Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-22
4 tartani a párbeszédet, a dialógus megszakítása mindig szélsőséges irányba tolja el a másik felet. Szóval „Budapest” alatt, ha jól értem, sok mindenkit ért, beleérti a kormányt, a Külügyminisztériumot, beleérti a külügyminisztert és a pártok képviselőit is. Mindent összevetve, valóban különböző reakciók voltak attól függően, hogy ki milyen szerepben nyilatkozott. Az én szerepem a kommunikációs csatorna fenntartása. Fontos ugyanis, hogy a két ország kapcsolataiban az elmúlt években elért eredmények fenntartha tók legyenek. – Amikor Jörg Haider pártja került kormányzati pozícióba Ausztriában, akkor öszszehasonlíthatatlanul keményebb volt a magyar balliberális oldal reagálása. Slota „európaibb” Haidernél? – Nem szabad elfelejteni, hogy amikor Jörg Haider pártja k ormányzati pozícióba került Bécsben, akkor Magyarország még nem volt uniós tagállam. EUtagként más módon, más ke retek között fogalmazódott meg a magyar vélemény. EUtagságunk lehetőséget ad arra, hogy az európai álláspontba bekerüljön a magyar vélemény is, s ennek nyilván más a súlya. Egy éles véleménynek egy egyébként nagyon érzékeny magyar – szlovák viszonyrendszerb en más a jelentősége, és megint más egy európai uniós véleménynek. Az osztrák párhuzam érdekes. Akkor is élénk reakciók hangoztak el, sok félelem fogalmazódott meg, amelyeket végül a bécsi kabinet tettei nem igazoltak. Jan Kubis szlovák külügyminiszter nem rég Budapesten is hangsúlyozta, hogy az általa képviselt kormány európai értékeket vall, s ezek alapján szeretne cselekedni, nem tűri az intoleranciát. – Maradva a szomszédságpolitikánál: Gyurcsány Ferencnek a nagy csinnadrattával megrendezett közös magyar – román kormányülésen azt ígérte bukaresti kollégája, hogy nyárig elfogadják a kulturális autonómiát biztosító kisebbségi törvényt. A jogszabály megvitatását nemrég az őszi parlamenti időszakra halasztották, s igen kicsi az esély az elfogadására. Nem kellen e számon kérni az ígéret megszegését? – Ha a szomszédságpolitikáról összességében beszél, akkor fontos megemlíteni, hogy az utóbbi évek szlovákiai fejleményeit összevetve mondjuk az 1994 – 98 között történtekkel, nagyon sok minden történt kisebbségi téren is , nevezetesen az anyanyelvű oktatás kiszélesítésétől kezdve a kultúra támogatásán keresztül egészen a délszlovákiai infrastrukturális fejlesztésekig. Sok közös gazdaságfejlesztési projekt működik, amely érinti ÉszakMagyarországot és DélSzlovákiát. Termé szetesen a Magyar Koalíció Pártjának kormányzati szerepvállalása és Szlovákia uniós tagsága is elősegítette ezeket a pozitív fejleményeket. Romániát illetően is folyamatában kell figyelembe venni a történéseket. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormán yzati pozícióban van, vannak sikerek a kisebbségi jogok terén. Tény, hogy az ígéret ellenére elakadt a kisebbségi törvény vitája. Ismeretes, hogy a bukaresti kormánypártok között nincs egység a jogszabály ügyében. Calin Popescu Tariceanu ígéretet tett ugya n, de nyilván nem csak rajta múlik, mi megy át a parlamenten. Magyarország mindig hangsúlyozza a kisebbségi törvény fontosságát, rajtunk is múlt, hogy a jogszabály elfogadásának sürgetése bekerült a brüsszeli román országjelentésbe. – Mi a véleménye a hatá ron túli magyarok autonómiatörekvéseiről? – Autonómiatörekvések alatt sok mindent érthetünk. Úgy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint a kettős állampolgársággal, használunk egy kifejezést, aminek tulajdonképpen igen szerteágazó jelentése van. Nagyon különbözők lehetnek az autonómiatörekvések. Nyilván ezek egyik végén van a területi autonómia. Ami mérvadó ezekben a törekvésekben, az mindig az, hogy a határon túli magyar közösség mit tekint saját céljának. Fontos, hogy Magyarország mit gondol, de igazából itt azok ról a közösségekről van szó, amelyek együtt kell, hogy éljenek az ország többségi társadalmával. Ez a viszony viszont meglehetősen különböző autonómiatörekvéseket bír el. Amikor a Magyar Koalíció Pártja belépett a szlovák kormánykoalícióba, akkor az egyik feltétel az volt, hogy mondjon le az autonómiatörekvésekről. Közben rengeteg mindent elértek, de nem autonómiatörekvéseknek nevezték. A Vajdaságban igen különbözően vélekednek az autonómiáról a magyar vezetők. Nem az a fontos tehát, hogy mit gondolok én, v agy mit gondol Magyarország az autonómiatörekvésekről, hanem meg kell nézni, hogy ebben a nagyon differenciált világban, amilyenné most a Kárpátmedence vált, mit jelent az autonómiatörekvés, hogyan viszonyul hozzá a helyi magyar közösség, a helyi magyar v ezetők és a többségi társadalom. – Olyan érzése van az embernek, mintha örülne a magyar kormány, hogy a határon túliaknak nincs egységes autonómiaelképzelésük, hisz így kerülni lehet a témát. Nem lennee járható út, ha a kabinet segítene például az egysége s délvidéki elképzelés kidolgozásában, mondjuk egy asztalhoz ültetve a vitázókat? – Nézze, sok országban egységes a magyar autonómiatörekvés, de korántsem budapesti megrendelésre az. Amit mond, azt veszélyes útnak tartom, nem célszerű kívülről irányítani e zt a folyamatot. Ráadásul én nem hallottam ilyen kérést a vajdaságiaktól. A segítség persze természetes, ha ilyen kérés merül fel. – A délvidéki magyarok helyzetét alapvetően befolyásolhatja a balkáni rendezés, s ezen belül Koszovó jövője. Budapest Balkánpolitikája igencsak homályossá vált az utóbbi években. – Nem gondolom azt, hogy homályos a Balkánpolitikánk. Magyarország legfőbb érdeke – és ez igaz az ott élő magyarokra is – a térség stabilitása. Azaz ne legyen háború, ne történjenek olyan események, a melyek az emberek napi egzisztenciáját veszélyeztetik. Koszovó státusával kapcsolatban nagy viták vannak az Európai Unión belül. A
