Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-22
17 Egy nemzetgyűlés margójára − Autonómia: a katalánoknál bővül, a Székelyföldön büntetik 2006. június 22. (7. oldal) Lukács Csaba Egy gyergyói diszkóban péppé vert négy székelyföldi fiatalt harminc, más vidékről odavezényelt civil ruhás csendőr, a vasárnapi Székely Nemzetgyűlés két szervezőjét pedig húszmillió lejre büntették, mert huszonöt perccel tovább tartott a rendezvény az el őre bejelentett időpontnál. Míg a székelyek az autonómiájuk érdekében gyűléseztek, pár ezer kilométerrel arrébb, Spanyolországban a katalánok igent mondtak az 1979es autonómiájukat tovább bővítő statútumra. Két világ, két hozzáállás: ami természetes Európ a nyugati felén, az (a gőzerővel Európába készülő) Romániában még régi reflexeket, értetlenséget és elnyomást vált ki a többségi társadalomból, és nem akarják elismerni azt a jogsérelmet, amely nyolcvanhat esztendeje sújtja az erdélyi magyarságot. A vasárn api referendumon részt vevő katalánok hetvennégy százaléka igent mondott arra, hogy tovább távolodjanak Madridtól – igaz, a népszavazáson a voksolásra jogosultak kevesebb mint ötven százaléka nyilvánított véleményt. A hétmilliós Katalóniának már több évtiz ede jár az, ami a másfél milliós romániai magyarságnak egyelőre szóba sem jöhet. Az új statútum tovább bővíti a jogokat: erősödik a katalán nyelv oktatása, nagyobb lesz a pénzügyi önállóság, helyi szintre kerül közút, a vasút és a tengeri közlekedés irányí tása, ők nevezhetik ki bíráikat és ügyészeiket, több marad helyben a befolyt adókból, saját bevándorlás- és munkaerőpolitikát folytathatnak. Székelyföldön a rendszerváltás után tizennyolc évvel is állami pénzből és segédlettel folyik az államvallás, vagyi s az ortodoxia hagymakupolás honfoglalása, épülnek a csendőrlaktanyák, és lesöpörték az asztalról egyes magyarlakta községek népszavazási kezdeményezését az autonómiáról (néhány önkormányzat emiatt aztán a nemzetközi fórumoktól kért jogorvoslatot – a szerk .). A vasárnapi nemzetgyűlésre a hatalom – nyilván elrettentő szándékkal – valóságos kis hadsereget vonultattak fel. A rendkívül mostoha időjárási viszonyok ellenére is elment több ezer székely, hogy világosan és egyértelműen kimondja igényét és követelésé t saját ügyeinek intézésére. A romániai magyarság ügyét a parlamentben képviselő politikai erő, az RMDSZ nem vett részt a gyűlésen: Markó Béla elnök nem ért egyet azzal a módszerrel, ahogyan a kezdeményezők meg akarják valósítani Székelyföld területi auton ómiáját. A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésnek más értelme nincs, csak az autonómia elvének a lejáratása – vélte a politikus, szerintük nem így oldódnak meg a magyar közösség problémái, hanem a parlamentben kell keresni ezekre a megoldásokat. Igaz, ez ne kik ez elmúlt tizennyolc esztendőben nem sikerült túlságosan, tenném hozzá halkan, de hát a katalánok már régen megmondták, hogy az autonómia úgy kezdődött, hogy először is leszámoltak a saját árulóikkal. „A székely nép ősi joga összehívni a nemzetgyűlést, ha az egész közösséget érintő döntés meghozataláról van szó, és mindig akkor hívták össze, ha a székelység megelégelte az elnyomást” – jelentette ki Csapó József nyitóbeszédében. A fokozott rendőri felügyelet mellett, de nyugodt körülmények között zajló g yűlésen az is elhangzott, hogy ma olyanok nevezik hazátlannak a romániai magyarokat, akik öttíz éve laknak ezen a vidéken. A gyűlés résztvevői arra kérték Románia elnökét, parlamentjét és kormányát, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a székelyföldi autonómiatörekvések közképviseletével felhatalmazott Székely Nemzeti Tanáccsal, és szeptember végéig írjanak alá megállapodást a régió autonóm státusának elismeréséről. Lelkeket megérintő zárómozzanatként Gergely István csíksomlyói plébános felmutatta a s zékelyek ezeréves áldozati kelyhét, amely a közösség történelmének valamennyi sorsdöntő határozatánál jelen volt és amelyet évtizedek óta ismeretlen helyen rejtegetnek. Érdemes néhány szóban bemutatni a nemzetgyűlés határozatait is. Kinyilvánították, hogy a magyar nemzet részét képező székely nép élni akar önrendelkezésre való jogával, és ezen jog alapján követeli Székelyföld államon belüli önkormányzását. Megjelölték a történelmi székely székeket magában foglaló Székelyföld Autonóm Közigazgatási Egység ide iglenes határait és elfogadták az önkormányzás alapelveit. Ezek értelmében teljes és tényleges szabadság és egyenlőség jár Székelyföld minden lakosának és népének! Joguk van saját kebelükből választani önkormányzatot, megőrizni a nemzeti önazonosságot, és számarányának megfelelő saját oktatási, kulturális, közigazgatási intézményekkel, döntéshozó, végrehajtó és bíráskodó testületekkel rendelkezni. Regionális szintű hatalmat akarnak, amelynek demokratikusan létrehozott döntéshozó szerve van, és rendelkezik a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközökkel is. Esélyegyenlőséget kérnek minden elismert vallási felekezetnek, demokratikus jogállamiságra jellemző társadalmipolitikai rendszert a közéletnek. Gazdasági és pénzügyi autonómiára volna szükség, és arra, h ogy az itt beszedett adók többségét itt is költsék el. Azt követelik, hogy Romániában az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez
