Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-02
14 A felmérések szerint azonban újabb negatív csúcsra lehet számítani a vála sztói részvételt illetően, a május elején tartott kutatási eredmények alapján a jogosult polgároknak mindössze 35 százaléka mondta, hogy biztosan az urnákhoz vonul, további 25 csak „valószínűsíti” ezt. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) ugyanúgy meg kell kü zdeni választóinak bizalmáért, támogatásáért, mint bármilyen más pártnak Szlovákiában – nyilatkozta lapunknak adott interjújában Bugár Béla, az MKP elnöke (képünkön), aki szerint ma már kirívó esetnek számít a Pozsonyban történt rendőri beavatkozás. Olyan nagy az apátia a választók körében az ön tapasztalatai szerint is, mint ahogy azt a felmérések mutatják? Vane ilyen tekintetben különbség a szlovák és a magyar választók között? – Egyszerűbb a válasz a második kérdésre, mert azt kell mondanom, hogy nincs különbség. Sajnálatos, hogy a szlovák sajtó, de időközönként a magyar is olyan képet fest a szlovákiai magyarokról, mintha ők nem is gondolkodnának, hanem vakon és süketen automatikusan a Magyar Koalíció Pártjára szavaznának. Ez nem igaz, a felvidéki magya rok igen érzékenyen reagálnak minden politikai és társadalmi eseményre, s ez így van jól. Ez viszont azt is jelenti, hogy nekünk ugyanúgy meg kell küzdenünk választóink bizalmáért, támogatásáért, mint bármilyen más pártnak Szlovákiában. Mert valóban tapasz talható egyfajta elfordulás a politikától, amit a közvéleménykutatók is kimutatnak. Az okok sokrétűek, én most inkább a felméréseket elemző politológusokra, szociológusokra hagyatkoznék véleményformálásomkor, hogy meg ne bántsak senkit. Az emberek úgy érz ik, a négyévente tartott választás kevés ahhoz, hogy hatékonyan tudják befolyásolni a politikát, amely a hétköznapi gondjaiban magára hagyja az embert, hangsúlyozzák többen is az elemzők közül. Ráadásul az elmúlt néhány évben meglehetősen sok politikai bot rány, korrupciógyanús eset látott napvilágot, pártok szakadtak, újak alakultak, ami ugyancsak nem hat pozitívan az emberek gondolkodására. Megint mások arra figyelmeztetnek, hogy az elmúlt évek reformjai sok embert érintettek hátrányosan, s bár a változáso k következtében igen egészséges fejlődésnek indult a gazdaság, az eredmények az emberek hétköznapjaiban egyelőre csak lassan mutatkoznak, avagy – bizonyos régiókban – egyáltalán nem. A szakértők véleményével pedig nem illemből nem vitatkozom, hanem azért, mert én magam is ezt tapasztalom. De azért bízom abban, hogy a választásokig hátralévő időt ki tudjuk használni arra, hogy céljainkkal megismertessük választóinkat, s a végén talán mégsem lesz olyan alacsony a részvételi arány, mint ahogy most mutatkozik. – A Magyar Koalíció Pártja nyolcéves kormányzati szerepvállalását is elsősorban a magyarok lakta vidékek siralmas gazdasági és szociális helyzete miatt bírálják a legtöbben, de vannak olyanok is, akik éppenséggel a kisebbségekre vonatkozó jogszabályok mega lkotásának elmaradását róják fel, nem tartják eléggé következetesnek a pártot ilyen szempontból. Mennyire tükröződnek ezek a bírálatok, kifogások a párt május elején elfogadott választási programjában? – A választások közelsége miatt talán úgy lenne ildomo s, ha azt mondanám: igen, tükröződnek, mert mi figyelembe vesszük az emberek véleményét. Mégsem ezt mondom. Mert ugyan valóban figyelembe vesszük az emberek véleményét, de nemcsak most, a választások előtt, s nem azért, hogy tetszelegjünk nekik. A mi polit ikusaink nem szakadtak el a valóságtól, nehéz is lett volna, hiszen valamennyien folyamatosan kapcsolatban állunk a Csallóköztől a Bodrogközig minden régióval, a választóinkkal, s mi magunk is tudjuk, hol szorít a cipő. Legfeljebb kicsit másként látjuk a k ialakult helyzet okait, mint választóink. A terjedelmi korlátok miatt csak néhány példát hadd mondjak. A világ legtermészetesebb dolgának tekintik a Párkány környékén élők, hogy használhatják a Mária Valéria hidat. Igazuk van. De belegondolnake abba, hogy kilenc évvel ezelőtt a szlovák kormánypolitika azzal riogatta a szlovákságot, hogy a hídra nincs szükség, mert aztán azon jönnek majd a magyar tankok megszállni Szlovákiát?! Ma ott tartunk, hogy egyezmények rögzítik az Ipolyhidak újjáépítését, és nem hús z év múlva, hanem a következő választási ciklusban, a munkálatok két híd esetében már elkezdődtek. Az elmúlt nyolc évben – mellesleg minden törvényt és uniós előírást betartva – ipari parkok, víztisztítók, vízvezetékek, csatornák épültek DélSzlovákiában, ötvennél több iskolát újítottak fel, templomok épültek. Az emberek használják e beruházások előnyeit, és természetesnek veszik. Igazuk van. A XXI. században ez valóban természetes. De belegondolnake abba, hogy mindezek ellenére miért nevezhető az infrastr uktúra szempontjából még mindig lemaradt térségnek az ország déli és főként keleti része? Mert nemcsak a kilencvenes években, hanem Meciar aggódik. A Vladimír Meciar vezette szlovák ellenzéki erő nyilatkozatban adott h angot aggodalmának, mert a most alakuló magyar kormány programjának külpolitikai részében Meciarék a szlovákiai belügyekbe való folyamatos magyar beavatkozás szándékát vélik tetten érni. A TASR szlovák hírügynökség sajtószolgálatánál közzétett állásfoglalá s szerint a Meciar nevével jegyzett Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS – HZDS) szerint véget kell venni annak, hogy Gyurcsány Ferenc alakuló kormányának programjával nyugtalanító módon tovább „borzolja a szlovákok idegeit”. A párt szerint nemcs ak a kormányprogram zárófejezete teszi ezt, amelyben a magyar kormány kinyilvánítja, hogy az európai elvekkel összhangban támogatja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit, hanem „az a dal is, amelyet Magyarországon kazettán és CDn vidáman 500 forint ért forgalmaznak, s melynek refrénje – a Mindent vissza! – szerint minden völgyet, tölgyet, hegyet, folyót, a pozsonyi sétateret és a kassai várromot” egyként visszakövetelnek. (MTI)
