Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-12
3 Narancsalkony - Miniszterelnökként tér vissza a csendes forradalommal megbuktatott Janukovics (MN 27.o.) Kábítószervádak Timosenko ellen – Nem akármilyen váddal illette Tarasz Csornovil , a Régiók P ártjának parlamenti képviselője Julija Timosenko volt ukrán kormányfőt. (MH 9.o.) http://www.magyarhirlap.hu Cikkek: A múltba révedés nem segít a határon túliakon Magyar Nemzet 2006. augusztus 12. Szerző: Kaszás Péter Kár lenne tagadni: tizenhat év számos eredménytelen próbálkozása után a magyar nemzetpolitika gyakorlatilag teljesen megfeneklett. És itt most nem csak arról van szó, hogy miközben Ljubljanában 2007. január elsején – az eddig működő állami hivatal helyett – minisztériumot állítanak fel az alig félmillió határon túli szlovén számára, nálunk megszüntetik a Határon Túli Magyarok Hivatalát. Vagy hogy míg Ausztriában a készülő új alkotmányban – a jobboldali és a baloldali pártok teljes támogatása mellett – rögzítik Bécs védőhatalmi státusát az 1920 óta Olaszországhoz tartozó DélTirollal kapcsolatban, nálunk még a Máért összehívására sincs hajlandóság. Nem. A válság ennél sokkal mélyebb. Kialakulása pedig több okban keresendő. Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a magyar politika a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdésekben – szemben más szakterületekkel – egyáltalán nem támaszkodik szakértői véleményekre és kutatási eredményekre. Ennek egyik legfőbb jele, hogy bár minden határon túli magy arlakta régióban más és más a vegyes házasságok aránya, más az asszimiláció és az elvándorlás mértéke, más a gazdasági helyzet, az anyaországtól ugyanazt a támogatást kapja a meglehetősen asszimiláns délvidéki és a jóval erősebb identitású kárpátaljai magy ar közösség is. Nem készülnek felmérések arra vonatkozólag, hogy Székelyföld városaiban mennyi magyar és mennyi román (anyanyelvű) személy vásárol ingatlant, vagy hogy a Vajdaság még magyarok által lakott részeire milyen arányban települnek be délről szerb ek. Számok nincsenek, csak becslések. Arra pedig a nyugati politikai kultúra – amelynek a segítségét várjuk, és amely előtt ezért szilárd érveket kellene felmutatnunk – nem igazán fogékony. Több európai kisebbség is tesz egyébként azért, hogy megakadályozz a települései lakossági összetételének megváltozását. A svédek által lakott finnországi Alandszigeteken ingatlant és földet csak helyi lakosok vásárolhatnak, DélTirolban a szociális bérlakásokat, illetve a lakásépítési támogatásokat az egyes településeke n élő népcsoportok arányában osztják el, a dániai németek szövetsége pedig lakásalapot működtet, mely a fiatal német házaspárok számára házépítéshez és lakásvásárláshoz nyújt hitelt. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szakértelem és a megfelelő háttérismerete k hiánya – rendkívül egyedi kombinációt alkotva – gyakran vegyül a magyar lélek olyan sajátosságaival, mint a szentimentalizmus, az önostorozó múltba révedés, a depresszióra való hajlam. Sokan közülünk még mindig azt hiszik, hogy egy megindító történelmi m egemlékezés szenvedélyes szónokokkal, egy fekete kokárdás felvonulás vagy az, ha egy rendezvényre valaki egy kis zacskóban néhány maroknyi földet hoz a Hargitáról, van annyira lélekindító, hogy azon nyomban felülkerekedünk a szétszakítottság összes szomorú következményén. A rossz kommunikáció következményei Ugyanez a baj az állandó trianonozással is. Hiszen ma 2006ot írunk, és 2006ban a 2006os problémákat kell megoldanunk, még akkor is, ha ezek jórészt a múltban gyökereznek. Amikor egy magyar családban született, magyar anyanyelvű vak gyermek a nem látó gyermekek számára létrehozott, szlovák tanítási nyelvű iskolába jár – ahol a pedagógus rászól, hogy ne beszéljen magyarul (a példa valós) – , egyszerűen azért, mert nincs más, akkor az autóra ragasztott N agyMagyarország matrica nem fog segíteni. Az utópisztikus NagyMagyarország emlegetésével egyvalamit érünk el biztosan: vérig sértjük a szomszédos népeket, kétségbe vonjuk államukhoz való jogukat, anélkül – és ez a lényeg – , hogy bármiféle gyakorlati ered ményt elérnénk. Hasonlóan súlyos következményei vannak annak is, hogy a határon túli magyarok ügyét Magyarországon hihetetlenül rosszul kommunikáljuk. Életüket, mindennapjaikat, érzéseiket, gondolataikat, kultúrájukat és problémáikat nem megfelelő módon és mindenekelőtt n em egészséges arányok között jelenítjük meg. Még mindig azt hisszük, hogy a tájékozatlanabbak szemének és szívének kinyitásához a negatív információkon keresztül vezet
