Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-22
8 figyel , órák óta várja, hogy valaki foglalkozzon vele. Sürgetni, érdeklődni ugyan lehet, de nem érdemes, az ügyintézők ajka és szeme olyankor beszűkül, sistereg a válasz: majd szólítják, legyen türelemmel. Aztán felcsattan egy hang az ügyintéző irodából, az ügyf elet szólítják, másodszor már élesebben. Hivatalnok: – Neve? Kérem az útlevelét! Tud magyarul? Ügyfél: – Igen. Hivatalnok: – Tolmácsot kér? Ügyfél: – Nem. Hivatalnok: – Akkor írja ezt alá – és átnyújt egy nyilatkozatot, amelyben aláírással kell megerősíten i, hogy igen, ügyfél tud magyarul, nem kért tolmácsot a határozat kihirdetéséhez. – Kérelmét a hivatal elutasította, ismertetem az indokokat… (Hű, ez hosszú lesz!) A megszabott határidőig nem került sor a kért bizonyító dokumentumok pótlására… Ügyfél: – El nézést, hogy megszakítom, de itt vannak a papírok nálam. Hivatalnok: – Mikorra kellett volna leadnia? Június 19ig, nem? Ügyfél: – De igen, csak hát a cégbíróság 19én állította ki az egyiket, az APEH pedig 20án a másikat, 21én önöknél ügyfélfogadási szü net van, ezért hozhattam ma, 22én… Hivatalnok: – Sajnálom, de folyatnám a határozat kihirdetését, amúgy sem ismerem a részleteket, én csak kihirdetem a döntést, nem én hoztam a szabályokat… Ügyfél: – Ne folytassa, egy évvel ezelőtt ugyanígy jártam, az ajtó előtt álltam a kért papírokkal, s akkor is kihirdették az elutasító határozatot. Különben is, ma hozták a határozatot… Hivatalnok: – Nem ma, nézze meg, június 20án. Ügyfél: – Akkor miért k ellett itt ácsorognom három órát? Nem írom alá. Hivatalnok: – Ha nem írja alá, akkor tanúk előtt úgyis kihirdetjük, s postán megkapja a döntést. Nincsen értelme. Ügyfél gondolkodik, bólint, végighallgatja a határozat kihirdetését, majd: – Szeretnék jegyzők önyvet felvétetni az itt történtekről. Arról, hogy véleményem szerint a határozat ma született, de az érdemi döntéshez nem voltak hajlandók átvenni a hiánypótló dokumentumokat, hogy az ügyintéző nem tájékoztatta a döntéshozót arról, itt vannak a kért irato k. Ha pedig tájékoztatta, akkor arról, hogy a döntéshozó rosszhiszeműen járt el, nem akart érdemi döntést hozni… Hivatalnok: – Nincsen lehetőség jegyzőkönyv felvételére. Írásban panaszt tehet, joga van hozzá. Ügyfél: – Hogyan, ha nem ismerem az ügyintéző n evét, azonosítóját? Hivatalnok: – Írásban panaszt tehet, és fellebbezhet a határozat ellen három napon belül, 4500 forint értékű illetékbélyeggel. Ma csütörtök, hétfőn ugyan már nem lehetne, de még elfogadjuk. Ha lehet, személyesen hozza be, hamarabb megy. Hát persze, három nap, de naptári vagy munkanap? Ügyfél tovább nem vitázik, ügyvéddel konzultál, majd hétfőn postára adja a fellebbezést. A munkanap mellett döntött… Érdekes ügyintézői matematika külföldieknek. A fenti beszélgetés tartalmi kivonat. Koránt sem egyedi eset, csak éppen alig akad olyan ügyfél – idegenrendészeti szempontból: külföldi – , aki konfliktusba merne keveredni a hivatallal. Érthető, ugyanis úgynevezett jogorvoslat másodfokig kizárólag a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalon (BÁH) be lül lehetséges, utána lehet bírósághoz fordulni. Ha egyszer úgy döntenek, hogy márpedig a külföldinek mennie kell az országból, akkor mennie kell. Hogy esetleg devizabelföldi adóalany magyar adófizetési kötelezettségekkel, kit érdekel az APEHen kívül? Pos ványos talajra téved az is, aki azt firtatja: magyar adófizetőként mihez van joga egy külföldinek? A letelepedési engedélyig ugyanis minden külföldi elsősorban idegenrendészeti adat. Emberjogi sérelmet szóvá tenni olyan hivatallal szemben, amelynek döntése szent és sérthetetlen, vakmerő hadművelet. Nem is teszi senki. Korántsem mellesleg: a külföldi igencsak jó bevételi forrás… A BÁH nem vezet arról nyilvántartást, hogy a hozzá forduló külföldiek kérelmeit milyen arányban utasítja el érdemi elbírálás nélkül , formai okokra hivatkozva. A BÁH közlése szerint 2005ben 2800 fellebbezés történt, mindegyik 4500 forintot hoz a magyar államnak, az csupán részletkérdés, hogy milyen könyvelési tételként számolják el. A hivatal statisztikai kimutatása szerint évente csa knem 50 ezer tartózkodási engedély iránti kérelmet bírálnak el. Ez az esetenkénti 5000 forintos eljárási illetékkel 250 millió forint, amelyhez a fellebbezések illetékével további 12,5 millió társul. Mindez majdnem 260 millió forint, amelyet leginkább külh oni magyaroktól szed be az állam, ugyanis a Magyarországon tartózkodási engedélyt kérő külföldiek 90 százaléka határon túli magyar. De díjköteles a munkavállalói vízum kiadása is, amelyet a magyar külképviseleteken lehet igényelni. Az 50 eurós vízumdíj áts zámítva meghaladja a 14 ezer forintot, és évente – szintén a BÁH statisztikáját véve alapul – több mint 20 ezer határon túli magyar kér és kap tartózkodási vízumot. A vízumdíjból befolyt összeg meghaladja a 280 millió forintot. Az Ilylyés Közalapítvány az idén jó, ha 800 milliót kap határon túliak támogatására. A tartózkodási engedélyek illetékéből 260 milliót, a vízumok illetékéből pedig 280 milliót, azaz összesen 540 milliót
