Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-05
25 ellenzéknek címezve közölte: "csak meséket gyártanak", s a koalíció bizton számíthat a három kormánypárt, a Smer, Ján Slota Szlovák nemzeti Pártja és Meciarék Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma támogatására. Meciar egyébként azt közölte, "technikai okok miatt" nem tudta időben megközelíteni a parlament épületét. A populista ígér getésekkel vádolt Fico a programban csak általánosságokat fogalmazott meg, talán azért, mert már a kormányzás első heteiben felismerte, hogy ígéreteit több okból sem tudja teljesíteni. A kormány tétovaságát látszik erősíteni az a körülmény, hogy közvetlenü l a péntek hajnalig tartó parlamenti vita után Fico azonnal kormányülést hívott össze és péntekre virradóra, látványosan operatív, nyilvánvalóan hatáskeltőnek szánt intézkedéssel, szeptember elseji hatállyal megszüntette az előző kormány egészségügyi refor mja keretében bevezetett húszkoronás orvosi vizitdíjat, valamint a napi ötvenkoronás kórházi ágydíjat, ugyanakkor azt ígérte, hogy október elsejétől a húszkoronás receptdíjat is öt koronára csökkenti. A betegellátás több hasonló kötelmét, így a hatvankoron ás ügyeleti és a fürdőorvosi vizitdíjat azonban meghagyta. Döntés született arról is, hogy a betegbiztosító társaságok belső kiadásai nem haladhatják meg az összkiadások négy százalékát, s hogy az eladósodott kórházak az eddigi gyakorlat ellenére nem kerül hetnek végrehajtás alá. vissza Laci bácsi Népszava 2006. augusztus 5. Szerző: Sebes György Aki sosem lesz. Nem valószínű, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi államfőjét valaha is, bárki is Laci bácsinak aposztrofálná. S az is biztos, ha valaki így tenne, az elnök azonnal tiltakozna. Sólyom László nem Laci bácsitípus. Egész habitusa más mint elődjeié, s tudatosan szakítani is akar Göncz elnök úr - sokak Árpi bácsija - és Mádl elnök úr - már kevesebbek Feri bácsija - hag yományaival. Egy évvel hivatalba lépése után megállapítható, ez sikerült is neki. Amúgy viszont elnöki tevékenysége erőteljesen felemás képet mutat. Sólyom elnök úr a maga útján halad. Minden megnyilvánulásában benne van, hogy jelezni kívánja: államfőkén t már egészen más, mint amilyen az Alkotmánybíróság elnökenként volt kilenc éven át. Szinte kérkedik civilségével. Hogy nem érdekli, mit várnának el tőle politikusok és pártok. Ezért aztán gyakran kiszámíthatatlan. Nem úgy cselekszik, ahogy bizonyos - és k orábbi - előjelekből sejteni lehetne. Ennek az első évnek egy része ráment arra, hogy jelentős hendikeppel indult. Nem azért, mert csak a harmadik fordulóban választották meg, amikor már elég volt az egyszerű többség. És nem is csak azért, mert az akkor és a választások nyomán is a kormányt vezető szocialisták jelöltjével szemben diadalmaskodott. Hanem elsősorban amiatt, ahogyan a Fidesz - még a parlamenti elnökválasztás első körében - kihasználta saját céljai érdekében. Nem szavaztak rá, hogy felmérjék a helyzetet, "kiugrassák a nyulat a bokorból". Sólyom ehhez csalinak kellett. S ő - aki előtte is, azóta is büszke különállására - nem borított: megmaradt jelöltnek, s hagyta, hogy végül államfőnek válasszák. Meglehet, a történelem majd őt igazolja. De az k étségtelen, egy "történelmi helyzetben" nem a maga mércéje szerint cselekedett. Azóta nyilván levonta a tanulságokat. Talán ennek is tudható be, hogy követett el újabb hibákat is. A március 15i kitüntetések alkalmával egyéni mércéje szerint döntött. Előb b nyilvánosan is jelezte, nem ért egyet a kormány néhány javaslatával - még ha alá is írta a szükséges dokumentumokat , ezért az Alkotmánybíróság állásfoglalását kérte, vétózhate ilyen esetben. Aztán pedig az ünnepségen elmaradt kézfogás kavart botrányt. Ma már azt mondja, ezt megbánta, ám a dolgot meg nem történtté tenni nem lehet. Ez is szervesen hozzátartozik az első évhez és értékeléséhez. Ebből az évből, az iménti esetekből is világosan látszik: Sólyom László önmaga rabja. Senki másnak nem akar meg felelni, csak saját elvárásainak. Következetesen tartja magát azokhoz az elvekhez, amiket egy államfő - önmaga - számára állított fel. És csak ez számít neki. Jól érzékelhető mindez például a legfőbb ügyész jelöléséből is. Az elnök úgy véli, ebben az ügybe n nincs szüksége a pártok véleményére, még akkor sem, ha végül a parlamentnek kell - egyszerű többséggel - megszavaznia kiválasztottját. Az első menetben tehát egy olyan embert jelölt, akit szakmailag megfelelőnek tartott. Gyakorlatilag nem beszélt róla se nkivel. Így kitette őt annak, hogy a képviselők többsége leszavazza őt. És most mindegy, miért tették: azt mondták, szakmai kifogásaik voltak, de valószínűbb, hogy ezzel akarták az államfő tudtára adni: nélkülük nem megy semmire. Sólyom a második körben má r konzultálni akar. A szakmával. Mert - egyébként helyesen - meg akarná őrizni a független intézmények
