, és az EU puszta gazdasági közösségként sem túl vonzó többé; 2. a határkérdés nem teki nthető lezártnak Európában, és ilyen helyzetben Magyarországnak nem jelenthet szilárd támpontot sem a dezintegrálódó Európa, sem az egyre inkább szimbolikussá váló NATO, sem az erősödő, de kiszámíthatatlan Oroszország; 3. az egyetlen dolog, amire Magyarors zág hosszú távon is számíthat: Amerika globális hatalmának folytonossága. Létfontosságú irányok Ez persze kissé túl szókimondó olvasata George Friedman cikkének, de a szerző, aki "az írás művészetét" Leo Strausstól és az ő tanítványaitól tanulta a hatv anas évek végén és a hetvenes évek elején a Cornell Egyetemen, remélem, megbocsátja nekem, hogy a mellébeszélések nélküli vita érdekében eltekintettem a szövegébe gondosan beépített feltételes módú igealakoktól. Ha Európát és a világot az Európa közepén elhelyezkedő Magyarországról vesszük szemügyre, e pillanatban az Európai Unió és Oroszország tűnik biztos támpontnak, Amerika és az északi, keleti, valamint délkeleti szomszédság pedig bizonytalannak. Vegyük sorra ezeket a magyar külpolitika szempontjából létfontosságú irányokat. Az Európai Unió ötvenéves történelmének talán legválságosabb időszakát éli, de nem áll a szétesés küszöbén. Az európai alkotmánytervezetben előirányzott intézményi reformcsomagot néhány ország (NagyBritannia, Lengyelország) kivé telével 2009ig minden bizonnyal elfogadják, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi integrációs szint megőrzésével a szuverenisták is az EU tagjai maradhassanak (ha akarnak). Abban igaza van Friedmannak, hogy a közös kül- és védelmi politika az elkövetkező években még nem ér el olyan szintet, hogy elegendő legyen a magyar külpolitika megfelelő betájolására és garantálhassa biztonságunkat. Magyarország és az EU integracionista szárnya (Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Olaszország, Szlov énia, Ausztria, Finnország, Görögország) számára nem jelent különösebb problémát, hogy az orosz állam megerősödött és a (baltiak nélküli) posztszovjet térség hegemón hatalmává vált. Az EU nem lehet önálló geopolitikai entitás az orosz stratégiai partnerség nélkül. (Ami fordítva is igaz.) Magyarország játékterét ebben a geopolitikai játszmában elég pontosan jelzi az a mód, ahogyan a német E.ON és az orosz Gazprom felosztotta egymás között a magyar energetikai piacot. A német – orosz együttműködés és az ezen al apuló európai – orosz partnerség azonban lehetővé tette és a jövőben is lehetővé fogja tenni olyan magyar alapítású regionális cégek térségbeli terjeszkedését is, mint a Mol vagy az OTP. Határkérdés és demokrácia Az igazi problémák Amerikával kezdődnek, amely ma valóban az egyedüli globális hatalom, és az elkövetkező évtizedben még feltehetően az is marad. De nem hiszem, hogy az "erős bilaterális kapcsolat" kiépítése az Egyesült Államokkal önmagában eléggé szilárd alapja lehet a magyar külpolitikának. Ez még Amerika leghagyományosabb
