Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-11
14 A Magyarországon és Szlovákiában is nagy sajtóvisszhangot kiváltó filmmel a csütörtökön megjelent szlovákiai lapokban ismét több írás foglalkozott. A lapok egybecseng ő en úgy látják, hogy az ilyen széls ő séges megnyilvánulásokkal és a "túlérzékeny reagálásokkal" mindkét orsz ágban a nacionalisták alá adnak lovat, akik magyar zászlóégetéssel, vagy a budapesti szlovák nagykövetség elleni festékszórós inzultusokkal tudják t ű zben tartani "a nacionalizmus vasát". A festékszórós inzultus kapcsán a pozsonyi Pravda a feszültség újabb forrásának nevezi Budapestet és elmarasztalja a magyar kormányt, amiért "mesterségesen diplomáciai ügyet" csinált a zászlóégetésb ő l, "olyan ismeretlen széls ő séges csoportból, amilyen minden országban tucatszám akad." Hasonlóképpen marasztalja el Budapest et a Pozsonyban megjelen ő liberális SME cikkírója is, aki szerint "a magyar diplomácia a legjobb úton halad afelé, hogy elveszítse a szlovák kormánnyal fennálló civilizált párbeszéd fonalát." Stop! vissza Fico a populista? U gyan már! Hírszerző, 2006. augusztus 9. 11:08 A magyar politikai elitnek tehát csínján kellene bánni a populista jelz ő használatával, ha Ficóról beszélnek. Vagy lehet err ő l beszélni, csak akkor kimondatlanul is bevalljuk, hogy mi még nála is sokkal populistábbak vagyunk. Robert Fico, a magát szociáldemokratának definiáló Smer nev ű párt elnöke egy komolytalan populista, aki hagymázos ígéretei megvalósításával letaszítja Szlovákiát a gyors gazdasá gi fejl ő dés útjáról – az egymással oly nehezen szót ért ő magyarországi politikai pártok ebben a meghatározásban egyet szoktak érteni. A fentiekb ő l persze következne a saját váll meglapogatása is: van itt nekünk egy csúnya, szalonképtelen populistánk a szom szédban, de legalább mi progresszívek és európaiak vagyunk; nincs ember, aki ezt kétségbe vonhatná igazán, politikai ellenfeleink meg ú gyis mindig hazudnak, miért pont most ne tennék. Ficónak persze ritka undorító pártokat sikerült hatalomra emelnie, ezt e gy percig nem vonom kétségbe – bár éppen a szlovákiai magyar sajtó, és néhány józanabb hangvétel ű itthoni publicisztika figyelmeztet arra, hogy mi magunk csinálhatunk „királyt” friss koalíciós partneréb ő l, ha túlzottan felfújjuk részeg állapotban a mikrofonba böfögött baromságait. Ficónál maradva ráadásul nem ártana összehasonlítani, gazdasági téren miket ígért és tesz ez a populista a mi pártjainkhoz képest, akikt ő l ez a tulajdonság természetesen a lehet ő legtávolabb áll. Í gért tizenharmadik havi nyugdíjat, „ingyenes” egészségügyet és oktatást (vagyis a vizitdíj, kórházi ágydíj és az ott is különféle praktikákkal szedett különeljárási díjak eltörlését), ígérte a kiemelked ő vállalati profit visszanyesését, vagy extra adóztat á sát, a privatizáció leállítását, a vitatott magánosítás felülvizsgálatát, „milliomos adót”, kedvezményes ÁFAkulcsot gyógyszerekr e és élelmiszerekre, az üzemanyagárak kordában tartását, esetleg csökkentését állami beavatkozással, utazási támogatást munkába járóknak. Fico ezen kívül bírálta el ő djét, Mikulás Dzurindát, amiért az az energetikai cégek privatizálásával „csökkentette az o rszág energiabiztonságát”. fentieket kis túlzással akár a Fidesz és az MSZP választási programjából is összeollózhattuk volna. Fico ellenben nem ígért tizennegyedik havi nyugdíjat, nem ígért válságos pénzügyi helyzetben adócsökkentést, nem ígérte, hogy négyszáz százalékkal emelné az egészségügyi dolgozók bérét, nem ígérte, hogy „alanyi jog lesz az internet”, nem ígért ingyenes jogosítványt, harmincöt órás munkahetet, nem ígérte, hogy eltörlik az autók regisztrációs adóját, nem ígérte, hogy támogatják, ha valaki autóval jár dolgozni, nem ígért „nemzeti garanciatörvényt”, nem ígért öt új közúti hidat és egy „Dunagútat” Pozsonyba, valamint a város közparkjait sem jutott eszébe üvegbúra alá vonni, hogy télen is ingujjban élvezhessék a polgárok az Aranyfácánt. (Ráadásul a Dzurindakabinetnek sem jutott eszébe ötéves adócsökkentési programot végigverni a parlamenten pusztán kampánycélból, de úgy t ű nik, t ő lük szinte csak tanulhatnánk.) É s ehhez képest a kormányprogram parlamenti vitájában Robert Fico egyel ő re a következ ő ket jelentette ki határozottan: szeptembert ő l nulla korona lesz az orvosi vizitdíj és a kórházi ágydíj. Vagyis nem eltörlik az any aszomorító Dzurindakabinet intézkedéseit, de pillanatnyilag tényleg „ingyenessé” teszik az orvos- és kórházlátogatást. Nem lesz egyel ő re tizenharmadik havi nyugdíj, a – közelebbr ő l egyel ő re meg nem határozott – kisnyugdíjasok részesülnek majd valamilyen j uttatásban karácsony el ő tt. Lesz kedvezményes ÁFAkulcs, de egyel ő re csak a gyógyszerekre. Nem emelik egyel ő re 19r ő l 25 százalékra a társasági adót, és szeptembert ő l eltörlik az egyetemi tandíjakat. Bevezetik a „milliomosadót”, amelynek mértéke még szinté n nem ismert, de Fico szándékai szerint azt úgy állapítanák meg, hogy a parlamenti képvisel ő ket már érintse. (Szlovák kommentárok ironikusan megjegyezték ezzel kapcsolatban, hogy akkor inkább „hatszázezer koronásnak” kellene hívni az új adónemet, egy szlov ák honatya ugyanis átlag 51 ezer koronát visz haza havonta.) Csökkentik ugyanakkor tíz