Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-04
8 köz alapítvány költségvetését idén további 270 millióval kurtítják meg. Utalt rá: az alapítvány pénzügyi megbénítása mögött a kormány azon szándékát sejti, hogy a határon túli magyarság támogatásában a kormánynak teljesen alárendelt Szülőföld Alap vegye át az irányítást Orosz mintára? Pomogáts ekkor szólt arról is, hogy nyugateurópai mércével tekintve, példátlan a politikának teljesen kiszolgáltatott magyar támogatási rendszer. Különös s egyben nyugtalanító egybeesés, hogy a civil szféra megnyilvánulásait egyre nyíltabban korlátozó, az egykori szovjet birodalomhoz egyre nyíltabb nosztalgiával viszonyuló Oroszországgal (Lengyelországgal vagy a balti államokkal szemben) feltűnően jó viszonyt ápoló Gyurcsánykabinet, épp úgy, mint az előző négy évet betöltő Me dgyessy – Gyurcsány- kormány, Moszkvához hasonló módszerekkel törekszik a nyugati típusú demokrácia szabadságjogainak, demokratikus intézményrendszerének lebontására. Magyarországon a gyülekezési szabadság korlátozására tett kísérletek és az aránytalan, több ször is törvénytelennek minősülő rendőri fellépések mintha rímelnének az Orszországban tapasztalható, világméretű tiltakozást kiváltó tendenciákhoz: a független bíróság jogköreinek korlátozása, az ellenzéki pártok mozgásterének szűkítése, a sajtószabadság korlátozása. Mint emlékezetes, január elején Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta azt a törvényt, mely a lehető legszigorúbb pénzügyi ellenőrzést írja elő az ngok (nem kormányzati szervezetek) számára, az orosz alsóház később elfogadta a nem kormányzati szervezetek ellenőrzésének szigorítását. (A magyar közalapítványokhoz némileg hasonló szerepet töltöttek be az orosz ngok – a szerk.) Az ngok így nem folytathatnak olyan tevékenységet, amely sérti Oroszország alkotmányát, törvényeit, fenyegeti szuverenit ását, területi sérthetetlenségét, nemzeti egységét, kulturális örökségét, valamint nemzeti érdekeit. Ennek ürügyén az orosz állam jelentősen korlátozta a külföldről támogatott ngok működését. vissza Nyálverés Parászka Boróka A Gyurcsánykormány megszünteti, pontosabban átszervezi a HTMHt (Határon Túli Magyarok Hivatalát). Hogy ez micsoda, azt valószínűleg az átlag erdélyi magyar nem tudja, mert nem érinti az életét közvetlenül ennek az intézménynek a működése. (Nagyonnagyon sok szerencsés embernek gőze nincs, hogy mi ez a sóhivatal.) Néhány intézményt, alapítványt, kiadványt érint csupán ez az ügy. Pedig az eddigi magyar kormányok „kisebbség”, vagy „nemzetpolitikájának” a legfontosabb intézményéről van szó. Ennyit arról, hogy mennyire sikerült az oly fontosnak tartott kisebbségpolitikákkal valódi társadalmi folyamatokat elindítani és befolyásolni. A HTMH megszűnte azonban, valódi jelentőségét fölül múló feszültséggel jár. Meg- és kinyilatkozik boldog boldogtalan, ez olyan nyilatkozatbarát téma. Németh Zsolt a kisebbségpolitika, és a „határon túli magyarság” leértékeléséről nyilatkozik. A MÚRE (a romániai újságírókat tömörítő szervezet) „aggodalmát” fejezi ki. Aztán, erre mintegy válaszként újabb szakmai brigád (köztük magam is) „aggodalmát fejezi ki” az „aggodalom fölött”. Ez most tudom, hogy nem érthető, és tulajdonképpen nem is fontos. Hiszen ettől még az erdélyi magyar társadalom, és a teljes „any aország” tökéletes lelki nyugalomban hajtja fejét álomra, és nem foglalkozik olyasmivel, amihez semmi köze. Annyira mégis érdemes ez a történet megvizsgálni, hogy a politikai viták mélységét és értelmét kicsit átlássuk. (Nem túl nagy meló.) A politikai vi tákban kedvvel dobálóznak szimbolikus témákkal. Ilyen szimbolikus téma a „határon túli” magyarság, amely mára csupán mint politikai kategória létezik, és a belmagyar politikai zsarolások eszköze. Reális közösségek soha nem egyetlen országhatár viszonylatáb an határozzák meg magukat, és soha nem desztillálhatók etnikailag. Szóval a magyar belpolitika feltételezi, hogy határain kívül lebegnek ezek a magyarságok, jól odaköldökzsinórozva az „anyaországhoz”. Aztán vagy jön lé, és akkor csend van. Vagy nem jön lé , és akkor meg cirkusz. Ez nem egy túl árnyalt képlet, de a magyar politika sem látott túl gyakran ilyen szintű mélységeket, mint most. Ne várjunk el tőle túl sokat. Na, és akkor jön Németh Zsolt, és jajong, hogy ezt a (nem létező) határon túli magyarságo t most leértékelték. Németh Zsoltnak egyébként hosszú időn át meg volt az esélye arra, hogy észrevegye: a szimbolikus közösségeken, és a zsarolási tételeken túl tényleg, kik azok az emberek, akikre hivatkozni szokott. Meg azt is, hogy a magyar belpolitikán ak nem nagyon van esélye „le” vagy fölértékelni közösségeket. Hogy a magyar belpolitika mit gondol,
