Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-13
17 „Ján Slota a magyarok p ocskondiázása kapcsán olyan kijelentéseket enged meg magának, amelyeknek legalább négy éven át nem volt helyük a szlovák politikában – a status quo már pusztán ezért is sérült” – mondja Csáky, aki szerint nem lehet kizárni bizonyos korlátozásokat a magyar iskolák vonatkozásában. Csáky Pálnak, a nemzeti kisebbségek jogainak betartása felett őrködő utódjával kapcsolatban is fenntartásai vannak. Dušan Čaplovič ugyanis már tett néhány fura megjegyzést a szlovákiai magyarok címére. „Meglátjuk, hogy e poszton mi re lesz képes, a tettei majd magukért beszélnek. Egyébként ez a változás nem váltott ki bennem jó érzést. Mindenütt a tapasztalatlanság és a múlt szele érződik” – utalt a volt miniszterelnökhelyettes a jelenlegi szlovák kormányra. Csáky Pál – aki nyolc év ig az európai ügyekért is felelt – visszautasítja Robert Fico elképzelését, amely szerint meg kell változtatni az európai alapokból fakadó pénzek lehívásához kidolgozott prioritásokat. „Ezek az uniós alapok csak az EU játékszabályai szerint az általunk kid olgozott elvek alapján hasznosíthatók. Abban az esetben, ha ezeket megváltoztatják, komoly problémát vet fel, amelyre mind az ellenzék, mind Brüsszel reagálni fog" - állítja az MKP politikusa. vissza Pozsonyi Pravda: a mag yarok még emlékeznek Slota fenyegetéseire Felvidék.ma 20060712 14:55 Forrás: Népszabadság A szomszédokhoz látogatni olykor zsenge olajággal sem könnyű feladat, így aztán a kedden Budapestre látogató új szlovák kormány külügyminiszternek igen csak csip kednie kellet magát, mert talán tapasztalt diplomata létére sem sejthette, milyen nehéz feladattal állt szemben, hiszen a magyarok még nagyon jól emlékeznek az ismét egyazon koalícióhoz tartozó Mečiar és Slota egykori közös kormányzására - írta szerdán a p ozsonyi Pravda. A szlovák baloldali napilap aláhúzza: a diplomácia egyik legnehezebb területén, a konfliktusmegelőzésben és békéltetésben sokéves gyakorlattal bíró Kubiš első külföldi útja Budapestre vezetett és nem Prágába, ráadásul akkor ment a magyar fővárosba, amikor az új szlovák kormánykoalíciónak egyébként is a külföldön leromlott arculatával vannak súlyos gondjai. "A diplomáciában az első külföldre vezető külügyminiszteri utat mindig egyfajta előzékenységi gesztusnak tekintik, noha a szerepe nem mindig a kapcsolatok felhőtlenségét hivatott igazolni. Merthogy időnként épp annak az érdeknek ad nyomatékot, hogy mennyire nem kívánatos a kapcsolatok megromlása" - fogalmaz a lap hírmagyarázója, Ivan Drábek, aki szerint "Kubiš az új szlovák kormánygarnit úra szebbik arcát felmutatni ment Budapestre, s talán maga sem sejtette, milyen nehéz feladata lesz." A magyarok ugyanis nagyon jól emlékeznek az 1994től 1998ig együtt kormányzó Ján Slotaféle SNS és a Vladimír Mečiar vezette HZDS országlására, és hét é v múltán sem felejtették el Ján Slota szavait, aki annak idején azt mondta: "Tankokra ugrunk és megyünk a földdel egyenlővé rombolni Budapestet... és egy négyzetcentiméternyit sem adunk azoknak a gazember magyaroknak..." Lehet, Szlovákiában egyesek rossz néven veszik, hogy az ilyen régi kijelentés még képes a mai kormány arculatát rontani, pedig aki ezt annakidején kimondta, az "nem is tagja a mai kabinetnek, mindössze csupán a koalíciós tanács elnöke...A magyarok nyugtalansága egy kis beleérzéssel azonban mégis érthető. Ehhez elég elképzelni azt, hogy vajon mi lenne, ha a budapesti kormányban most ott ülnének Csurka István nacionalistái, akik ugyanúgy, mint a Slotaféle SNS, a szélsőjobboldali francia Le Pen partnerének tekintik magukat." "Sokáig kell még egyengetni a Slota tankjai után maradt barázdákat. A szlovák diplomácia vezetője pedig egyedül, a kormány segítsége nélkül aligha tud majd megbirkózni a feladattal" - fejezi be a Ján Kubiš keddi budapesti útját kommentáló pozsonyi Pravda. vissza Mese a kárörömről Felvidék.ma 20060712 13:11 Fábián Tibor cikke (Reggeli Újság) 2004. december 5. után több magyarországi internetes fórumon azon örvendeztek a hozzászólók, hogy az érzelmi megközelítés fölött győzött a „kívül tágasabb” racionalitása. Örültek azok, akik féltek és tartottak a határon túli
