Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-22
5 magyar álláspont szerint a tartomány státusát és az ott élő nemzeti kisebbségek jogait egyszerre kell rendezni, s ennek érdek ében garanciák kidolgozására van szükség. Természetesen, amikor mi a koszovói kisebbségi jogokról beszélünk, akkor a vajdasági kisebbségi jogokra is gondolunk. – Lehete hiteles külpolitikát folytatni úgy, hogy egyszerre törekszünk nagyon baráti viszonyra az expanzív politikát folytató, s egyebek mellett a posztszovjet térség színes forradalmait is támogató Bushsal és az orosz nemzeti érdekeket mindenek elé helyező Puyinnal? – Miért kellene nekünk Washington és Moszkva között választani? Tény, hogy ma a vil ág legerősebb hatalma az Egyesült Államok, és ebből a szempontból a világ egyközpontúvá vált. Magyarország biztonsága szempontjából a NATOnak van kiemelt jelentősége. Nem lehet egy ilyen pici országnak olyan katonaságot fenntartani, amely megvédi és a biz tonságát tudja garantálni, tehát egyértelmű, hogy nekünk a transzatlanti kapcsolatokban kell gondolkodnunk. Ésszerűtlen lenne ezt nem tudomásul venni. Egyértelmű magyar érdek, hogy biztonságban legyünk és azt is tudjuk, hogy egy globalizált világban a bizt onság nemcsak a közvetlen régiónkon múlik, hanem bizony a világ többi részén is. Érdekünk tehát a biztonság, de érdekünk az energiaellátás biztosítása is. Magyarországon történelmileg úgy alakult, hogy az országnak nagy függősége van az orosz gáztól. Dolgo zunk azon, hogy ezt diverzifikáljuk, és ne csak egy csatornán kapjuk a gázt. Sokfajta érdekeltsége van egy országnak, s jó, hogy ha ezek nem kerülnek egymással szembe, nem kell választanunk mondjuk a gazdasági prosperitás és a biztonság hiánya, vagy a bizt onság és a gazdasági prosperitás hiánya között. – Közben mindenki a lengyel érdekérvényesítésre figyel a térségben, Magyarország pedig folyamatosan súlytalanodik. – Azért azt ne felejtsük el, hogy Lengyelország jóval nagyobb Magyarországnál, így nyilvánval óan a súlya is nagyobb, ez például az unión belüli szavazati arányokban is megnyilvánul. De úgy gondolom, hogy Magyarország egyáltalán nem súlytalan EUtag. Fontos kérdés, miként tud egy ország szövetségeket kötni különböző témákban. Az unióban is sokféle érdek jelenik meg, gazdasági érdekek, biztonsági érdekek, kül- és belpolitikai ügyek és mindenféle egyéb. Mindegyik állam igyekszik átmeneti vagy tartós szövetségeket kötni olyan országokkal, amelyeknek hasonló az érdekük. – Nemcsak jobbról, baloldalról is érkeztek éles kritikák arra vonatkozóan, hogy a magyar diplomáciának nincs egyértelmű irányvonala. Van? – Én azt gondolom, hogy az irányvonal nem azt jelenti, hogy kizárólagos alapon eldöntjük, a transzatlanti vagy az orosz viszony legyene fontos, vagy e setleg csak a NyugatBalkánra koncentráljunke. Magyarországnak persze meg kell fogalmaznia külpolitikai profilját, s ezen elkezdtünk dolgozni. De most is tudok mondani olyan egyértelmű irányvonalakat, amelyeket Magyarország nyomatékosan képvisel. Az egyik ilyen irányvonal, hogy nem kell választani az EU és az Egyesült Államok között, hiszen, ha az Európai Unió és Washington együtt tud fellépni bizonyos kérdésekben jóval hatékonyabban érhető el a megoldás. Továbbá Magyarország elkötelezetten és egyértelműen képviseli azt, hogy a térség számára a megoldás az európai integrációs perspektíva. Határozottan valljuk, hogy – persze a teljesítmény alapján – Románia, Bulgária csatlakozása történjen meg az első adódó alkalommal, amikor ennek realitása van. Egyértelműe n képviseljük azt, hogy a NyugatBalkán esetében ne szakadjon meg a párbeszéd az unióval. Hogy például Szerbia esetében a tárgyalásokat függesszék fel, de ne állítsák le. Ellenkező esetben fennállna az esélye az ország elszigetelődésének. Ugyanakkor Magyar ország volt a legkomolyabb támogatója a horvát csatlakozásnak. – Mégis Ausztria aratta le a diplomáciai babérokat, legalábbis ez jött át a nemzetközi médián. – Ausztria mindig hangsúlyozza, hogy egyedül nem tudta volna ezt a kérdést megoldani. Erre mondom, hogy mindenki szövetségeket köt az EUban, magányosan nehéz bármit is elérni. A NyugatBalkán ügyében is sokszor együtt lép fel Ausztria és Magyarország, Montenegróban közösen nyitottunk missziót még a függetlenségről döntő népszavazás előtt, s most elsők ént alakítjuk át ezt a missziót nagykövetséggé. – Ön többször hangsúlyozta elkötelezettségét a szociális ügyek iránt. Mit szól az iraki háborúhoz, a civil áldozatok tömegéhez? – Meggyőződésem, hogy minden ilyen helyzetben az lenne a jó, ha a világ a megelő zés irányába tudna továbblépni, ha tudna olyan lépéseket tenni, amelyek révén elkerülhető a háborús megoldás. Ezért lenne fontos, hogy Európa és az Egyesült Államok együtt tudjon fellépni ilyen helyzetekben. Az Iránnal kapcsolatos reagálások azt mutatják, mintha az EU is tanult volna az elmúlt évek tapasztalataiból. Ne feledjük, a balkáni háborúban az unió elmulasztotta a megoldáskeresést. Tudom, utólag könnyen okos az ember, világosabban látja, hogy mit lehetett volna csinálni, de azt mindenképpen megállap íthatjuk: nem volt érdemi európai kezdeményezés. Ezzel szemben most az iráni kérdésnél az EU nagyon nyomatékosan jelen van, és próbálja tárgyalásos módon, különböző felajánlásokkal megelőzni azt, hogy másfajta megoldásra kerüljön sor. Nemcsak szociális
