Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-12
9 ezekben az eszmékben, bár már akkor is hamisak voltak. Ha átjöttünk Magyarországra, jugoszláviai magyarnak tartottak bennünket, amire akkor még valamelyest büszkék is lehettünk, és nem csak azért, mert jobban éltünk. Odahaza akkor is idegennek – magyarnak – számítottunk. Akkor ez a kívülállás, sehová nem tartozás valamiféle függetlenséget, rálátást is jelentett. Most már nem. Inkább otthontala nságot takar ez a szinte tudathasadásos állapot. – De hát ön elkötelezte magát. Szabadkán él magyarként. – Ott fogok élni az elkövetkező években, igen. Hogy meddig, nem tudom. Szeretnék nyitott maradni. Sok boldog ember nincs azok között, akik elmentek, inkább hazavágyó emberekkel találkozom. Az is furcsa, hogy gyakran azok sírnak, akik elmentek. Akik választ ottak. Félreértés ne essék: nekem az égvilágon semmi bajom sincs azzal, aki elment, sőt java részüket meg is értem, és helyeslem, hogy nem vettek részt abban, ami talán minden ember szégyene volna. Én maradtam, igen. Csak azt nem látom, milyen lesz a gyerm ekem jövője mint Szerbiában élő magyaré. Bár még változhatnak a politikai viszonyok. Az eddigiek ellenére én egyértelműen bizakodó vagyok, még ha ez kevés is. Gondolom, a helyzetnek vannak, illetve lesznek megoldásai. – Szabadkán várják az unióhoz való csa tlakozást? – Elvileg igen. De Szerbia nem könnyű falat az Európai Uniónak. Bár valamilyen szempontból fontos lehet. Talán mégiscsak létrejöhet a konszenzus a nemzetek között, és akkor lehet újra tervezni, lehet hinni, hogy van hazánk, legalábbis otthonunk. Nemcsak néhány évre, hanem évtizedekre. vissza Narancsalkony - Miniszterelnökként tér vissza a csendes forradalommal megbuktatott Janukovics Magyar Nemzet 2006. augusztus 12. Szerző: Székely Gergely Kronológia 2004 nyarán jelentek meg először a narancsos jelképek Kijevben, miután választási megállapodást kötött Viktor Juscsenko elnökjelölt, a Mi Ukrajnánk társadalmi egyesülés vezetője és a Batykivscsina (Haza) párt elnöke, Julija Timosenko, és közösen létrehozták a Nép Ere je tömörülést. 2004 szeptemberében Viktor Juscsenkót máig feltáratlan körülmények között megmérgezték dioxinnal, akit ezt követően egy bécsi magánklinikán kezeltek, így több mint egy hónapra kizárták a választási kampányból. 2004. október 31én zajlott le az elnökválasztás első fordulója, amelyen Juscsenko a leadott szavazatok 39,90 százalékát szerezte meg legfőbb vetélytársával, a hatalom jelöltjével, Viktor Janukovics kormányfővel szemben. A hazai és külföldi megfigyelők, köztük az Európai Biztonsági és E gyüttműködési Szervezet (EBESZ) választási szakértői csalásokról, durva szabálysértésekről beszéltek. 2004. november 21én tartották meg a második fordulót, amely előtt a két korábbi elnökjelölt, Olekszandr Moroz szocialista pártelnök, valamint Anatolij Ki nah, az Ukrajnai Iparosok és Nagyvállalkozók Pártjának elnöke is csatlakozott a Juscsenkót támogatók táborához. A választást követően a nemzetközi szervezetek brutális törvénysértésekről, állami szintre emelt csalásokról és machinációkról beszéltek. Kijevb en kitört és 17 napon át tartott a „narancsos forradalom”. Már első este százezrek jelentek meg a főváros szívében lévő Függetlenség téren, de ehhez hasonló megmozdulásokat tartottak szerte az országban is. 2004. december 3án az Ukrán Legfelsőbb Bíróság p élda nélküli bátor döntésével hatályon kívül helyezte az elnökválasztás második fordulójának eredményét, és a forduló megismétléséről döntött. 2004. december 26án tartották meg a megismételt második fordulót, amelyen a leadott szavazatok 51,99 százalékáva l Viktor Juscsenko szerezte meg a győzelmet. Viktor Janukovics a voksok 44,26 százalékát gyűjtötte be. 2005. január 20. A legfelsőbb bíróság elutasította Viktor Janukovics fellebbezését, elhárítva az utolsó akadályt is Viktor Juscsenko államfővé történő be iktatása elől. 2005. január 23án hivatalosan beiktatták Viktor Juscsenkót. 2005. február 4én az államfő közvetlen harcostársát, a narancsos tábor egyik kimagasló vezetőjét, Julija Timosenkót nevezte ki miniszterelnökké. 2005. szeptember 8án azonban a na rancsos táboron belül keletkezett ellentétek miatt Juscsenko felmentette Timosenkót, és helyére Jurij Jehanurovot nevezte ki. 2006. március 26án tartották meg Ukrajnában a soron következő parlamenti választást, amelyet a Viktor Janukovics vezette Régiók P ártja nyert meg 32,17 százalékkal a Julija Timosenko Tömb (22,29) és a Mi Ukrajnánk tömörülés (13,95) előtt. Bejutott a parlamentbe a szocialista és a kommunista párt is.
