Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-01
9 Múzeumban tartott nemzetközi konferencián a főigazgató arról is szólt, hogy a jó és rossz közötti választás azzal a döntéssel kezdődik: akarjuke látni a másik ember arcát. Úgy tűnik azonban, az európai társadalmaknak – köztük Magyarországnak – hatvan esztendő kellett ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni azokkal a bűnökkel, amelyeket a magu kat német nemzetiségűnek vallókkal szemben elkövettek a második világháború után. Glatz Ferenc akadémikus tágabb kontextusba helyezte a kérdéskört, amikor azt mondta: a diktatúra mindig köztársaságokból nő ki, ezért nagy a felelőssége a jelen társadalmának , amikor az egységesülő Európában a különböző fajta identitások előtérbe kerülnek. Kitelepítés természetesen nem csak nálunk volt, sokkal embertelenebb körülmények közt folyt Lengyelországból, Csehszlovákiából a németek úgymond anyaországba történő vissza toloncolása – derült ki Norbert Spannenberg, Gerhard Seewann, Jerzy Kochanowski és Alfred de Zayas referátumából. A szomorú tények azonban Magyarországon is beszédesek: 1946 nyaráig száztízezer főt telepítettek ki, s ez a szám 1948 júniusáig meghaladta a k étszázezret. Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke úgy fogalmazott: a kitelepítettek mégis otthonra leltek a hazátlanságban, s munkájuk során kiderült, mit veszített Magyarország azzal, hogy megalázta, bűnösnek nyilvánította s elszakította őket szülő földjüktől. A Német sors Európában – sváb sors Magyarországon című kiállítást ma délelőtt tizenegy órakor nyitja meg a Terror Háza Múzeumban Ursula SeilerAlbring, Németország budapesti nagykövete és Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányz atának elnöke. vissza Vita a vagyonról − Koszovó is részt kér Jugoszlávia pénzügyi örökségéből 2006. június 1. (9. oldal) Sebestyén Imre Igen érzékeny gazdasági kérdéseknek szentelték az Albert Rohan (ENSZ) és Stefan Lehne (EU) elnökletével megtartott bécsi Koszovótárgyalások első sorozatának hatodik s egyben utolsó menetét. Szóba kerültek a külföldi és belső tartozások, a birtokjog, a nyugdíj és a privatizáció kérdései. A szerb delegáció szerint e témákat előkészítetlenü l kényszerítették rájuk. A pristinai tárgyalófél már korábban jelezte, hogy Koszovó részt kíván venni a valamikori Jugoszlávia vagyonelosztásában, s követelte azoknak a károknak a megtérítését, amelyeket a háború okozott a koszovói gazdaságnak és a polgáro knak. Visszakövetelte a nyugdíjalapokat és a polgárok bankbetéteit. A tárgyalásokat megelőzően a szerb fél bemutatta tárgyalási platformját, amely biztosan kemény albán elutasításra talál, s Belgrád számol is ezzel a lehetőséggel. A terv lényege: Koszovó S zerbia része marad, de széles körű autonómiát kap. Erről húsz évre szóló nemzetközi szerződést kötnének az ENSZ, de nem az EU bevonásával. A tartománynak alkotmánya lenne, törvényhozása, végrehajtó hatalma, önálló bírósága, s függetlenül végezhetné valamen nyi funkcióját, kivéve azokat, amelyeket Szerbia megtartana magának, ezek pedig „csak a szuverenitás alapvető elemei”, a külpolitika, határellenőrzés, emberi jogok védelme, a pénz, a vámpolitika, valamint a szerb vallási és kulturális örökség védelme. Lén yegében azt kínálja fel Szerbia 2006ban, amit elvett 1989ben. Maradna a nemzetközi jelenlét. Dusan Janjics szerb szakértő szerint a platform bemutatásának időzítése nagyon rossz. Másfél évvel ezelőtt kellett volna közzétenni, amikor elkészült. Az okmány ugyanis ellentétben áll a Martti Ahtisaari ENSZmegbízott által képviselt metodológiával, e diplomata mögött pedig ott áll az összekötő csoport, az EU és a BT. Daniel Serves amerikai elemző szerint a platform a szerbiai közvéleménynek készült, illetve támo gatásának megnyerésére. A nemzetközi közösség reagálása kedvezőtlen lesz, állapítja meg. E platform nem adhat a tárgyalásoknak reális irányt, mert nagyobb felhatalmazásokat szavatol Belgrádnak, mint amennyivel most rendelkezik. A nemzetközi közösség minden jel szerint Koszovó függetlenségével számol: a belgrádi Politika megjelentetett egy bizalmas ENSZdokumentumot, amely gyakorlatilag terv arra az esetre, ha a független Koszovóból elmenekül a szerb lakosság. Legkevesebb 25 ezer ember indulhatna Szerbia fel é, de ez a szám elérheti a hetvenezret is. A szigorúan bizalmas okmány a menekültek fogadásának színhelyeké nt az úgynevezett szűkebb Szerbiát jelöli meg. vissza Kié legyen a Krím? − A szeparatizmust erősíti az amerikai hadihajó kikötése 2006. június 1. (9. oldal) Munkatársunktól
