Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-14
7 helyzetben. Hiszen - mint fogalmazott - egyértelműen el kellene ismerniük, hogy a népszavazási kampányban rövid távú pártpolitikai megfontolásokból használták fel a határon túli magyarság ügyét, e téma révén m anipulálták a magyar közvéleményt. Nem elszigetelt esetről van szó, eddig legalább háromszor alkalmazta ezt a módszert a magyar baloldal - állítja Németh Zsolt. A jelenlegi kormányzó koalíciónak be kellene látnia - mondta , hogy ez megengedhetetlen politi kai magatartás a határon túli magyarokkal szemben. Amíg a kormány ezt nem teszi meg, addig nem lesz kimozdulás a jelenlegi helyzetből - vélekedett a politikus, aki szerint természetes, hogy a határon túli magyarok nem tudnak azonosulni ezzel a koalíciós me gközelítéssel. Németh Zsolt ugyanakkor felhívta a figyelmet a jobboldal, a "polgári oldal" felelősségére is. E jobboldalnak szerinte készen kell állnia a párbeszédre, mint ahogy a kormányzati oldalnak is meg kellene teremtenie a párbeszéd feltételeit. Ennek tükrében különösen érthetetlennek nevezte, hogy a kormányzat immár két esztendeje nem működteti a Magyar Állandó Értekezletet (Máért). Márpedig szerinte ennek működtetése lehetővé tenné a világos elhatárolódást az eddigi politikától, akárcsak a jövő lehetőségeinek azonosítását. A kormány fontos feladata lenne, hogy újból megteremtse a magyarmagyar párbeszéd kereteit - hangsúlyozta Németh Zsolt. Ki kellene alakítani egy egységes összmagyar nemzetpolitikai szemléletet - szögezte le a fideszes pol itikus, aki szerint be kellene látni: ahol az elmúlt évtizedekben NyugatEurópában sikeres volt a kisebbségpolitikai küzdelem, ott a nemzeti egység mindig meghatározó sajátossága volt e sikernek. "Addig, amíg ezt a nemzeti egységet nem tudjuk megalkotni, f élő, hogy nem tudunk eredményt elérni" - hangoztatta a külügyi bizottság elnöke. Ha ugyanis a külső környezet azt érzékeli, hogy nincs meg ez a nemzeti egység - mondta , akkor hiányzik az a minimális nyomás is, amely révén kompromisszumra lehet kényszerít eni a partnereket, a szomszédos országokat - mondta az MTInek Németh Zsolt. vissza Aktív magyar külpolitikát! Népszabadság • Jeszenszky Géza • 2006. augusz tus 14. Több mint tizenhat esztendő telt el azóta, hogy a szuverenitását visszaszerző Magyarország miniszterelnöke, Antall József kormányprogramja keretében meghirdette külpolitikai céljait. Az akkor megjelölt három terület jelenti ma is a magyar külpolitika elsőd leges színterét. Az új Gyurcsánykormány külpolitikáját is a miniszterelnök mutatta be az Országgyűlésben, majd a nagyköveti értekezleten. Nemzetünk céljaként fogalmazta meg: "nagynak, erősnek lenni, nyomot hagyni a világban". Ez komoly változás ahhoz képe st, amikor elődei még azt szorgalmazták, hogy "merjünk kicsik lenni". A rendszerváltozás időszakában - 198992ben - a nemzetközi közvélemény és a hatalmi központok nemcsak a belpolitikai szenzációk miatt figyeltek Magyarországra, a magyar külpolitika is kitűnt aktivitásával, "sikerágazat"nak minősítették. Mi maradt ebből mára? Szürke beolvadás egy alig érzékelhető összeurópai külpolitikába, reménytelen kísérlet: egyszerre felelni meg minden hatalmi központnak, hallgatás a Balkán jövőjével kapcsolatos ne mzetközi tervek ügyében, a szomszédságban erősödő magyarellenes nacionalizmusok békítgetése, az összmagyar kapcsolatok intézményeinek felszámolása. A sajtóban a magyar külpolitikáról az elmúlt hetekben kibontakozó vita is jelzi, hogy sokkal jobban kell é lni az integrációs intézmények kínálta előnyökkel. Valóban szükség van új területek, új irányok feltárására, új országok kultiválására is, de nem azért indokolt új külpolitikai stratégiát gyártani, mert a korábbi hármas cél "lejárt" (Eörsi Mátyás: Érdekek vagy értékek, április 29.), eredményesen teljesült (Gyurcsány). Az EU és a NATO hozadéka ne csak néhány túlfizetett állás legyen, hanem fórum érdekeink érvényesítésére, többek között azon a másik két területen, ahol távolról sincs minden rendben: az egymás tól elválaszthatatlan szomszédsági és kisebbségvédelmi politikában, a nemzetpolitikában. "Egy külügyminiszternek az a legfontosabb feladata, hogy egy bizonyos nemzet és ország érdekeit, lehetőségeit és erényeit a lehető legjobban érvényesítse, avagy menedzselje. Súrlódásoktól teljesen mentesen pedig (bármennyire is ügyes diplomata valaki) nem lehet komoly hasznot hozó eredményeket elérni. Az az ország pedig, amely mindenre fejet hajt, háttérbe húzódik, és kizárólag egy bürokratikus 'missziót' tölt be - s az többnyire arról szól, hogyan feleljen meg adott esetben az Egyesült Államoknak, Oroszors zágnak, Brüsszelnek, vagy éppen a környező országoknak , az semmiképpen sem lehet sikeres a nagypolitikában. Hiszen pontosan az a feladat, hogy sikereket kell kicsikarni egy adott nemzet számára, még ha sokszor az mások érdekeivel ütközik is. (...) Sohase m az szerez előnyös pozíciókat, aki feltett kézzel vág neki a problémáknak, hanem az, aki eléggé tudatos, akaratos, és rendelkezik az egészséges határokon belül működő agresszivitással." Egy tapasztalt, de itthon alig ismert délvidéki
