Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-12
12 politikát befolyásolja az a tényező, hogy Magyarország mennyire érdekelt abban, hogy a szomszéd államokban élő magyar nemzetiségű lakosság áttelepedjen, vagy szülőföldjén maradjon. A XX. században ugyanakkor százezrek hagyták el Magyarországot politikai és gazdasági okok miatt. Az el ső világháborút követően létrejött középeurópai államok 1990ben széthullottak, magyarlakta területeik státusa viszont nem változott. Ezért az ott élő magyar nemzetiségűek vándorlására folyamatosan lehet számítani, hiszen sokan vannak, akik nagyobb bizton ságban érzik magukat Magyarországon. A szomszédos országokból érkező „migrációs nyomás” függ a magyarországi befogadástól és az adott állam kisebbségekkel kapcsolatos politikájától, továbbá a magyar nemzetiségűek szándékaitól. Az interjúalanyok többsége ne m hivatásszerűen foglalkozik a migráció kérdésével. Kiválasztásuknál más szempontokat vettek figyelembe: saját szakterületük elismert személyei legyenek és „markáns véleménnyel” rendelkezzenek. Az interjúalanyok Magyarországon, a szomszédos államokban és n yugaton élnek és végzik szakmai tevékenységüket. A problémafeltáró interjúk kérdéssorát hosszas konzultációk alapján állították össze. A beszélgetések célja annak feltérképezése volt, hogy a rendszerváltás utáni migrációs folyamatokban felismerhetőe migrá ciópolitikai stratégia. A kutatások alapján megállapítható, hogy a nemzetközi vándorlás nagy szerepet kaphat a magyar társadalom jövőjének alakulásában. A kötet tanulsága, hogy a népesedéspolitikai vizsgálatoknak nemcsak hazai vonatkozásban kell megtörténn iük, hanem az egész magyarság szempontjából. A magyar migrációpolitikának több tényezőt figyelembe véve kell kialakulnia: hazánk és a szomszédos államokban élő magyarság gazdasági, demográfiai, kulturális és politikai helyzete alapján nehéz mindenki számár a a megfelelő megoldást megtalálni. Hogy milyen megoldások lehetségesek a migrációpolitikában? Az interjúalanyok erre különböző válaszokat adtak. Duray Miklós pozsonyi politikus szerint a környező országok magyarságának elvándorlásával szemben „szellemi és gazdasági expanzióra” kell törekedni. (Vándorlás és népességfogyás. Interjúk a magyarok Magyarországra vándorlásáról. Szerk.: Tóth Pál Péter. Lucidus Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 3800 forint) vissza „Kezeink munkáját tedd m aradandóvá” - Református világtalálkozó az összefogás jegyében · A szervezők nem kértek a kormány anyagi támogatásából Magyar Nemzet 2006. augusztus 12. Szerző: Dombi Margit Kaptak volna, de nem kértek állami támogatást a most kezdődő, immár ötödik alkal ommal megtartott világtalálkozójuk megrendezéséhez a magyar reformátusok. A majd kétszázmillió forintra azért nem tartottak igényt, mert olyan államtól nem akartak pénzt az együvé tartozást erősítő eseményre, amely arra biztatta polgárait, hogy ne szavazzá k meg a határon túl élő magyarok életét megkönynyítő törvényeket. Az ötödik református világtalálkozó jelmondata a 90. zsoltárból való fohász: „Kezeink munkáját tedd maradandóvá”. A rendezvénysorozat üzenetét pedig Bölcskei Gusztáv zsinati elnök és Nagy S ándor, a református zsinat világi elnöke által hívekhez írt levél fogalmazza meg, a következőképpen: „Reménységgel vagyunk afelől, hogy az Isten kegyelméből a közös munka, közös imádság és közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház.” A találkozóra hívó levél emlékeztet, ezt a jogi formulát a határon túli egyházkerületek már bele is foglalták vagy belefoglalni készülnek saját statútumaikba. És arra is, hogy a mostani találkozás nem csak a jól megv álasztott helyszínekről, a magas tisztséget betöltő egyházi személyiségek lenyűgöző beszédeiről, a kórusok és zenekarok lebilincselő produkcióiról szól. Ez csak eszköz – állítják, ami közelebb visz a világtalálkozó lényegéhez, a három létformában – magyar államhatárokon belül és túl, valamint a világban szétszórtan élő – magyar reformátusok egymásra találásához, lelki feltöltekezéséhez. A partiumi Királyhágómelléktől a délvidéki Bácsfeketehegyig, a kárpátaljai Péterfalváig, Kaposvártól Sárospatakig minden ütt lesznek ünnepélyes istentiszteletek és zenével, énekkel, hitvallással, vallásfilozófiai értekezésekkel tűzdelt beszélgetések, áhítatok. Először 1938ban gondolták úgy a világban szétszórtan élő magyar reformátusok, hogy szükség van az összegyűlésre, sz ükség van arra, hogy egymás hitéből erőt merítsenek. Az összetartozás jegyében szervezett találkozónak azonban a háború, majd a vallásos megmozdulásokat nem szívlelő szocializmus csak 1991ben, a rendszerváltás eredményeként lehetett folytatása. Ezt követő en a folytonosság már nem szakadt meg, 1996ban, majd 2000ben is volt egyegy nagyszabású világtalálkozó. Az idei ennek ellenére különlegesnek tekinthető, mert a rendszerváltoztatást követően minden találkozó jelentős – 80 – 200 millió forintos – állami tám ogatásban részesült, ám az idei rendezvény szervezői erre a forrásra nem tartanak igényt. A nyakas kálvinista elutasítás mögött az húzódik meg, hogy az egyházkerületek határon inneni és túli püspökei nem kérnek a
