Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-01
19 Viktor szerint nem kétséges, hogy a szlovák kormánykoalíció egyik pártja vezet ő jének nyilatkozataira nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió többi f ő városában is felfigyelnek. vissza A pozsonyi koalíció elfogadta a Ficokormány programját Magyar Hírlap, 2006. augusztus 1. Szerző: Rácz Vince A dokumentum ma a parlament elé kerül. Jóváhagyta az új szlovák kormány négy évre szóló programját Pozsonyban Robert Fic o hárompárti koalíciós kabinetje. A dokumentum ma a parlament elé kerül, a honatyák legkés ő bb péntekig szavazhatnak bizalmat az új, szociáldemokratanemzeti koalíciónak. A kormányprogram, kevés konkrétumot, viszont annál több homályos megjegyzést tartalma z. Ficóék a programban kötelezték magukat, hogy a nappali tagozatos fels ő fokú képzésben nem vezetik be a tandíjrendszert, leállítják a stratégiainak min ő sített állami vállalatok privatizációját. A kormány elképzelése alapján kisebbségügyi hivatal jönne lét re, tényleges rendeltetését azonban nem taglalja a programnyilatkozat. Az ellenzéki képvisel ő k felháborítónak tartják, hogy a kormányprogramot csak egy nappal a plenáris ülés el ő tt kaphatják meg. A honatyáknak lényegében csak egy éjszakájuk volt a mintegy ötven oldalas dokumentum átböngészésére. Bárdos Gyula, a Magyar Koalíci ó Pártja (MKP) parlamenti frakcióvezet ő je botrányosnak min ő sítette a koalíció késlekedését. Az MKP politikusa heves vitára számít a parlamentben, mely szerinte inkább politikai színezet ű lesz, semmint szakmai. Bárdos szerint az új koalíciónak azért tartott ilyen sokáig a programnyilatkozat összeállítása, mert a Smernek id ő be telt a korábbi populista ígérgetéseit összeegyeztetni a felel ő sségvállalás követelményével. vissza Esélyek és csapdák a külpolitikában Magyar Hírlap, 2006. augusztus 1. Szerző: Paul Lendvai Minden külpolitikai stratégia alibi marad csupán, ha a kormányzati döntéshozók nem lesznek képesek a gazdasági és a pénzügyi stabilitást meggy ő z ő módszerekkel biztosítani Amikor 1959ben az osztrák diplomácia kivált a szövetségi kancellária keretéb ő l, és az újonnan megalakult külügyminisztérium vezetését Bruno Kreisky vette át, már hat éve tevékenykedett mint szociáldemokrata államtitkár a Leop old Figl népparti politikus által vezetett minisztériumban. Mégis, kés ő bb visszanézve az önálló minisztérium kezdeti korszakára, egyszer ironikusan megjegyezte: egy külpolitika nélküli ország külügyminisztere lettem. Ez az epizód jutott eszembe, amikor olv astam, hogy a magyar külképviseletek vezet ő inek kétnapos budapesti tanácskozásán Göncz Kinga külügyminiszter kijelentette: "Az elmúlt években nem jutott el a közvéleményhez, hogy mit képvisel konkrétan a magyar Külügy, a külpolitika nem vált a közbeszéd tá rgyává." Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízta a minisztert és munkatársait, hogy 2007 ő széig dolgozzák ki "átfogóan és részleteiben Magyarország külpolitikai stratégiáját." Nem volt tehát meglepetés, hogy néhány nappal kés ő bb Németh Zsolt fideszes képv isel ő Az elveszett diplomácia nyomában címmel írt kritikus cikket (Népszabadság, 2006. július 20.) a Külügyminisztérium munkájáról. Gondolatok a bécsi ő rtoronyból Amikor e lap kérésére néhány gondolatot megfogalmazok azokról az esélyekr ő l és a veszélyekr ő l, amelyekkel Magyarország ma szembenéz, ezt egy bécsi " ő rtoronyból" teszem. Mit jelent ez? Távolságot, de nem közömbösséget; közelséget, de nem érdekeltséget. Abból indulok ki, hogy a külpolitikai stratégia hiánya a mindenkori politikai vezet ő ség és nem a diplomáciai kar szegénységi bizonyítványa. Ugyanakkor nem lehet a globalizált kommunikáció világában külpolitikát folytatni külpolitikusok, vagyis szakért ő k nélkül. Azonban a legképzettebb és idegen nyelveket beszél ő miniszterek vagy diplomaták sem tudna k segíteni, vagy egy bizalmi válságból kiutat találni, ha a politikai vezet ő ség nem informál é s nem konzultál. Nemcsak Magyarországon vetik fel a kérdést, hogy szükség vane egyáltalán külügyminisztériumra és diplomáciai testületre olyan államokban, amelye knek a miniszterei és f ő tisztvisel ő i úgyszólván hetente találkoznak az Európai Unió vagy a NATO ülésein. Valóban lejárt volna a nemzeti külpolitika ideje, különösen a kis országokban? Hiszen a modern kommunikáció lehet ő vé teszi a határtalan és azonnali sz emélyes kapcsolatot is. Mindez azonban csak aláhúzza a személyiség szerepének fontosságát. Ezt világosan l á thatjuk a szlovák és lengyel ő rségváltás nyomán: A Kaczynski ikrek a lengyel állam és a kormány élén, vagy Robert Fico mint új szlovák kormányf ő néhá ny hét alatt eljátszották az európai politikai közvélemény bizalmát. A politikai pártcímkék ma már a nemzetközi politikában nem olyan fontosak, mint ez a magyar belpolitikai csatározások tükrében látszik. Ebben a tekintetben nemcsak a szociáldemokrata Schr ödernek és a konzervatív Chiracnak az iraki háború miatt kötött id ő leges, de hatékony USAellenes paktumát lehet megemlíteni. Kit ű n ő a személyes kapcsolat Gyurcsány miniszterelnök és Wolfgang
