Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-12
11 nyeregbe, végül leszállnak, és gyalog folytatják útjukat. Ehhez hasonló ráérősséggel folytak a koalíciós egyeztető tárgyalá sok, amelyek egyre inkább egy politikai intrikákkal, oktalan vádaskodásokkal és kirohanásokkal átszőtt játékra kezdtek hasonlítani, amiből legalább két következtetést lehetett levonni. Egyrészt: a narancsos tábor minden lehetőt elkövet azért, hogy megakadá lyozza Julija Timosenko kormányfővé történő kinevezését, másrészt pedig a kékfehér tábor mindennél jobban meg akarja ragadni a hatalmat. Juscsenko tétovázott és őrlődött a Timosenko iránti „nem szeretem és nem akarom” érzés, valamint szavazótáborának elve sztése miatti aggálya között, ami nyilvánvalóan bekövetkezik, ha áldását adja a Mi Ukrajnánk és a Régiók Pártjának koalíciójára. Nagy nyomás nehezedett Juscsenkóra a közvetlen környezetéből is, hiszen szakadással fenyegető ellentétek dúltak pártjában. A Mi Ukrajnánk tagjainak jelentős része Julija Timosenkóval egyetemben a parlament feloszlatása és új választások kiírása mellett kardoskodott. Ugyanakkor a többség, köztük Jurij Jehanurov kormányfő, valamint a nagy bizniszben érdekelt személyek egyértelműen a nagykoalíció megalakításában látták az egyre mélyülő válság megoldását, még akkor is, ha Timosenko folyton azzal érvelt a nagykoalíció ellen, hogy nem szabad megengedni a donyecki és az elnök környezetében levő klán összeborulását, hiszen ez egyet jelente ne a Kucsmarezsim visszatérésével. Elemzők szerint azonban maga az államfő, aki választási programjában is a kettészakadt ország egyesítését hangoztatta, szintén ez utóbbi felé hajlott, bár a Janukovics kormányfői kinevezését megelőzően elmondott parlamen ti beszédében sem tagadta, hogy az utolsó pillanatig fontolgatta a parlament feloszlatásának a lehetőségét, hiszen szívéhez a történtek ellenére is a narancsosok állnak közelebb. Ám nem hagyhatta figyelmen kívül a kialakult helyzetet. Az ire a pontot végü l is Olekszandr Moroz árulása tette fel, jóllehet Timosenko többször is figyelmeztette a Mi Ukrajnánkat arra, hogy ne feszítse túl a húrt, mert a szocialisták pártelnöke a leggyengébb és a legkiszámíthatatlanabb láncszem a narancsos táborban. Számára a cél a fontos, éppen ezért nem válogat az eszközökben. S ezzel tisztában volt a Régiók Pártja is, amely a narancsosokkal ellentétben azonnal beültette Morozt a házelnöki bársonyszékbe. A legtöbb ukrán elemző szerint valójában az történt, aminek már a választásokat követően meg kellett történnie. Andrij Jermolajev politológus szerint nem szabad tragikusan felfogni az eseményeket, mivel csupán az következett be, amire a választók márciusba n voksoltak. S ezzel többnyire egyetértenek a posztszovjet térség országainak szakértői is, akik azt hangoztatják, hogy a történteket a szárnyait bontogató demokrácia politikai érettségének jeleként kell felfogni. Az amerikai Time magazin megítélése szerin t is Viktor Janukovics hatalomba való visszatérését nem a narancsosok vereségeként, hanem diadalaként kell értékelni. A Financial Times elemzője viszont úgy véli, első rápillantásra talán valóban úgy tűnhet, hogy az elnök pártjának és a „régiósoknak” az ös szeborulása olyan házasságra hasonlít, amelyben két teljesen összeférhetetlen ember mondta ki egymásnak a boldogító igent. Ennek ellenére mégsem lehet kizárni, hogy ez a szövetség stabilitást jelent majd az ország számára, amelynek a megosztottságát történ etesen éppen ez a két tábor idézte elő. Mi több, gazdasági szemszögből nézve az új koalíció két olyan liberális, illetve konzervatív pártot egyesített, amelyek egyaránt az üzleti érdekeket képviselik, a privatizáció mellett foglalnak állást. Vagyim Karaszj ov kijevi politológus szerint a nagykoalíció látszólag a narancsos tábor feloszlását jelenti, de ha Julija Timosenko valóban komolyan veszi majd az ellenzéki szerepet a parlamentben, minden esélye megvan rá, hogy egy alulról kezdett építkezéssel újra élete t leheljen a mára megfonnyadt narancsba. A tábor egy részében kialakult világvégehangulat pedig nyilván rövidesen elmúlik. A csalódás és fájdalom azonban még sokáig megmarad az emberekben, állítja a már idézett Okszana Zabucsko, mivel a Majdan szellemében helytálló milliók a saját vágyaikat, reményeiket és legféltettebb álmaikat is hozzátették azokhoz az eszmékhez, amelyek akkor és ott megfogalmazódtak. vissza Vándorlók - Nemzetpolitikai interjúkötet Magyar Nemzet 2006. augu sztus 12. Szerző: T. Németh László „Ha a szülőföldön akarok boldogulni, akkor nemcsak gazdaságilag, hanem szellemileg is ott akarok boldogulni” – vallja Duray Miklós a negyven interjút tartalmazó kötetben. A rendszerváltás kezdetétől a kilencvenes évekig három vándorlási hullám érte hazánkat. A romániai magyar nemzetiségűek migrációját követte a keletnémetek emigrációja, majd a délszláv háború menekültjeinek Magyarországra vándorlása. Ezután a „természetes migrációs mozgások váltak meghatározókká, melyekb en döntő szerepet a szomszédos országokból érkező állampolgárok játszanak”. A bevándorlás mellett azonban bizonyos mértékű külföldre vándorlás is megállapítható. A hazánkba vándorlók többsége magyar nemzetiségű. „Magyarország esetében tehát nem kerülhető m eg az a történelmi helyzetből fakadó tény, hogy az I. világháború befejezése óta a magyar nemzet és Magyarország határai nem esnek egybe” – írja Tóth Pál Péter, az interjúkötet szerkesztője. Ennek megfelelően a magyar migrációs
