Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-22
31 valamint közös záródiploma kiadását is. Az unió és az Egyesült Államok 2006 és 2013 között 45 millió eurót szán a transzatlanti oktatási programok finanszírozására. MH vissza Ki fo glalkozzék a határon túliakkal? − Mítoszok és szimbólumok nélkül "A romániai magyar közösség nem tudott létrehozni olyan nyilvánosságot, amely önálló volna. Van, akinek a nap Budapesten kél és nyugszik, és van, akinek Bukarestben – a kett ő között pedig nincs semmi… A beteg intézményrendszerhez brutálisan hozzá kell nyúlni, mert támogatása személyes politikai kapcsolatokra épül. A magyarországi támogatáspolitika antimodern, lekezel ő és nem EUkomform" – így jellemezték az 1990 óta kialakult magyarországi és határon túli intézményrendszert, illetve támogatási politikát Kolozsváron, 2005 nyarán. És ez a vélemény nem egyedülálló, más térségekben is megfogalmazódott. Itt tartunk tehát, innen kellene eljutni oda, hogy az "anyagyermek", az "elosztóeltartott" viszony helyett az együttm ű ködés és közös felel ő sségvállalás kerüljön el ő térbe. Hogy tudomásul vegyük: 2006ban gyökeresen más a helyzet, mint 1990ben vagy akár 2004. május elseje el ő tt volt. Másfél évtizeddel 1989 decembere után azt látjuk, reneszánsza v an a két világháború közötti id ő szakban kialakult felfogásnak (újkonzervativizmus), amely a trianoni sokkra úgy kínált fogalmi kapaszkodót, hogy megteremtette az európaiságmagyarság dichotomikus gondolkodását, amelyben a múlt hamisítható, a kollektív nemz eti lét felülírja az egyéni érdeket, és ellenségképek fogalmazódnak meg. Ma is olyan társadalmi mentalitás formálja, illetve deformálja modernizációs esélyeinket, amelynek gyökerei a két világh á ború közötti id ő kig, s ő t bizonyos elemeiben a kiegyezésig (186 7) nyúlnak vissza. Ma is dönt ő en vagy szimbolikus vagy sérelmi politizálás zajlik; dominál a panaszkultúra, hiányzik a valós együttm ű ködés szándéka; a realitásokat rendszeresen figyelmen kívül hagyják; Magyarországon és a határon túli közösségekben egyarán t virágoznak a nemzeti romantika sztereotípiái; hiányoznak a közösen megfogalmazható célok, helyettük viszont nemzeti érdekként jelentkezik a bezárkózó, kitartásra támogatást kér ő nemzeti kisebbség fenntartása. Politikai, filozófiai és szemléletbeli váltás ra van tehát szükség. Olyan politikára, amely nemcsak a magyar, hanem a szomszédos országok gazdasági, társadalmi, politikai berendezkedését, történelmét, politikai kultúráját is szem el ő tt tartja. S észreveszi, hogy maholnap a magyarság több mint 95 száza léka azonos gazdasági és politikai keretek közé kerül. Csak ennek tudomásul vételével képviselhetjük üt ő képesebben érdekeinket a szomszédos országokbéli többségekkel, illetve a multinacionális cégekkel folytatott játszmákban. Ez a megközelítés ráadásul a k ormányoknak – magyarnak, szlováknak, románnak – politikai stabilitást is kínálhat. A szimbolikus, sérelmi politizálással és az osztogató, klientúraépít ő , retradicionalizáló politikával szemben közös felel ő sségvállalásra és együttm ű ködésre ösztönöz. Itt len ne az ideje például felismerni, hogy az EUtag Magyarország jogosulttá vált az unió fejlesztési politikájának befolyásolására is. Azaz nagyobb hangsúlyt helyezhetünk a magyar érdekeknek jobban megfelel ő célkit ű zésekre, ezek között a magyarlakta térs é gek fe jlesztésére. Tehetjük ezt annál is inkább, mivel az unió fejlesztési direktívái a kisebbségek támogatását a fejlesztési politika egyik céljaként jelölik meg. A magyar fejlesztési politikának ezért egyik stratégiai prioritása kell hogy legyen azon szomszédo s országoknak vagy azon szomszédos országok egyegy régiójának, térségének a felzárkóztatása, gazdasági átalakulásának el ő segítése, ahol magyar közösségek is élnek. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt az alapelvet is, hogy nem a régiót kell etniciz á lni, h anem az etnikumot regionalizálni. A kötelez ő en kialakítandó régiók és kistérségek közös projektjeiben pedig el ő nyben kell részesíteni a gazdasági fejlesztés, az oktatás és a munkaer ő piac szempontjait. Ú gy gondolom, a szimbolikus intézmények, illetve az edd igi struktúra fenntartása helyett szakmapolitikát kell folytatni. Olyan közös grémiumokat kell létrehozni – határon túli és magyarországi szakemberek részvételével – , ahol nem pénzt osztogatnak, hanem egyeztetni tudnak az egyes szakterületek stratégiai cél járól, prioritásairól és a min ő ségi kritériumokról. Olyan átlátható mechanizmusok jöhetnek létre, amelyekben nem a pártfinanszírozás ő rzi a rezervátum mozdulatlanságát, ehelyett el ő re meghatározott nagyságrend ű forráshoz juthat bárki, bármelyik szervezet, amely – és aki – pályázik és egyben garantálja az adott cél min ő ségi megvalósítását. Világosan meghatározott keretek lesznek – a hatékonyság ellen ő rzésével. A rezervátumpolitikának, ha úgy tetszik, a paralimpiáknak vége. A matematika vagy a magyar irodalom tanára Sepsiszentgyörgyön és Kassán is a matematika, illetve a magyar irodalom tanára, miért kellene külön továbbképezni? Miért kell külön határon túli színházi fesztivál stb. A mentális határokat nem a bezárkózás és elkülönülés bontja le. A fizikai határ okon pedig utakat kell építeni, ezekhez kevesebb bürokrácia, szimbólum és több aszfalt kell. Törzsök Erika kisebbségpolitikai szakért ő vissza Volt egyszer egy HTMH - Németh Zsolt; a külügyi és határon túli magyarok bizot tságának fideszes elnöke
