Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-22
9 maguk a határon túli magyarok „dobnak össze”. És a közvetett bevételek ennek több szörösét teszik ki, amiről persze nem vezet nyilvántartást sem az APEH, sem a földhivatal, hogy a statisztikai hivatalról ne is beszéljünk. Minden Magyarországon tartózkodó külföldinek igazolnia kell lakhatási feltételeit. Ehhez bizonyítania kell, hogy az a lakóhely, ahol él, tényleg annak a tulajdonában vane, akivel lakásbérleti szerződést kötött. Ezt 30 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lappal tudja megtenni. A tulajdoni lap kiváltása is illetékköteles, amelynek értéke meghaladja a 6000 forintot. A sz ámokat lefelé kerekítettük, de így is 300 milliót tesznek ki ezek az illetékek. A kérelemhez szintén csatolni kell 30 napnál nem régebbi úgynevezett nullás adóigazolást is, amelynek kiváltása 2200 forint. Ha feltételezzük, hogy a kérelmezők csupán felének kell ilyet kiváltania, akkor is 55 millió forintról beszélhetünk. És ezzel el is jutottunk az egymilliárd forintos összeghatárig: ennyi folyik be az államkasszába az idegenrendészeti szempontból külföldi, valójában határon túli magyaroktól kizárólag illeté k címén. Szándékosan nem érintjük a már letelepedett határon túliakat, azt számoltuk ki, hogy a tartózkodási vízummal és tartózkodási engedéllyel rendelkezőkből mennyi pénzt nyer az állam. Viszont joggal merülhet fel azoknak az áttelepedett nyugdíjasoknak a „költsé ge”, akik úgy kapnak nyugdíjat Magyarországon, hogy egyetlen percet sem dolgoztak itt. Ők azok, Romániából és a volt szovjet országokból összesen 28647en, akik az úgynevezett területi elven alapuló szociális egyezmények alapján kapnak nyugdíjat a magyar á llamtól. Az 1961ben hozott román – magyar egyezmény lényege, hogy a nyugdíjasellátást az igénylő áttelepedett nyugdíjas részére mindig a lakóhely szerinti ország nyújtja, a mindkét országban szerzett, összes szolgálati idő alapján. Az Országos Nyugdíjbiztos ítási Főigazgatóság 2006. július 11i nyilvántartása szerint az ilyen címen kifizetett nyugdíjak összege 1,94 milliárd forint havonta, azaz évente 23,28 milliárd. Bár előszeretettel hangoztatják, hogy ez mekkora teher Magyarországnak, az évente határon túl iaktól nyert bevétel még ezt is fedezi. Ahogyan az alábbiakból kiderül, évi 40 milliárdot hoznak a határon túliak adókötelezettségeik teljesítésével, amiből az idei évre tervezett 13,7 milliárd határon túliakra szánt támogatás, de az évi 23,28 milliárd nyu gdíjteher is vígan fedezhető. Már akkor is „nyerésre” áll Magyarország, hogy a határon túlról letelepedettek hozáadott értékébe nem számoltuk bele például azt az tételt, amelyet az Erdélyből áttelepült orvosokon keresett az állam. Adataink szerint eddig le gkevesebb 5000 orvos telepedett át Magyarországra, velük előzetes befektetés nélkül kapott szakembereket az állam. A határon túlról érkezett orvosokkal tehát újabb 50 milliárd forintot nyert Magyarország, hiszen egy orvosi képzés ma 9 – 12 millióba kerül. Ho gy világosan lássunk a támogatások ügyében, az éppen végnapjait élő Határon Túli Magyarok Hivatalához fordultunk, ahonnan meg is kaptuk évekre visszamenőleg annak kimutatását, hogy összesen mennyi pénzzel támogatja a magyar állam a határon túli közösségeke t. Az idei becsült érték 13,7 milliárd forint. Ez körülbelül a harmada a határon túli – többségében magyar – munkavállalók adóterheinek. A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint tavaly Magyarországon legális munkavállalási engedéllyel mintegy 58 ezer, a sz omszédos országokban született, nem magyar állampolgárságú munkavállaló dolgozott. Csete Örs, a határon túli magyarság oktatási ügyeit támogató Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója végezte el azt a számítást, amely szerint ha valamennyien bruttó 100 ezer forint havi fizetést kaptak a munkáltatójuktól, a tőlük különböző jogcímen beszedett adók és járulékok egy évben összesen 39 milliárd forintot tettek ki, vagyis ennyi volt utánuk az állam bevétele. Háromszor többet nyer Magyarország a határon túli magyarok tól, mint amennyit rájuk költ. A számítás reálisnak tűnik már csak azért is, mert – kis túlzással – elhajtják a BÁHtól azokat, akik 100 ezer forint bruttó keresetnél kevesebbért jönnének Magyarországra dolgozni. És a külföldi munkavállalóknak még van egy nagy előnyük: a magyar államnak nem kerültek semmibe! Szociális, egészségügyi ellátásukról, szakmai képzésükről az az ország gondoskodott, amelynek ma is állampolgárai. Igaz, ők Magyarországon csak külföldinek (az APEH szerint viszont magyar adófizetőknek! ) minősülnek, akiket a BÁH kényekedve szerint táncoltat. Habár a külföldieknek Magyarországon nincsenek alkotmányos jogaik, mégis fordulhatnak az állampolgári jogok biztosához, mert a velük szemben eljáró hatóságra, így elvileg a BÁHra is kötelezőek a ha tályos magyar jogszabályok. A BÁH szerint például azért nem találkozhat az ügyfél személyesen az ügyét elbíráló döntnökkel, mert ez hatékonyan szolgálja a korrupció lehetőségének kizárását, illetve külön lehet választani az ügyfélfogadással foglalkozókat é s a döntéshozókat. A BÁH azt is állítja, hogy kizárólag idegenrendészeti hatóságként jár el, ezzel szemben a valóság az, hogy például olyan körülményeket is vizsgál és elbírál, amelyek kifejezetten az APEH hatáskörébe tartoznak. Annak eldöntése, hogy mi mi nősülhet színlelt szerződésnek, fejtörést okoz magának az adóhatósági ellenőrnek is, nemhogy egy BÁHdöntnöknek, aki nem vizsgálhatja a helyszínen a munkavégzés körülményeit, csupán az ügyintéző által bekért dokumentumok alapján ítélkezhet. Tévesen bekért, hiányos dokumentumok alapján dönteni lehet ugyan, de nem tévedést kizáróan. Előfordul az is, hogy rosszhiszeműen kérnek tájékoztatást az ügyféltől, nem derül ki pontosan, hogy miért is igényelnek ilyen vagy
