Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-14
12 mondta Bodó – , ám a tudományos kutatásra fordítható összegek jelentősen csökkentek, megszűnt a tudományos kutatást támogató Arany János Közalapítvány. Pedig azok a jelentős magyar pénzekre é pülő intézmények, kutatóhelyek, amelyeket az utóbbi másfél évtizedben Erdélyben tudományos feladatok ellátására kialakítottak, hiánypótlók: a létező állami kutatási intézmények által nem vállalt területeken dolgoznak, nem tagolódnak be az állami román inté zményekbe. Ezeket az intézményeket tehát csak magyarországi pénzekből lehet támogatni. Mérséklődött a szociális téren futó programok száma, amióta pár éve megszüntették a szociális területen támogatást nyújtó Mocsáry Lajos Alapítványt. A kultúrára fordítha tó összegek is csökkentek, az Illyés Közalapítvány részéről jelezte Pomogáts Béla, hogy egyre kevesebb forrásból gazdálkodnak – tette hozzá Bodó. Ez rettenetesen nagy szegmenst jelent: a civil szervezetek 60 százaléka kultúrával foglalkozik, a mozgalom jel legű csoportoktól egészen a kultúra eladásáig, magánszínházat tartanak fenn például Nagyváradon. A közalapítványok megszüntetésére vonatkozó kormányjavaslatot tehát visszavonta a kormányzat, mindemellett továbbra sem kizárt, hogy például a határon túli mag yarság önazonosságának megőrzését segítő Illyés Közalapítvány (lásd keretes anyagunkat – a szerk.) vagy a határon túli vállalkozásokat támogató Új Kézfogás Közalapítvány helyét más szervezetek vegyék át, más rendszerben osszák el a támogatásokat – jelezte lapunknak Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke. Damoklész kardja továbbra is ott lebeg az önkormányzatok által létrehozott közalapítványok felett is. Ezek sorsáról bizonyára az őszi helyhatósági választások után döntenek. Sol tész Miklós KDNPs képviselő szerint nevetséges, hogy a közalapítványokat megszüntető törvénymódosítási javaslat általános indoklásában az szerepelt: a közalapítványok „megszüntetése azért indokolt, mert a létrehozásukkor kitűzött eredeti jogalkotói célt n em kellő mértékben valósították meg. A közalapítvány intézménye sok esetben a közpénzek elfolyatásának egyik alapvető csatornája volt az eltelt négy évben”. Négy évig támogatta tehát ugyanez a kormány azt a rendszert, amelyet most átláthatatlannak nevez – vonta le a következtetést Soltész, aki szerint „egyrészt elismerik, hogy innen loptak, most pedig úgy akarták ezt megakadályozni, hogy utána eltüntetik a közvagyont”. Tény: a közalapítványoknál jelentős pénzeszközök halmozódtak fel, amelyeket állami támoga tással vagy pályázat útján nyertek el azóta, hogy még a rendszerváltoztató Antallkormány létrehozta ezt az intézményt. Ha ezek az alapítványok magánalapítványokká alakulnának át – márpedig a rendszerváltók helyébe lépett „vagyonváltók” koncepciója szerint előbbutóbb ez lenne a közalapítványok jövője – , félő, hogy ezek a vagyonok szőrénszálán eltűnnek. Például egyegy időseket támogató közalapítvány, amelynek van egy 30 milliós ingatlana, komoly „privatizálási” célt jelenthet. – Ez totális központosítás b izonyos jóléti területeken. Az úgynevezett nem kormányzati szervezetek jelentettek átmenetet a kormányzati és a civil szféra között, hiszen nem politikusokból álltak, nem azok hozták létre a kuratóriumokat. Nagyon sok közalapítvány civil szervezeteket is t ámogatott, amelyeknek a sorsa bizonytalanná válhat – nyilatkozta lapunknak Rétvári Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke. Szerinte a helyzet hasonlít a nyolcvanas évek végének szabályozatlan viszonyaihoz, amikor az állami vállalatok vagyo na vándorolt magánkézbe. Most a közalapítványok vagyona kerülhet kerülő utakon magánalapítványokhoz. Még akkor is, ha a parlament egyelőre másképp döntött. – Felkészülünk a hoszszú vegetálásra, amíg megint szerephez tudunk jutni. Bizonyos idő után a közala pítványok eljutnak odáig, hogy az önfeloszlatást választják. A kormányzat törekvését hajtják végre úgy, hogy nem lesz ilyen felszólítás – fogalmazott Nyitrai Imre, a Jóléti Szolgálat Alapítvány kurátora. Ez a szervezet a nonprofit foglalkoztatás felkarolás át, koordinálását tűzte ki céljául. Olyan rétegeknek nyújtanak megélhetési lehetőséget, amelyek nem tekinthetők a kedvezőtlen irányba, piaci diktátumok felé elmozduló társadalmiszociális folyamatok nyerteseinek: 50 fölöttiek, cigányok, gyesről visszatérő kismamák. 2003ban a kormányzat leállította a finanszírozást, 2004 után tönkretették a jóléti szolgáltató rendszer ernyőszervezeteit, 2005ben bekövetkezett a szolgáltatások támogatásának csökkentése, mindeközben a közüzemi számlát is ki kellett fizetni. A z APEH végrehajtást kért az ingatlanra – sorolta Nyitrai a polgári kormányzás idején még támogatott, ám pártoktól függetlenül működő közalapítvány lassú, de biztos fojtogatásának történetét. A megszorítások következtében látványosan csökkent azoknak a szám a, akiket némi munkalehetőséggel ki tudtak mozdítani a munkátlanság, a segélyből élés csapdahelyzetéből. – Minden egyes lépés arra utal, hogy igazából segélyezettekre van szüksége a kormányzatnak, június 1jén is belevittek egy svédcsavart a segélyezési re ndszerbe – vélte Nyitrai. – Kibővítik a rendszeres szociális segélyt „családi típusúvá”, ami azt jelenti, hogy többet fizetünk ki ezekre a célokra. A kormány előterjesztése szerint ez évi 15 milliárd forinttal került többe az adófizetőknek. Másrészt aki úg ymond munkát talál, tovább kaphatja segélyének 25 százalékát. Ez egy skandináv típusú, jóléti államban bizonyára sok haszonnal járna, nálunk viszont arra ösztönöz, hogy jelentkezzünk csak be a segélyre, és nyugodtan dolgozzunk mellette, ez a pénz akkor is járni fog – így a kurátor. A közalapítványok vagyonának értéke körülbelül 100 milliárd forint. Jogászi szakvélemény
