Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
8 csemet éjük magyar tannyelvű óvodába vagy iskolába járjon. Ezt súlyosbítja az elmúlt másfél évtized nagyarányú elvándorlási hulláma, így 1990 és 2005 között a gyermekszámcsökkenés Temes megyében a negyven százalékot is meghaladta. Megoldást jelenthetne, ha a magy ar közösség vonzó lenne „lehetséges tagjai” számára, ha megérné a nyelvet megtanulni, kifizetődő lenne magyarnak lenni – s nem pusztán anyagi értelemben. Erre jó példa a német iskolák népszerűsége, miközben a helyi németség gyakorlatilag eltűnt a megyéből. A szerb oldalon az utóbbi néhány évben több magyar iskola jött létre, és a civil kurázsi is megerősödni látszik. Márciusban felújították a második világháború idején jól működő Bánáti Magyar Iskola Alapot, amely önsegélyező egyletként immáron öt faluban m űködik. Komoly gond viszont a széthúzás: különböző politikai tömörülésekre, pártokra szabdalt a kisebbségi magyarság, amely egyrészt nem segíti a többséggel szembeni érdekérvényesítő képességet, másrészt – mint elhangzott – a szerb hatalmi hierarchiába beé pült, zsíros álláshelyekkel jutalmazott politikai elit csak korlátozottan szolgálja a magyarság alapvető nemzeti érdekeit. Több felszólaló úgy vélte: helyes lenne, ha az anyaországi támogatások – így az oktatásinevelési támogatások is – közvetlenül az éri ntettekhez jutnának el, közvetítők „segítsége” nélkül, mert a pénzeknek mindössze kétötöde jut el oda, ahová szánják. A konferencia kezdeményezője, Szentkirályi Ödön tizennyolc éve vezeti a Clevelandi Magyar Iskolát. Cleveland egykor a „harmadik legnagyobb magyar város” volt, hiszen az első világháborút követően 600 ezer lakosából 120 ezer vallotta magát magyarnak. Mára viszont az utolsó (’56os) nagy bevándorlási hullámmal érkezők unokái tanulnak a magyar iskolában. Ám amíg kezdetben a városmag közelében é lt a magyarság, a délről felvándorolt afroamerikaiak beköltözésével a tömbjelleg megbomlott, kiköltözési hullám indult el, s a szétszóródás a közösség összetartását is megbontotta Clevelandben, Detroitban és más városokban. A Clevelandi Magyar Iskola vasár napi iskolaként működik, ahol a harmadik generációs magyarok idegen nyelvként tanulják a magyart. A lemorzsolódás – a távolságok, az identitásvesztés miatt – komoly probléma, így a nyelv megtanítása sem lehet a jövőben az elsődleges cél, sokkal inkább egy magyar tudat és keresztény – nemzeti értékrend átadása. Előfordulhat tehát, hogy a következő generáció már angolul ismerkedik meg a magyar kultúrával. Az iskolák hatására azonban sokan jöttek hosszabbrövidebb időre Magyarországra. Egy anyaországi és egy hat áron túli magyar diskurzusában – 2004. december 5. óta – sajnos elkerülhetetlen, hogy a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kérdése előkerüljön. A kudarc okait mélyen kell keresni, melyek megértéséhez közelebb vitt Zakar Péter történész előadása, me ly azt vette számba, mit is tanítottak az elmúlt évtizedekben idehaza a kisebbségi sorba szakadt nemzettársakról. A fordulat éve (1948) utáni esztendőkben megjelent tankönyvek egyetlen sort sem tartalmaztak arról, hogy határainkon túl millió számra élnek h onfitársaink, sem arról, hogy milyen veszteségeket kellett az országnak Trianonban elszenvednie. Még az 1959es gimnáziumi tankönyv is a következő egy mondattal intézte el a kérdést: „A többségében idegen nemzetiségek lakta területek elszakadtak Magyarorsz ágtól.” Sőt, az 1982ben kiadott gimnáziumi tankönyv is úgy fogalmazott, hogy „jogosan kerültek át a területek” a szomszéd államokhoz. A szegedi piarista gimnázium részéről Károlyi Attila a jelenkor kihívásának nevezte, hogy a fogyasztói társadalom materia lizmusa előbb eléri a fiatalokat, mint az értékek, azonban ha alkalmazkodunk ezekhez a kihívásokhoz, a fiatal generációt is meg lehet szólítani. Lehetséges nevelési cél lehet a régiós összetartozástudatra nevelés: miközben a Vajdaságban és az eurorégióhoz tartozó romániai megyékben öszszesen csak egy magyarországi megyényi magyar ember él, jelentékeny részük szórványban, addig, ha eurorégiós szinten nézzük, a hatmillió lakos több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ami a legnagyobb nemzeti közösség a térsé gben. A kisebbségi létforma tehát európai perspektívában viszonylagos, a régiók Európájában van, lehet jövője a kisebbségi, nem tömbben élő magyarságnak is. Az optimistább távlatok után szomorú jelenértékelés zárta a konferenciát. Szászfalvi László, az Ors zággyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának alelnöke – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem szavait kölcsönvéve – a mindenkori magyar kormányzat feladatának nevezte, hogy „úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” magyarnak. Ezzel szemben a Gyurcsá nykormány – azt követően, hogy 2004. december 5. előtt a kisebbségi magyarság ellen kampányolt – megszüntette az anyaország és a határon túli nemzettestek közötti, bizalmi alapon folyó együttműködést. A kormányzat kisebbségi magyarsággal folytatott politi káját – Szászfalvi szerint – káosz és anarchia jellemzi, miközben leépítik a velük foglalkozó, tizenhat év alatt kiépült teljes intézményrendszert. Milliárdok mennek el az afganisztáni és iraki „missziókra”, de a magyar költségvetés 0,02 százaléka jut csup án a határon túli magyarokra. A nekik korábban járó összeget 25 százalékkal csökkentették, a kifizetések pedig finoman szólva is akadoznak. Mindez természetesen megnehezíti a határon túli oktatási intézmények és a magyarul tanuló diákok helyzetét is a köve tkező esztendőkre. vissza A dózerpolitika áldozata - Jogutód nélkül megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala
