Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-03
18 A szlovákiai képviselőválasztás eredményeként létrejött bonyolult helyzet megoldása körvonalazódik. A körvonalak azonban a pár évvel ezelőtt i (1994 végétől 1998 októberéig tartó) – Mečiar harmadik kormányának nevezett – politikai gyakorlat részbeni megismétlődését feltételezik. Akkor a (minden oldalú) populisták szövetkeztek a szélsőjobboldallal (Szlovák Nemzeti Párt, élén Ján Slotával) és a s zélsőbaloldallal (Szlovákia Munkásszövetségével). Most a koalíció vezető ereje, a baloldali Smer, élén a populista Ficóval, szövetkezik az akkori koalíciós tagokkal. Összefogtak A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP), mint a magyarellenesség évtizedes vezető szl ovák politikai ereje, az elmúlt kormányzati ciklus idején nem volt jelen a szlovák parlamentben, mert korábban – belső személyi ellentétek miatt – legalább három részre szakadt. Emiatt szavazóbázisa széttöredezett, és egyikük sem érte el a bejutási küszöbö t (5 százalék). Mivel a Magyar Koalíció Pártja már másodszor került kormányzati helyzetbe (először 1998 és 2002 között, majd 2002től 2006ig), ez arra ösztökélte a rendkívül széthúzó SZNPvezetést, hogy belső megosztottságát félretéve, összefogjon, és újr a egyesüljön. Ez eredményezte azt, hogy a szlovák társadalom kb. 1011 százaléknyi, erősen nacionalista és magyarellenes beállítottságú része egyetlen pártban összpontosíthatta ezen erejét és szavazatát. A magyarellenesség tehát a szlovák társadalomban n em erősödött jelentősen, hanem “végre” koncentrálódhatott. A SZNP, amely általában felerősítve kanalizálja a szlovákok magyarellenességét, most majd kormányzati helyzetből, pozíciókat megszerezve, támadhatja teljes erejével a magyar kisebbségnek az MKPben képviselt vezetőit, valamint az egyéb magyar kisebbségi célokat és szándékokat. Magyar törekvések A MKP nyolc éves részvétele a szlovák kormányban azt eredményezte, hogy a szlovák közvélemény inkább pozitívan, mint negatívan értékelte a magyarok szerep ét az ország irányításában. A magyar párt kormánystabilizáló faktorként, szinte az önfeladásig törekedett arra, hogy a polgári koalíciók ne bomoljanak fel, hogy Szlovákia a stabil ország képét mutassa kifelé. A MKP azonban arra is törekedett, hogy a megsze rzett kormányzati pozíciók (mezőgazdaság, építésügy, régiófejlesztés, környezetvédelem) segítségével a délszlovákiai, magyarok által lakott területeknek biztosítson forrásokat (útépítés, kommunális beruházások, nagy beruházások). Ezek a lehetőségek a máso dik kormányzati ciklusban (a MKP megerősödése miatt) még a korábbinál is nagyobbak voltak. A MKP kormányzati helyzete és lehetőségei azonban rendkívül irritálták a SZNP vezetőit, tagjait és híveit, sőt a nem szélsőséges, de a magyarokkal szemben általában gyanakvó szlovák közvéleményt is. Megállapítható azonban, hogy a szlovák társadalomban nem erősödött fel a magyarellenesség, hanem a magyarellenes politikai formációk kaptak lehetőségeket. A fent vázolt társadalmi és politikai körülmények között tehát ne m csoda, hogy a szlovák nacionalista erők minden megtettek azért, hogy a magyarokat kiszorítsák a kormányból. A magyarellenesség ugyanis nemcsak a Szlovák Nemzeti Párt sajátja, hanem szétszórtan jellemző a szlovák politikai (és gazdasági) elit más csoportj aira és pártjaira is. Közöttük kiemelkedő helyet foglal el a körvonalazódó új kormány leendő miniszterelnöke, a győztes Robert Fico is. (Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy ő az első Meciarellenes koalíció megalakulásakor, 1998 őszén a legvehemensebben ellenezte, hogy a Magyar Koalíció Pártját is bevegyék!) Fico ebből a koalícióból 1999ben ki is lépett, és azóta számos esetben nyilvánította ki magyarellenes érzelmeit. A külügynek figyelnie kell A megalakuló új kormány, és az ennek nyomán várható új politikai konstelláció miatt feltételezhető, hogy a szlovákiai politikai közéletben felerősödik a magyarellenes retorika. A Szlovák Nemzeti Párt kormányzati pozícióinak ismeretében (oktatás, közlekedés és régiófejlesztés, környezetvédelem) az is megjósolha tó, hogy amennyire csak lehet, az eddig kiharcolt és kialakított magyar pozíciókat felszámolják, ezekkel szemben éles harcot indítanak. A magyar külügyi vezetésnek fel kell készülnie arra, hogy ezekre reagálnia kell, hogy ezekkel szemben majd állást kell f oglalnia.
