Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-08
6 maradás elősegítése. Szavaiban MSZPs magyarországi ismerőseim kilenc évvel ezelőtti érvelése visszhangzik: – Minek nektek magyar egyetem, hisz Romániában éltek, aki ott magyar egyetemet végez, magyar tudásáva l nem tud elhelyezkedni, a magyar egyetem Magyarországnak termelne értelmiségit, nem nektek. Jó, de ha nincs magyar anyanyelvű értelmiségink, mert így nyilván nem lesz, akkor az erdélyi magyarság előbbutóbb felmorzsolódik. Így érvelve, minek a magyar köz épiskola, mert ugye, milyen nehéz az ezt elvégzőnek felvételizni a román egyetemre. Ha pedig így van, minek a magyar óvoda, mert milyen nehéz onnét a román iskolába jutni. És akkor egyáltalán minek vagyunk mi magyarok? Tiszta kádári, MSZMPs érvelés, amine k a lényege, ne akadékoskodjunk, elvtársak, a román elvtársak is a szocializmust, bocsánat, most a kapitalizmust építik, ugye, milyen szép, hogy így együtt menetelünk? Meg aztán nem akarunk a belügyeikbe avatkozni, amúgy is a román elvtársak már megoldottá k a nemzetiségi kérdést. De ne siessünk, az MSZPs EUparlamenti képviselőnő még nem fejezte be. Nem tartja szerencsésnek, hogy most, amikor Európában az egyetemek egyesülnek, a romániai magyarság töpörtyűnyi egyetemet akar létrehozni. Meg aztán ha kiderül, hogy még egy magyar egy etem van, megindul a harc valamennyi magyar egyetem között a pályázati pénzekért. És ugye, a kis töpörtyű szépen lemarad. Szerényen megkérdezzük: ez történik a komáromi Selye János Egyetemmel is? A magyarországi egyetemek ügyesen kigolyózzák? Szóval Doboly i Krisztina nem tartja célravezetőnek az önálló Bolyai létrehozását. Különben is minek annyit követelőzni? Az EUbiztosok már irtóznak a romániai magyarság követeléseitől. Nem véletlen, hogy a mostani romániai országjelentés a tavalyihoz viszonyítva alig t esz említést az erdélyi magyarság ügyéről. Olli Rehn például nagyon megharagudott, amikor azzal a több ezer, a Bolyait követelő elektronikus levéllel árasztották el. Ma semmi sem ingerli jobban, mint az, ha a romániai magyarságról hall. Bár finn ember, nem érti, mi áll az erdélyi magyarság állandó követelőzése mögött. – Már hogyan is értené szegény, hiszen Finnországban a svédek nyelvi igényeit, az erdélyi magyarsághoz viszonyítva, a legmesszebbmenően kielégítették. Ha viszont így van, mi a fenének követelő zünk annyit? Húzzuk már meg magunkat... Dobolyi Krisztina szerint végső soron az erdélyi magyarság gondolkodásmódjával van a baj. Figyeljük csak: ha nem lenne állandóan gerjesztve (!) ez az ügy, akkor egy idő után nem merül fel ez a kérdés. Ha az egyik fél állandóan sír, hátrányos helyzetűnek érzi magát, nyomban feltámad a másik fél ellenállása. Egyszóval tegyük magunkat úgy, mintha egyenrangúak lennénk – mert akkor valóban egyenrangúak is leszünk? Egy csapásra megoldódik a minden szintű magyar oktatás, az önálló magyar egyetem, a területi önkormányzat, meg minden húsunkba vágó kérdés? Mivel ez a fellegjárás bennünket nem kábít el, ahhoz, hogy a többségiekkel valóban egyenrangúak legyünk, továbbra is – ha tetszik Dobolyi Krisztinának, Olli Rehnnek meg a több i kerékkötőnek, ha nem – mindaddig kitartóan követeljük azt, ami bennünket megillet. Mert csak azt követeljük. Semmivel sem többet. A BBTE ún. multikulturalitásának legújabb megnyilvánulásáról hadd álljon itt végül néhány sor: Június 14én Rómából Kolozsvá rra érkezett Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancellárja. Magyarán a Vatikán tanügyi minisztere. A magas rangú méltóság JeanClaude Périsset bukaresti apostoli nuncius és Jakubinyi Gyö rgy gyulafehérvári érsek kíséretében jött a városba. Az eseménnyel egyidejűleg és összefüggően az egyetem Farkas utcai épületének szomszédságában, a Diákház bejáratánál emléktáblát lepleztek le, amely megemlékezik az első kolozsvári, s egyben erdélyi felső oktatási intézményről, a Báthori István által 1581ben alapított jezsuita egyetemről. 1579ben az erdélyi fejedelem – egyben lengyel király – Báthori jezsuita iskolát létesített Kolozsmonostoron. Két év múlva ezt Kolozsvár falain belülre, a Farkas utcai eg ykori kisferences klastromba telepítette, majd május 12én Vilnában alapítólevelet adott ki, melyben az iskolát egyetemi rangra emelte. A BBTE néhány éve elődjének tekinti a 425 éve alapított intézetet. Az emléktábla idézi az alapító oklevél latin szövegét , melyben a fejedelem és király ynal írt neve mellett, láss csodát, a város magyar nevének korabeli változata, a Kolozsvárnak mondott COLOSWAR is látható. Az egyetem vezetősége azonban nem szalasztotta el az alkalmat, hogy újabb tanújelét adja „multikultu ralitásának”: a latin mellett román szöveg is olvasható. Magyar nem. Ugyan minek? Ez már nem lenne „multikulturális”. Amúgy mellékesen az emléktábla helye sem megfelelő. Egyrészt azért, mert az 1936 – 37ben épült Diákház Bauhausízlésű tornya olyan, mint eg y felállított gyufásdoboz, másrészt azért, mert elődje az 1821ben épült első magyar kőszínház (az első állandó magyar színházépület) volt, melyet 1935ben az akkori tulajdonos román egyetem bontatott le. Miközben ebben az utcában áll az egyetem főépülete, vele szemben pedig a Báthori által alapított jezsuita iskola utódja, az egykori kegyesrendi gimnázium épülete. vissza Csángókonferencia Moldvában: hazatalált emlékek
