Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-01
9 Magyar Nemzet 2006. július 1. Szerző: Lukács Csaba Mától nincs többé munkahelye a Határon Túli Magyarok Hiva tala (HTMH) nyolcvanvalahány alkalmazottjának, a rendszerváltást követően létrehozott munkahelyük ugyanis jogutód nélkül megszűnt. Néhányukat – információink szerint húsz – huszonöt embert – ugyan újra alkalmaznak a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) létrejövő új főosztályon, de ez mit sem változtat a lényegen: a hárommillió határon túli magyarnak nincs többé önálló kormányzati intézménye az anyaországban. A spórolás volt a cél, mondja a miniszterelnök, de ez kissé fals logika: hárommillió embernek sok a kilenc venöt közalkalmazott, miközben a határon belüli tízmillióra majd hatszázezer közpénzből eltartott ember jut? Megint elveszítettünk egy intézményt a rendszerváltás vívmányai közül, oda jutottunk megint, ahol a kádári időkben voltunk: minisztériumi folyosók mélyén, dohos irodákban foglalkoznak a határon túl rekedt nemzettársak ügyével – ha foglalkoznak egyáltalán. A Kárpátmedence speciális helyzetét, a magyarok gondjait jól ismerő szakemberek kerülnek utcára, a Gellérthegyi villát pedig majd potom pénzért e ladja valakinek Kóka, netán visszalízingeli egy Gyurcsány közeli vállalkozás. Gyorsan tisztáznék valamit: a HTMH intézményét én sem tartottam a világ leghatékonyabb szervezetének, még a Fidesz idején sem. Az pedig kifejezetten a polgári kormány hibája volt , hogy az egyszerű, Budapesten nem járatos határon túli magyar számára megközelíthetetlen helyre dugták el az intézményt. A határon túli magyar politikusok – sok esetben a szomszéd ország kormányának tagjaként szolgálati limuzint használva – feltaláltak a Bérc utcába, hogy felvegyék a napidíjat és a benzinpénzt, de ha csíki székely jött ügyet intézni a Corona gyorsvonattal, annak többe került az odavissza taxi a vonatjegynél. BKVval ugyanis meglehetősen bonyolultan lehetett megközelíteni az érdekükben lét rehozott hivatalt. A rossz helyválasztás ellenére a hivatalra szükség volt és van, csak azon kellene vitázni, miként lehetett volna jóval hatékonyabbá tenni. Az Európai Unióban ugyanis fontos szerepe van – és komoly pénzt áldoznak rá – a regionális és a ha tár menti megyék együttműködésének, és ez a történelem alakulása folytán most kedvező lenne a szétszabdalódott magyarságnak. A HTMH szerepe igazából a státustörvény idején értékelődött fel (ekkor nőtt az alkalmazottak száma ötvenről kilencvenötre), hogy az tán a szocialisták újbóli regnálása idején egyre jobban elveszítse súlyát és befolyását a kormányzaton belül. Arról most is kevés szó esik, hogy nemcsak őket szüntetik meg, hanem összevonják a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Oktatási Miniszt érium határon túli magyarokkal foglalkozó főosztályait, és az egészet betagozzák a hazai kisebbségekkel foglalkozó egységbe. Az még egyelőre nem publikus, mi lesz a határon túli magyarokkal foglalkozó közalapítványok (Illyés, Apáczai, Új Kézfogás) sorsa, d e nem mernék nagyobb összegben fogadást kötni a megmaradásukra. A tervezett intézkedések különben még a baloldali értelmiségi táborban is megdöbbenést keltettek. Bodor Pál – aki a kampány idején ceausescui szuperlatívuszokban méltatta Gyurcsány Ferenc erén yeit – most így ír blogjában a kérdésről: „gesztusnak igen rossz a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése és maradékának beépítése a Miniszterelnöki Hivatalba. Rosszabb, mint végleg hazahívni (egyszerre) a szomszédos országokban működő nagykövetek et és konzulokat, valamint a washingtoni és vatikáni nagykövetünket. (...) A HTMHnak szimbolikus szerepe is van. Mint a Szent Koronának az Országház kupolatermében. (…) Meggyőződésem, hogy a kormány és a szocialista párt valóban szakítani akart mindazzal, ami tápot adott a baloldallal szembeni legfőbb vádnak: a nemzetietlenség vádjának. A kormányfő a kettős állampolgárságra vonatkozó népszavazáskor hangoztatott kampányérvekről vagy módjukról mintha már kissé (ön)kritikusan fogalmazott volna. Viszont a Hatá ron Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése – merő takarékosságból! – fölér a Fidesz és KDNP következő kampányának tízmilliárd forinttal való megtámogatásával és az RMDSZnek rúgott hat góllal. Nem értem, nem értem, nem értem.” Egy kritikus felvetésre vála szolva ugyanott később így fogalmazott: „az anyaországi összmagyar politizálásának szimbolikáján hülyeség és baromság spórolni. A HTMH százhúsz alkalmazott helyett hússzal is létezhet egy ideig, aztán ha jobban megy sorunk, az akkori szükség szerint megerő síthető. Ami most történt, az csak príma ziccer a szocialista – liberális koalíció ellenében. Épp, amikor a miniszterelnök kimondta: tízmillió nevében, tizenöt érdekében politizálunk.” A hivatal megszüntetése ellen tiltakozott a Magyar Újságírók Romániai Eg yesülete is. A határon túli kollégák nyílt levélben fordultak a miniszterelnökhöz és a köztársasági elnökhöz, és ebben kifejtik: „a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja, mint ahogy értetlenül állna k a határon túli magyaroknak eddig biztosított támogatások csökkentése előtt is. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát.” Az új főosztály persze sokkal olcsóbb lesz, tudhattuk meg a Népszavából, bár azt még senki se m tudja, pontosan mennyibe fog kerülni. A hivatal megszüntetéséről egyébként sem szakértőkkel, sem a határon túli szervezetekkel nem egyeztetett a kormány, még azon a sebtében összerántott vacsorán sem került szóba, amelyre Gyurcsány Ferenc nagy suttyomban összehívta a határon túli magyarok politikai pártjainak vezetőit. Az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságában sem beszélt róla
