Reggeli Sajtófigyelő, 2006. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-08-05
20 szlovákiai részének összlakossága 4 537 290 fő tett ki, a magyarok létszáma pedig 552 006 személy volt, a lakosság 12,2 százaléka, húsz évvel később, tehát a rendszerváltást követő első népszámlálás után Szlovákia lakosainak száma 5 274 335re nőt, a növek edés mértéke meghaladta a húsz százalékot, miközben a magyarok száma 567 296ra emelkedett, ami a nyolcszázalékos növekedési indexet sem éri el. Azaz a magyarok aránya az országban már csak 10,7 százalékot tett ki a lassú, de folyamatos asszimiláció bizony ítékaként. Az asszimilációs folyamat drámaian felgyorsult a kilencvenes években, hiszen ekkor Szlovákia összlakosságának száma továbbra is nőtt, 5 379 455 főre emelkedett, a magyaroké viszont csaknem 47 ezerrel csökkent, vagyis 520 528ra zsugorodott, s a lakosságnak immár csak a 9,7 százalékát tette ki. A drámai fogyásnak a szakértő szerint két oka van: a kilencvenes évek magyarellenes meciari politikája sok embert elbizonytalanított, s inkább szlováknak vallotta magát; s ugyanennek a nyomásnak engedtek az ok, akik a hetvenes – nyolcvanas években már szlovák nyelvű iskolába jártak, s kulturális aszszimilációjukat a teljes nemzeti beolvadás követte a 2001ben megtartott népszámlálás idejére. Az európai szocialisták kifogásaival kapcsolatban a szlovák sajtó is felidézte Ján Slota emlékezetes kirohanásait a magyarok és a romák ellen. Legemlékezetesebb kijelentései bejárták a magyar sajtót is, például amikor a magyarokat „görbe lábú, alacsony, csúnya fekete” embereknek minősítette, akik „apró pónilovaikon rohanták le a békésen szántogató szlovákokat, és felhasogatták a terhes nők hasát”, vagy amikor a „szlovák hazafiak” kötelességét fogalmazta meg, mondván: „Tankokba ülünk, és a földdel tesszük egyenlővé Budapestet.” Akkortájt, az ezredfordulón fogalmazta meg azt i s, van módszere a roma lakosság átnevelésére, ami nagyon egyszerű: „Rövid udvar, hosszú ostor!” Az említett idézetek szállóigévé váltak Szlovákiában, de még a politikusok is inkább csak szórakoztak rajta, semhogy elítélték volna őket. Egyegy emberjogi sze rvezet, illetve a romák pártjai, civil szervezetei tiltakoztak a nemzet- és fajgyalázó megnyilvánulások ellen, de soha semmilyen vizsgálatot vagy eljárást nem folytattak Ján Slota szélsőséges nyilatkozatai miatt, ami által sikerült – Miroslav Kusy professz or megfogalmazása szerint – „politikai folklórrá szelídíteni” az olyan uszítást, amely ellen a fejlett nyugateurópai országok kormányai azonnal fellépnek. Félreértés ne essék: Ján Kubis, az új szlovák kormány külügyminisztere nem vette védelmébe Ján Slotá t és inkriminált kijelentéseit, csak – áttételesen – annak a reményének adott hangot, hogy Ján Slota is tévedhet, és megváltozhat, mint minden ember. A szlovák diplomácia vezetőjének e reménye azzal is indokolható, hogy az utóbbi években alig tartózkodott Szlovákiában, hiszen az EBESZ és az ENSZ diplomáciai szolgálatában állt, és konfliktusmegelőző, illetve kezelő misszión vett részt. Azt meg nem lehet a szemére vetni, hogy sokrétű kötelezettségei mellett nem volt ideje megkeresni a www.slota.sk weboldalt, amelyből megtudhatta volna, mit tart a nemzetiek elnöke – a megfogalmazások idejétől függetlenül – még ma is „érdekes kijelentésnek”. Nos, Ján Slota egykor nem volt igazán jó véleménnyel a politikusokról, hiszen azt állította: „Nem akarok politikus lenni, mert nem akarok hazug és csaló lenni.” A magyarokkal való együttműködés lehetőségéről a mai napig az a véleménye, hogy „a Szlovák Nemzeti Pártnak hosszú történelme során még nem volt olyan elnöke, aki kijelentette volna, hogy együtt fog működni a magyar p árttal”. A Selye János Egyetem létrehozásával kapcsolatban már egészen friss véleménye van Slotának: „A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsából magyar barlang lett, ahol szlovákellenes törvényeket fogadnak el.” De ki is Ján Slota, a „nemzet megmentője”? Nég ygyermekes bányászcsaládból származik, a zsolnai járáshoz tartozó Lietavská Lúcka (magyarul: Litvailló) községben látta meg a napvilágot 1953ban. Itt végezte alapiskoláit, majd Privigyén érettségizett, és a családi hagyományokat ápolva a kassai műszaki fő iskolán tanult tovább, a bányászati karon szerzett mérnöki oklevelet 1977ben. A rendszerváltó bársonyos forradalomig szakmájában dolgozott KeletSzlovákiában, majd Pozsonyban a rendszerváltást követően alapító tagja lett a Szlovák Nemzeti Pártnak, amely a XIX. században alakult azonos nevű párt jogutódjának tartja magát. Slota „logikusnak” tartja politikai hovatartozását, mert annak a Juraj Slotának a családfájához köti magát, aki az ugyancsak a XIX. században alakult Matica slovenská alapító tagja volt. S lota három gyermek apja, harmadszor nősült, felesége egyidős elsőszülött fiával, Pavollal, aki – elvben – magyar anyanyelvű, mivel a pártvezér első felesége, Ildikó asszony magyar, vagy ahogy Slota fogalmaz, s így nevezi legtöbbször a szlovákiai magyarokat is, „magyarul beszélő szlovák” volt. A rossz nyelvek szerint Slota elvakult magyarellenességéhez ez a házasság is hozzájárult – ezzel szemben tény, hogy a nemzetiek elnöke soha semmi rosszat nem mondott első feleségéről. Ján Slota villámgyors politikai ka rriert futott be. Már 1990ben a csehszlovák szövetségi gyűlés képviselője lett a nemzeti párt jelöltjeként, ugyanebben az évben megválasztották Zsolna polgármesterévé (mellesleg: azóta már további három helyhatósági választáson szerepelt sikeresen). A nem zeti párt vezető politikusaként ebben az időszakban elsősorban csehellenessége révén került a sajtó érdeklődésének középpontjába, minthogy pártja Csehszlovákia felosztását és az önálló Szlovákia megalakulásának szükségességét hirdette meg már akkoriban.
