Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-11
10 Konvenció Kasza József a VMSZ június 23i sajtótájékoztatóján elmondta, „az elnökségi ülésükön úgy döntöttek, hogy n em vesznek részt ezen az összejövetelen, mivel a VMSZ sok kivetnivalót talált a konvenció tervezetében”. Ezt megelőzően Kasza „sok sikert kívánt” az összejövetel munkájához. Ennek ellenére a párt egyik tisztségviselője – magánszemélyként (az elnök tudtával vagy a nélkül) az ülésen mégis megjelent. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) azonban még ilyen minőségben sem képviseltette magát. A vajdasági magyar pártok tá volmaradása az összejövetelről nem meglepő, ha tudjuk, hogy – a VMSZ kivételével – az I. konvención sem voltak jelen. A VMSZ távolmaradásnak a mostani konvencióról az lehet a magyarázta, hogy ismét kétoldalú egyezkedéseket folytat a Boris Tadić vezette De mokrata Párttal és a Vojislav Koštunica irányította Szerbiai Demokrata Párttal a szerbiai alkotmánytervezetekről, de Čedomir Jovanović Liberális Demokrata Pártjával is kokettál. Korhecz Tamás tartományi kisebbségügyi titkár – aki hol a Tartományi Végrehaj tó Tanács alelnöke, hol pedig a VMSZ tisztségviselője vagy éppen főszakértői minőségben szerepel – az újvidéki Dnevniknek elmondta, hogy „a VMSZ elvben támogatja Boris Tadićnak, Szerbiai elnökének alkotmányjavaslatát, mert „haladó és demokratikus, továbbá összhangban van a VMSZ (és miért nem a vajdasági magyarok? – B. A. megjegyzése) érdekeivel és a reformok szellemével”. Teszi mindezt a VMSZnek „kijáró titkárságok” (magyarán: néhány jól megfizetett tisztség) reményében, „amelyek vonatkozásában koalíciós m egállapodás van”. A többi vajdasági magyar politikai pártvezető korábbról ismert (és ismétlődő) kijelentése szerint „Vajdaság autonómiájának a kérdése szerb – szerb ügy”, amibe „nem kell belevonni a vajdasági magyarságot”. Egyes politikusok szerint „Vajdaság autonómiája nem érdekli a vajdasági magyarságot”, mások pedig azt állítják, hogy „települési önkormányzatban kell gondolkodni” és „Vajdaságnak nem kell semmiféle autonómia”. Ezek a (párt)álláspontok azoknak a politikai erőknek a malmára hajtják a vizet, amelyek szerint „Vajdaságnak nincs is szüksége autonómiára, elég Szerbiát nagyobb körzetekre decentralizálni”. Megtörténhet, hogy éppen a vajdasági magyar politikai vezetők elutasító magatatása miatt nem javul Vajdaság alkotmányos helyzete. Az ilyen viszon yulással szemben a vajdasági magyar civil szervezetek többségükben támogatják a tartomány teljes körű autonómiáját. A Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság (régebbi nevén JMMT) és az Árgus – Magyar Kisebbségjogi Ci vil Egyesület még 2003. március 1jén Újvidéken közös tanácskozást is tartott A vajdasági magyarság és az autonómia témájára. A tanácskozás záróközleménye szerint Vajdaság törvényhozási, végrehajtó és igazságügyi hatáskörű autonómiája széles körű lehetősé get teremtene a nemzeti kisebbségek identitásának és jogainak megőrzésére, összhangban Vajdaság történelmi hagyományaival, az itt élő nemzeti közösségek (mind a többség, mind a kisebbségek) érdekeivel és megfelel a nemzetközi közösség elvárásainak és állás pontjainak is. Feltehető tehát a kérdés, hogy a vajdasági magyar pártok álláspontjai mennyire vannak összhangban és hogy tükrözike egyáltalán az itteni magyarok érdekeit? Kikértéke erről a kérdésről egyáltalán a választóik véleményét? Mit nem támogatna k? Az egyik vajdasági magyar párt vezetője, az említet álláspontok mellett azt is kifogásolja, hogy „a proklamálók személye hiteltelen” és, hogy a II. konvenció dokumentuma „olyan ekletikus (egymással nem mindig egyeztethető – B. A. megjegyzése) megfogalm azásokat tartalmaz, amelyek nem állják ki egy komolyabb politikai elemzés próbáját”, de arra is emlékeztet, hogy a konvención résztvevő pártok „nagyrészt a valaha volt vajdasági kommunista vezetés hétpróbás prominenseiből (kimagasló vezetőiből – B. A. megj egyzése) állnak, s mint ilyenek, elmulasztották a cselekvést akkor, amikor annak ideje volt”. Akik a konvención jelen voltak, a zsúfolásig megtelt teremben azt is láthatták, hogy az autonómiapártiak száma jelentősen növekszik és, hogy vezetőinek összetéte le is fiatalodott. Továbbá a közvéleménykutatók adatai szerint is „a vajdasági szerbség nagy része ma is jelentős autonómiát igényel”. Az is erősen vitatható, hogy az egykori autonómiás vezetők mit mulasztottak el, „amikor annak ideje volt”. Pintér Lajos egykori ismert vajdasági humorista erről azt mondaná: „Nem az a fontos fiam, hogy honnan jössz, hanem, hogy merre tartasz.” A konvenció bírálói – főként személyi és politikai diszkreditálással és – nem azzal foglalkoznak, amit a II. vajdasági konvención kö zfelkiáltással elfogadott határozat tartalmaz. Mit kínálnak tehát az autonómia pártiak a vajdasági kisebbségi közösségeknek? Másképpen: Vajdaság milyen autonómiáját nem támogatják a vajdasági magyar pártok?
