Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-21
15 Magyar nemzet A jelek szerint a szélsőjobbosokból nemcsak a Hősök terére jutott az ünnepen, hiszen Demszky Gábor főpolgármester beszédét egy férfi zavarta meg "Menjél haza, zsidó!" bekiabá lással. A főpolgármester szerint sokan, köztük politikusok is, egyáltalán nem örülnek a külföldieknek, de Budapest az egész nemzet fővárosa, ezért ide hívta dolgozni a határon túli magyar fiatalokat. "Nekünk az az érdekünk, hogy aki ide jön, itt dolgozik, itt fizet adót, az kapjon magyar állampolgárságot minél előbb" – idézte a távirati iroda a Liberálisok Házánál beszélő Demszkyt, aki azt mondta, augusztus huszadikán újra nemet kell mondani a bezárkózás, az idegengyűlölet és a kirekesztés minden egyes form ájára. vissza Munkácsy Márton A kétségbeesés hangja? − Belgrád nehéz helyzetben van. Koszovó ugyanis a függetlenség felé halad, és a szerbiai kormány érzi, hogy ebből még baja lesz Bár a koszovói albánok képviselői é s a szerbiai küldöttek hónapok óta tárgyalnak viszonylag rendszeresen, álláspontjaik nem közeledtek. Az albánok célja a függetlenség és a szuverenitás, ám ez Szerbiának elfogadhatatlan. Belgrád "lényegi autonómiát" kínál az albánoknak, széles körű önrendel kezést. Koszovó választásokon dönthetne törvényhozásáról, nemzetközi (pénzügyi) szervezeteknek tagja lehetne, velük megállapodásokat köthetne, és nem képviseltetné magát a központi intézményekben. Gyengébb pillanataiban Belgrád szinte önállóságot ajánl Pri stinának, egy feltétellel: ne akarjon ENSZtagállam lenni. Szerbia ajánlata ugyanakkor dupla fenekű: a koszovói szerb közösségnek is nagyfokú autonómiát követel (Pristinától és a nemzetközi közösségtől); elképzelése szerint a szerb többségű önkormányzato k szövetségre léphetnének egymással, majd ez az "etnikai szubrégió" mintegy Szerbia fennhatósága alá helyezné magát. Az "autonómia az autonómia keretein belül" koncepció szerint önálló gazdaságpolitikát folytathatnának a szerb többségű önkormányzatok, sajá t bírósággal, rendőrséggel, zászlóval rendelkeznének, és a pristinai tartományi parlamentben – a törvény által szavatolt – mandátumokkal bíró kisebbségi képviselők minősített többségének támogató szavazata elengedhetetlen lenne a nemzeti közösségek számára létfontosságú törvények, intézkedések megszavazásakor. Érdekes és ambiciózus elképzelés, szinte kár, hogy nem lesz belőle semmi. Van ugyanis néhány probléma vele. Az első: nincs okunk azt hinni, hogy Szerbia kész lenne ilyen fokú önrendelkezést adni a t erületén élő más nemzeti közösségeknek. Javaslata a szerbekre vonatkozik, és valamelyest az albánokra, de csak azért, mert Koszovó területén ők élnek a szerbek körül, és mert 1999ben – a NATO közbelépésével – megvalósították különállásukat. Ennél is nagyo bb gond, hogy a szerbiai ajánlat elkésett, és az albánoknak a nagyfokú autonómia már nem elég szexi. Pristinából nézve az a helyzet, hogy az önállóság már megvan (a fokozatosan kiépülő intézményrendszerrel egyetemben), a cél a szuverenitás elnyerése, elism ertetése és szavatolása. Az albán politikusok abból indulnak ki, hogy Koszovóban a szerbek kisebbségként élnek, és a bécsi tárgyalásokon arról akarnak megegyezni, milyen kollektív jogokat élvezzen a szerb közösség. Ebbe a koszovói szerbeknek alig lesz bele szólásuk: a szerbiai küldöttségben ketten kaptak helyet, és néha ők sem vesznek részt a tárgyalásokon. A belgrádi kormány a hozzá hiperlojális szerbek közül válogatott olyanokat, akik zokszó nélkül végrehajtották a tartományi intézményrendszer bojkottjára vonatkozó parancsot. Belgrád időnként persze próbálkozik: nemrég egy interjúhelyzetben elejtett félmondatban elhangzott, hogy a belgrádi kormány esetleg elfogadná Koszovó felosztását. Ez nem friss elképzelés. Szerb értelmiségi körökben évek óta spekuláln ak arról, hogy a státusukkal elégedetlen albánokkal a tartomány felosztásának útján kell megállapodni. A felosztás jelenleg nem játszik: a koszovói tárgyalásokat felügyelő Egyesült Államok, Oroszország, Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és O laszország ezt kizárta akkor, amikor rögzítette, hogy Koszovó nem térhet vissza az 1999es állapotokra, és nem egyesülhet más államokkal. Belgrád azonban ezt nem feltétlenül veszi komolyan. Egyebek között avval is kalkulálnak, hogy a – máshol túlságosan leterhelt – USA szeretne minél előbb kivonulni a koszovói térségből, és ezt megkönnyítené a
