Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-29
17 Valahol minden részvevő érzi, hogy a bilaterális kapcsolatoknak ez a modellje nem tartható fenn a demokratikus Európában, de egyelőre nincs aki változ ásokat kezdeményezzen. A szomszédos államoknak kényelmes a modell, Magyarország pedig mintha nem hinne abban, hogy a változás lehetséges. Pedig nincs más kiút, tiszta vizet kell önteni a pohárba. Barroso és a kisebbségi kérdés Európa sejti, hogy a kisebbs égek helyzetének demokratikus rendezése a kibővült Európa egyik kulcskérdése. Ez derül ki José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének Szili Katalin házelnöknek írt leveléből is. Barroso nem ellenzi, hogy az EUban érvényes keretek között, a Kárp átmedencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) kezdeményezésével kapcsolatban további lépésekre kerüljön sor. Ez a testület kezdeményezte hogy az EUban kerüljenek kialakításra azok az alapelvek, amelyeket a tagállamokban a különböző típusú autonómiaformák megvalósítása során figyelembe kell venni. Barroso jelezte: a testület amelyet vezet „támogatja a tagállamok csatlakozását az Európa Tanács 1995ös Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményéhez, ugyanis ez hozzájárulna egy összehangoltabb megköz elítés kialakulásához az Unió szintjén”. Ki az, akinek most lépnie kell? Persze, hogy Magyarországnak. A VMDP a KMKF szeptemberi ülésén ismét felkínálja azokat az ismérveket, amelyek a nem területi autonómia meghatározói lehetnek az EUban is. A szlovák p élda Szlovák szemmel nézve Magyarország hiába írta alá annak idején a Szlovákia számára kedvezőbb alapszerződést, továbbra is „gyanús”. Lehetséges ez? Úgy látszik igen. Magyarország, nem akkor haladja meg a trianoni traumát, ha elismeri a jelenlegi határok at (ez is szükséges), hanem akkor, ha világosan megmondja mi a szándéka a határon túli magyarokkal. Kimondatlanul ezt hiányolják, s egyben ezt használják ki a szomszédok is. A kérdés, amire világos választ kell adnia Magyarországnak, az, átengedie kisebbs égeit asszimilációra a szomszédos államoknak, vagy bejelenti, hogy nem mond le róluk. S egyben közli mit tart megoldásnak. Amennyiben Magyarország és a magyar diplomácia nyíltan bejelentené saját polgárainak, a határon túli magyaroknak és a nemzetközi közv éleménynek, egyben a szomszédos államoknak, hogy a trianoni határokat elismeri, de kisebbségeit – mindeközben betartva az európai demokratikus normákat – a határok módosítása nélkül érzelmileg, gazdaságilag és politikailag is integrálni akarja, akkor egy m inőségileg új, világos és főleg méltányos helyzet állna elő. De még ez sem elég. Rendet tenni az autonómia ügyében Magyarországnak magához kellene ragadnia a kezdeményezést. Mindenek előtt magyarmagyar vonatkozásban kell letisztázni a nemzeti alapú magy ar autonómia ügyét. Kell lennie egy olyan autonómiaformának, amelynek világosan meghatározott ismérveit Magyarország a nemzetközi politikai színtéren is képviselheti. Másfél évtized elteltével ez már nem lehetetlen. Előbb a történelmi VMDKban, majd a VMD Pben a legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy disztingválni tudtunk a területi és a nem területi alapú magyar autonómia között. A magyar (perszonális) autonómia modelljét azért részesítjük előnyben, mert nem követel területi elhatárolódást, s csak a dem okratikus többpártrendszerű magyar választói bázisra támaszkodik. Ez a modell nem keveredik a gazdasági elemekkel, „csak” a művelődés az oktatás és a tájékoztatás ügyeiben követel megfelelő kompetenciákat. De a nemzetileg homogén szavazói bázis alapján épí tkezve alkalmas a magyar nemzeti közösség érdekeinek teljes körű feltárására, kifejezésére és ami talán a legfontosabb, autentikus, legitim képviseletére. Így a magyar kisebbségi közösség egy közjogi intézmény keretében alkalmassá válik önazonosságának meg őrzésére, a közösségként való megmaradásra, s a nemzeti méretű integrációra is. Miközben a kisebbséghez tartozó polgárok alkotó módon, képességeiknek és tudásuknak megfelelően részt vehetnek a helyi társadalom életében. S munkájukkal megvethetik személyes boldogulásuk alapjait. Ami a területi autonómiát illeti, a VMDP azt nem ellenzi. De, a területi autonómia szavazó bázisa nemzetileg nem homogén. Ami már önmagában véve megnyitja az utat a többségi hatalom dominanciája érvényesüléséhez. Nem véletlen, hogy k oherens, területi autonómiára vonatkozó modellel nem igen találkozunk. Autonómiaügyben tizenöt év után egybeesnek Magyarország és a kisebbségi közösségeinek érdekei. Ha ugyanis Magyarország és a magyar diplomácia saját világos állásponttal és konkrét, péld ául a nem területi autonómia ismérveinek javaslatával lépne fel a nemzetközi színtéren, ezzel egyszeriben kezdeményezővé válna. Bizonyos
