Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-02
10 intézmények, programok meghatározását javasolja a külhoni magyar közösségek képviselőinek, amelyek hosszú távú, kiszámítható finanszí rozását vállalja a magyar kormány. Ezen intézmények, programok tervezett listájának erdélyi „érdekeltségei” között a felső- és szórványoktatás, valamint kolozsvári tanári lakások és kollégiumok építése - kéthárom éves kötelezettség szintjén - szerepel. vissza ,,A támogatás többé nem lobbizás végeredménye” Hét Nap (Szabadka) 2006. július 26. Szerző: Dévavári D. Zoltán Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára nyilatkozik lapunknak nemzetstratégiáról, a magyar kormány új támogatáspolitikájáról, a Délvidék pozitív diszkriminációjáról. Gémesi az első olyan magas rangú magyar kormánytisztviselő, aki a schengeni rendszer várható hatásairól is részletesen nyilatkozik. * Államtitkár úr megítélése szerint 2006ban létezike magyar nemzetstratégia? - Ha a kérdés arra vonatkozik, hogy az élet minden területére kiterjedve hogyan látjuk az egységes magyar nemzet jövőjét, akkor azt kell mondanom: ilyen nincs. Ha viszont a kérdést úgy tesszük fel, hogy vane közös elképzelésünk arról, hogy mit kell a közeljövőben tennünk, akkor a válaszom az, hogy van magyar nemzetstratégia. Abból kell kiindulnunk, hogy vane bennünk elszánás arra, hogy sikeres nemzetté legyünk a XXI. század kihívásai közepette. Kétségtelenül nagyon sokat kell még azért dolgozni, hogy ez a mindennapokban is látszódjon, kitapintható legyen. A stratégiákat általában a politikához kötik, a mindennapi emberek számára viszont az jelent sokat, ha láthatják azokat a lehetőségeket, intézményeket, amely ek a saját megélhetésüket, mindennapi életüket - a gazdasági és szociális helyzetüket - jobbá teszik. Az emberek számára, akiknek a nemzetpolitikát csináljuk, tehát nem a stratégia mibenléte, távlati céljai az érdekesek és fontosak, hanem a konkrét, kézzel fogható tények, eredmények. Hogy a kívánt célt elérjük, még sok a tennivaló, sokat kell együtt, közösen dolgoznunk azért, hogy az emberek a hétköznapi életben is tapasztalják ennek a munkának az eredményét. A nemzetstratégia megvalósítása nem csak a minden kori magyar kormány és intézményrendszer feladata. Ebben alapvető felelőssége van a magyar közösségeknek és legitim képviselőiknek is. Azt látom, hogy most egy nyugalmi állapotban vagyunk, amikor megújult erővel foghatunk a feladatokhoz, s közösen felépíth etünk egy olyan új intézményrendszert, amely megfelel az aktuális geostratégiai helyzetnek és követelményeknek. * Az elmúlt másfél évtized támogatáspolitikáját a szétszórtság jellemezte. Ennek egyik felkiáltó példája az, hogy a magyar állam számos eset ben olyasmire adott jelentős támogatást, amit a román, a szlovák vagy a szerb államnak kellett volna pénzelnie. Mit tehet a magyar diplomácia annak érdekében, hogy ez a felemás állapot megszűnjön, hogy a magyarországi támogatások azokra a szférákra koncent rálódjanak, amelyek kiegészítik és gazdagítják egyegy határon túli magyar közösség szellemi és anyagi javait? - A támogatási rendszerről, s főleg annak eredményességéről joggal állapíthatjuk meg, hogy nem túl hatékony, pénzaprózó jellegű. Ez gyakran a különböző lobbik működésének tulajdonítható. Nagyon sok esetben a támogatások elsősorban azon múltak, hogy kinek milyen kapcsolatrendszere volt Budapesten, sokkal kevésbé azon, hogy egy adott projektum a közösség számára jó vagy hatékony volte. Elsősorba n ezért kell változtatni a támogatási rendszeren. Ami az Ön által említett párhuzamos struktúra létét illeti - hiszen valóban az adott ország támogatási rendszerével párhuzamosan működött egy olyan struktúra, amely gyakorlatilag átvette ezen államok alapve tő kötelezettségének egy részét, nevezetesen az intézmények finanszírozását - ez szintén nagyon komoly átgondolást igényel. Meg kell nézni, hogy valóban hatékony volte ez a támogatás, s a diplomáciai tárgyalások során Magyarországnak el kell érnie, hogy a közfeladatot ellátó magyar intézményeket az adott országok tartsák fenn. Annál is inkább, mert a Magyar Köztársaságban a kisebbségek intézményeinek pénzelését a magyar állam nem az alap, hanem az annál jóval nagyobb kiegészítő normatívával biztosítja évrő l évre. Szomszédjaink döntő többsége vagy EUs vagy az EUba igyekvő ország. Márpedig az európai elvek a kisebbségpolitikában éppen azt a gyakorlatot jelentik, amit Magyarország alkalmaz ezen a téren, s joggal várjuk el szerb, román és szlovák barátainktól , hogy ők is ezzel összhangban rendezzék az ott élő magyar kisebbség közfeladatot ellátó intézményeinek állami támogatását. Ezen a téren további tárgyalásokra van szükség, s meg kell győznünk partnereinket arról, hogy nem alaptalan feladatot és elvárást tá masztunk irántuk. Az identitás megőrzéséhez szükségesek ezek az intézmények, s ezt szomszédjainknak is be kell látniuk. A támogatási rendszernek a jövőben tehát azt is figyelembe kell vennie, hogy nem mindent Magyarországról kell finanszírozni. * Megdö bbentő az adat, miszerint az alapítványok költségvetésének a 60 százaléka az intézmények fenntartására ment el. Most, hogy küszöbön áll az alapítványi rendszer teljes reformja, hogyan tekint erre a kérdéskörre, mennyiben változik a támogatáspolitika? - Az alapítványok megítélésem szerint betöltötték azt a hivatásukat, amiért létrejöttek. A nemzetpolitika eddig egy egészen más közegben működött. A kérdésében rejlő állítással is egyetértek, miszerint ez a rendszer jóval
