Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-28
7 Pataki István Szükségből erényt A magyarországi államigazgatás átrendezéséről szóló híreknek sajátságos ret orikájuk van. A korábbi hetekben, napokban vagy években a magyarországi politikai elit abban egyetértett, hogy további reformok szükségesek. De mindvégig úgy gondolta, hogy azoknak ő nem lehet személyében vesztese, hogy ugyan nagy a bürokrácia, és la ssan m űködik minden, de az ő háza táján minden rendben van, és hogy ő különben is szorgalmasan, erejét megf eszítve dolgozik, ezért őt – történjen akármi – igazán baj nem érheti. Hogy ő hatékony, és a többiek nem, így nyi lvánvalóan személyében, közvetlen érdekelt ségeiben és csatlósai személyében sérthetetlen. Most a helyzet – le galábbis a verbalitások szintjén – megváltozott. Az államigazgatás igen nagy része hirtelen az átrendeződésben közvetlenül veszélyeztetetté vált. S ezt a tisztviselők elsöprő többsége, akár személyében érintett, akár nem, páni kként éli meg. Ebből következően Pest tele van hírekkel, rémhírekkel, találgatásokkal, legendákkal személyes megmenekülésekről és bukásokról e körben. Az átrendeződést kezdeményezők, mindezt figyelembe véve, a sze rvezet i változásokat négy alapelv köré kell hogy rendezzék. Először is: nagyon gyorsan kell cselekedni. Ebből mindenfajta váratlan és esetleg nem igazán végiggondolt me goldás is kikeveredhet. De ha túl sokáig fontolgatnák a tennivalókat, ha ezekről túl sokat egy eztetnének elemzőkkel, érdekeltekkel, szakszervezetekkel, akkor megnézhetnék magukat. Azonnal egységfront kovácsolódna velük sze mben, és minden alterület rendkívül fontos érvekkel állna elő, amelyek szerint minden mást nemcsak lehet, hanem kell is racional izálni, de ő már olyan racionálisan működik, hogy a további lépések vele szemben az egész állam működését akadályozhatják. Amit az első rohamban nem sikerül elérni, azt később már nehéz lesz végigvinni. Másodszor: egyes érdekterületek mögött valóban vannak erős lobbicsoportok, mások mögött ilyen hatalmi gócok nincsenek. Nyilvánvalóan másképpen próbálom meg a sárkány egyik fejét levágni, és másképp nyiszálom egy kis gyík fejét. A sárkányt aztán előbb vagy utóbb szükségszerűen békén hagyom – úgyis nő minden l evágott feje h elyett, ahogy a meséből tudjuk, hét új. De a kis és védtelen gyíkok között felelősség nélkül mészárolhatok. Köve tkezésképpen, az első rohamnak azok a szervezetek esnek áldozatul, amelyeknek nincs erős politikai védelmük. Harmadszor: vannak ol yan területek, ahol az igazgatást már csak azért sem nyirbálhatom túlságosan, mert annak mindenfajta nemzetköziszabványkapcsolódásai vannak. Például nincs olyan európai kormányszervezet, amel yben nincs külön környezetvédelem és nem jelzik, hogy a női esé lyegyenlőségre valamilyen külön hivatal vigyáz. Ha pedig valamilyen szervezetnek ilyen nemzetközi divat- vagy EUfüggelmi védettsége nincs, akkor bizony más ilyenekkel rendelkezőkkel szemben hatványozottan veszélynek van kitéve. Negyedszer: az adott, esetl eg egészében valóban nehézkesen és sok hibával dolgozó államigazgatáson belül is vannak kevésbé és inkább hatékony hivatalok. Feltehetően néhány hagyományos terület, ahol profi tisztviselői kar jött létre, mint a külügyben vagy az oktatásügyben, e vonatkoz ásban más hasonló miniszteriális bürokráciákkal szemben jobban produkál. Mások meg, akár azért, mert frissen alapítottak, akár azért, mert kevesebb hagyományos hivatalnok dolgozik íróasztalaik mellett, bizonyára kevésbé hatékonyak egy ilyen összevetésben, és ezért talán könnyebben támadhatók is. Nyilvánvalóan, ha a négy támadási felület közül egy szervezet kett őben áll vesztésre, akkor még valahogy életben marad. Ha háromban, akkor már nem hiszem, hogy onnan megy majd valaki is nyu gdíjba, s ha négyben, akkor a közös imán kívül az elsüllyedő hajó fedélzetén más technikáról aligha lehet szó. A HTMH átalakításáról kétfajtaképpen lehet beszélni. Az első a hivatalos kormánynyilatkozatok nyelve. Minde nkit megnyugtathatunk, hogy funkciók maradnak, és hogy azok ellátásához a maradék másfél tucat ember biztos, hogy elégnek bizonyul. Ez biztosan így is lesz. És érvelhetünk az én fenti tagolt szervezeti veszélyzónámra figye lve. És akkor látjuk, hogy a négy szempontból – az összes jó szándék ellenére – e hivatal négyben könnyűnek biz onyult. A néhány hónapja kijelölt új elnök heroikusan tette, amit tehetett, de a strukturális adottságokon ő sem t udott változtatni. Először is, a gyors cselekvés programjából következően nem maradhatott idő külső konzultációra a határon túli magyar politikai elitekkel. Õket, gondolom, amúgy sem kérdezték gyakran (ha egyáltalán valaha megkérdezték) arról, hogy mennyire elégedettek technikai szempontból vagy politikailag a hivatallal, amelynek jóindulatától számtalan – esetenként számukra személyesen is fontos részkérdésben – erősen függenek. De ha meg is kérdezték volna őket, épp e függésből követke zően túl kockázatos lett volna véleményt mondani. És miután a magyar államigazgatás fejében a HTMH magyarországi támogatásokat így vagy úgy szétterítő intézményként volt elkönyvelve, aligha gondolt itt fél percig is bármilyen reformstratéga arra, hogy az í gy szétosztott összegek fogad ó- ival konzultáljon arról, hogy milyen alternatíváik vannak a létező bírálati, támogatási formáknak. Végül is a m agyar államigazgatás paternalista, a segélyezettekkel a szociálpolitika sem konzultál arról, hogy milyen formában t udja segélyezni őket. S mert a magyarországi politikai közvéleményben (lelkes vagy fanyalgó előjelektől függe tlenül) szinte egyöntetű az a hit, hogy a HTMH egyfajta nemzeti segélyelosztási hálózat (tudom, hogy szűkül most
