Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-22
12 Európ ai Unió is hadilábon áll. "A nemzeti külpolitika célkitűzéseinek, feladatainak egy részét átvette, vagy átveszi az unió, így a nemzeti külpolitika sok területe európai politikává válik" - fogalmaz a szakember. - Egy példa: az EU további bővítése uniós célk itűzés, de éppígy érdekében áll az újonnan csatlakozott tagállamoknak, különösen azoknak, amelyeknek még külső határaik vannak. De ilyen az illegális bevándorlás kezelése is, amely kezdetben nemzeti problémáként jelentkezik, de csak európai keretekben lehe t rá megoldást találni." A helyzetet nem teszi könnyebbé, hogy jelenleg maga az EU is azzal küzd, hogy miként fogalmazzon meg új (kül)politikai célokat. "Az európai alkotmány lett volna a következő cél, de tudjuk, kudarcot vallott. Ennek okairól lehet vi tatkozni, nem hiszem, hogy egy mélyebb európai integrációt elleneztek volna a francia és a holland szavazók: egyrészt nem kaptak elegendő információt az alkotmányról, másrészt bizonyos korábbi félelmek, bizonytalanságok és nem utolsósorban belpolitika okok is szerepet játszhattak az elutasításban. A mai napig érezhető a tanácstalanság: hogyan tovább? Vane vajon az EUnak külpolitikai stratégiája? Én azt sem nagyon látom." Nem újdonság, hogy hiányzik a vízió, és hiánycikk a politikus, aki olyan távlati te rveket - mondjuk az unió következő 20 évére - tudna megfogalmazni, amivel az embereket mozgósítani lehetne. "Helmut Schmidt egyszer azt mondta, hogy akinek víziói vannak, menjen orvoshoz. Helmut Kohl más véleményen volt, szerinte a látnokok a valódi realis ták, hiszen valamit létre akarnak hozni." Fontos lenne tehát, hogy az új tagállamok is hozzájáruljanak a közös Európa építéséhez. Sokan remélték például, hogy Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, mint külső határ, különleges szerepet játszhat majd a külkapcsolatokban. Ezt egyedül Varsó tette meg, Ukrajnával kapcsolatban. "A visegrádi négyeken belül Lengyelország nagysága, és német illetve orosz kapcsolatai miatt különleges helyzetben van. Ez nyilván kihat az együttműködésére a másik három országgal, amelyeknek közös munkájában viszont - különösen, ha Csehországban egy Európabarát kormány kerül hatalomra - látnék fantáziát. Ez nem azt jelenti, hogy vissza akarnánk szorítani az újakat a saját kereteik közé, de nem zárom ki, hogy találnának olyan közös célokat, amelyekkel aktívan befolyásolhatnák az EU külpolitikáját." A kutató megítélése szerint a közös munkában, európai témák felvetésében a balti államok előrébb járnak, mint a középeurópaiak. Különösen Litvánia aktív az unió keleti politikájának alakításában, új ötletekkel, kezdeményezéssekkel jelentkeznek (főként oro sz, ukrán, fehérorosz ügyekben), és ezekhez igyekeznek partnereket, szövetségesek megnyerni maguknak. "Csupán nemzeti keretek között játszani, nemzeti célkitűzéseket megvalósítani nem lehet. Koalíciókat kell építeni az unión belül, amelyekben esetenként ho l jobban, hol kevésbé érvényesülnek az adott ország érdekei. Az ideális helyzet az lenne, ha az ad hoc koalíciókban újak és régiek egyaránt lennének, hiszen nem akarjuk a megosztottságot újrateremteni." Az unió további bővítése és a társadalmigazdasági rendszerváltások például olyan területek, ahol a visegrádiak sok tapasztalatot nyújthatnak, és a téma a németeket is érdekelné. Bár egyelőre nem tűnik időszerűnek, Gereon Schuch szerint meg kell kezdeni a gondolkodást és a társadalmi vitát arról, hogy medd ig terjedhet az EU, Románia csatlakozása után mi lesz Moldovával, vagy a későbbieknek Ukrajnával. A kutató nem rejti véka alá a kritikát sem: Magyarország sajnos saját régiójában sem olyan aktív, amennyire az elvárható lenne. Schuch elismeri, hogy a sokszo r emlegetett szegedi folyamat, a szerb ellenzék támogatása a Milosevicsrezsim alatt jó irányba tett lépés volt, de kérdés, hogy Magyarország erre építve nem vállalhatott volna aktívabb külpolitika szerepet DélkeletEurópában? A magyar külpolitika vissza fogottságát (akár Jugoszláviával, akár Ukrajnával kapcsolatban) a német kutató a térségben élő magyar kisebbségek feletti aggodalommal magyarázza. "Egy aktívabb szerepvállalás esetén lehetett attól tartani, hogy a magyar kisebbséget érik atrocitások. A mag yar politikusok érezhetően nem mindig tudják, hogyan kezeljék ezt a helyzetet: olykor túl visszafogottak, máskor meg túl harsányan nyilvánítanak véleményt." A német hivatalos politika egyébként nem vár különösebb aktivitást a jelenlegi magyar kormánytól, t isztában van vele, hogy az ország nagy átalakulások előtt áll, és a kormány most elsősorban a belpolitikára koncentrál. "A német külpolitika következő fontos feladata a januárban kezdődő német EUelnökség, amely megpróbál ismét lendületet adni Európának, új, fontos célokat megfogalmazni." vissza
