Reggeli Sajtófigyelő, 2006. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-07-08
5 Külön említem a kolozsvári Krónikát, amit sokan hajlamosak besorolni a jobboldali orgánumok közé, holott e lap egyszerűen tisztességes tájékoztatásra törekszik. S nem kétséges: azokat az értékeket és módszereket is a Krónika jeleníti meg, amit általában a sajtó ellenőrző szerepéhez szoktak kapcsolni: érzékeny témák taglalását, oknyomozást. Ha „valakire”, akkor rá biztos nem áll a gáspáriki tézis. A Krónika az erdélyi magyar társadalom legnagyobb tabuját, az RMDSZ kvázitotális hatalmának garanciáját, a mélyen elvszerűtlen és méltánytalan pénzelosztási rendszert is érinteni merte. Kemény adatokkal igazolta, hogy az RMDSZ nemcsak azokat a forrásokat uralja, melyekhez legitim módon, parlam enti pártként jut hozzá, hanem azokat is, melyeknek címzettje az erdélyi magyarság, s melyek egyrészt a román költségvetésből, másrészt a magyar költségvetésből származnak, s melyeket nyilvánvaló módon az egész erdélyi magyar társadalmat reprezentáló, a ci vil szféra, az egyházak és a politikum konszenzusára épülő döntéshozatali mechanizmus keretében kellene felhasználni. Más kérdés, hogy az RMDSZ ma már nem hagyja magát zavartatni a sajtótól, s a bírálatot a kormányzó nómenklatúra tagjai elengedik a fülük m ellett. Gáspárik kritikája kétségkívül érvényes a nyíltan vagy burkoltan az RMDSZ által fenntartott pártsajtóra, s bizonyos mértékben igaz a main stream óvatoskodó médiára nézve is. Azt persze aligha várhatjuk egy RMDSZapparatcsiktól, hogy nyíltan kimondj a az igazságot: ma Erdélyben tisztességesen, következetesen és bátran az „ellenzéki”, más szóval a nemzetiautonomista oldalon írnak újságot. vissza Még mindig – Bolyai Kapu 2006. júniusjúlius Szerző: Asztalos Lajos Még mindig, mert a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), ez a Bolyai Egyetem újbóli létrehozását szorgalmazó lelkes társaság, hősies – ezzel a szóv al illethetjük legmegfelelőbben – , az erdélyi magyarság egyik fő óhajának eléréséért folytatott küzdelme nem ért célt. Még mindig Bolyai, mert az 1997 elején felröppentett úgynevezett egyetemi multikulturalitás hívei mindent megtesznek, hogy a Ceausescu és társai, Iliescu meg a többiek által 1959ben felszámolt magyar egyetem többé ne legyen önálló. E „díszes” társaságban van nem csupán az egyetem román vezetősége, hanem a magyar tagozaté is. Azzal a néhány magyar tanárral egyetemben, aki 1997 óta egy követ fúj velük. Ellene van úgyszintén az egyesek által kalózkapitánynak becézett, egykori hajóskapitányból lett köztársasági elnök, „természetesen” az oktatásügyi miniszter, Kolozsvár jelenlegi polgármestere, a Demokrata Párt elnöke. És még sokan mások. Ők val amennyien tudják, és csakis ők, hogy az erdélyi, a romániai magyarságnak mire van szüksége. És persze, azt is, mire nincs. Mert ők okosok. És mindenhatók, hadd tegyük hozzá. Mert parlamentben, kormányban, egyetemi vezetőségben és mindenütt ők vannak többsé gben. És a többség mindent tud. A kisebbség pedig mindenben kisebbség, neki meg kell elégednie azzal, amit a többség méltóztatik neki juttatni. Hiába ugyanolyan adófizető, mint a többség, befizetett pénzével a mindentudó, mindenható többség rendelkezik. Pe rsze mindez a legteljesebb demokrácia, a demokratikus törvények jegyében. Ha pedig (épp a mindenkire érvényes jogokra hivatkozva) fölemeli szavát, hogy nincs jól, ahogyan van, egyből kiderül, hogy márpedig nem igaz. Mert amint a Kolozsvárra – tegyük hozzá, a Babes – Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetőségének meghívására – ellátogatott Dobolyi Alexandra európai parlamenti MSZPs képviselő kijelentette, az egyetem vezetősége, nemkülönben a magyar tagozaté, őt tájékoztatta: a BBTEn a magyar oktatás a lehető le gjobb helyzetben van. Talán kis szépséghiba az egészben, hogy nincsenek magyar feliratok. Na de üsse kavics, ez annyi, mint semmi. Nyilatkozata, mondanunk sem kell, nagy felháborodást váltott ki a romániai magyar közvéleményben. A Brüsszelbe visszatért kép viselőnő az egyik kolozsvári lap munkatársával beszélgetve, „sziporkázó” fejtegetésével, érveivel fejelte meg kolozsvári nyilatkozatát. E szerint abban a követelményjegyzékben, amelyet Romániának az EUcsatlakozáshoz teljesítenie kell, nincs kisebbségi kér dés. A kisebbség ügye, beleértve a nyelvhasználatot, az emberi jogokhoz tartozik. Az, hogy a romániai magyarság bármit is követelhetne, semmiféle uniós szerződésben nincs benne. Ezért Románia húszmilliós lakosságát illetően az EUban érthetetlen a BBTE kör üli viszály, az, hogy a magyarok ebből ki akarnak válni. Ugye, világos? Látogatása előtt a képviselőnő a magyar külügyminisztériumtól kapott tájékoztatást. Minthogy a BKB nem hivatalos társaság, csupán civil szervezetként tartják számon, a külügy nem tárgy alt vele. Az RMDSZ viszont minden, a romániai magyarságot támogató megoldást segít. Szerinte az anyanyelv megőrzését elősegítő karok, tanszékek létesítése a legmegfelelőbb (tanárképzés, műszaki képzés). De szegényke nem érti: miért kell magyar nyelvűnek le nnie a jogászképzésnek? Mert az erdélyi magyar jogász a román törvények alapján dolgozik. Ha pedig valaki magyarul végez jogot Kolozsvárt, nem marad Erdélyben, Magyarországra megy dolgozni. Ő, Dobolyi Alexandra, a többi mindentudóval együtt, ezt is tudja. Miközben az RMDSZ szándéka a szülőföldön való
