Reggeli Sajtófigyelő, 2006. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-06-08
15 Varga Klára Püski Sándor 1939ben alapította kiadóját Magyar Élet néven, s rendre a magyar sorskérdésekkel foglalkozó költők, írók, történészek műveit adhatta ki. A Püski Kiadó hatvannyolc éve vett részt először az ünnepi könyvhéten, akkor, amikor első könyvesboltja megnyílt a Szerb utcában. Idén a könyvheti megnyitón a kilencvenöt éves Püski Sándort köszöntik a Vörösmarty téren. Olyan nagyszerű szerzők műveit adta ki és árusította – egészen az ell ehetetlenülésig – a Püski Kiadó, mint Németh László, Szabó Dezső, Sinka István, Veres Péter és sokan mások. 1949 és 1970 között ugyanis a kiadó Magyarországon nem működhetett. A család 1970ben Amerikába emigrált, ahol a nyugati emigrációba kényszerült mag yar szerzők műveit adták ki. A kommunista érában – bár sokszor megpróbálták – Püskiék nem vehettek részt könyveikkel a magyar könyvünnepeken. 1988ban is csak annyit tudtak elérni, hogy állami stand mutassa be néhány kiadványukat. A rendszerváltáskor hazat elepült Püski Kiadó az elmúlt tizenhat évben több mint négyszáz kötetet adott ki, köztük húsz emigráns magyar szerző művét. Mint Püski Sándor fia, István elmondta: a nyugati emigráció irodalma nem csupán színvonalas szerzőkkel járult hozzá az anyaországi m agyar kultúrához, hanem azzal is, hogy olyan politikai, történelmi szemléletet őrzött meg, tartott ébren az anyaországiak számára, amelyről a Kádárrendszerben nem lehetett beszélni. Az emigráns magyar írók java része a rendszerváltás óta hazatelepült, és Magyarországon adja ki műveit, ám nem tud belenyugodni abba, hogy az elmúlt tizenöt év nem hozott igazi változásokat. A Püski Kiadó mottója: csak magyarként tudunk igazán európaiak lenni. Ebben a szellemben adta ki idei könyvheti könyveit is: köztük történ eti munkákat az őstörténettől a közelmúlt történelméig. Az ötvenedik évfordulóra tekintettel több ’56os témájú könyv napvilágot látott, például Nagy Gáspár és Kiss Iván 1956 fénylő arcai című kötete, Hegedős László Rongylabda című drámája, de Fekete Pál k önyve, mely az 1944 és 1957 közötti Békés megyei atrocitásokat – 59 ember agyonverését – dolgozza fel, szintén idesorolható. A Püski Kiadónak – az ’56os pályázaton – egyedül erre a kötetre szavaztak meg idén állami támogatást, amelyet egyelőre nem tudott kifizetni az NKA. Tapasztalataik szerint a hűséges olvasótábor nagy része ötven feletti, a fiatalok között sajnálatosan kevés, akit ilyen mélységben érdekelne a magyarság gondolata és a történelem. Arra a kérdésre, hogy a könyvvásárlások mennyiben tükrözik a középosztály egyre nehezebb helyzetét, Püski István azt válaszolta: régen is nehéz helyzetben volt a középosztály, de könyvet csak azért is vett. Inkább könyvet vett, mint hogy elutazzon nyaralni valamilyen egzotikus országba. A maiak – mint mondta – kö nnyebben adják fel, és inkább hajlanak a felszínes szórakozásra. Szűkül a piac, évről évre kevesebb pénz jut igényes könyvekre, kevesebb a pályázat, kevesebb a könyv, a Püski család mégis bizakodó: egy szűk réteg mindig marad szerintük, amely nem pártol el sem az írott szótól, sem magyarságától. vissza VÁLTOZÓ OROSZ KÜLPOLITIKA − Válásajánlatok 2006. június 07. 00:00 Utolsó módosítás: 2006. június 07. 18:09 Először tett nyílt utalást Oroszország arra, hogy elismerheti a szovjet utódállamokból kivált oroszbarát szakadár államok függetlenségét. A fő potenciális vesztes, Grúzia arra emlékezteti nagy szomszédját, hogy e politika az oroszországi szakadárokat is segíti. "Oroszország tisz teletben tartja az államok területi sérthetetlenségének elvét, ám Grúzia esetében ez inkább lehetőség, mintsem politikaijogi realitás. Grúzia területi egységének helyreállítása csak olyan bonyolult tárgyalások révén mehet végbe, ahol a déloszét fél a nemz etközi közösség által ugyancsak nagyon fontosnak tartott elvre, az önrendelkezési jogra alapozza álláspontját" - jelentette ki a múlt héten Moszkvában Mihail Kaminyin orosz külügyi szóvivő. A külügyi illetékes szavai hatalmas hullámokat kavartak: Tbiliszi a Grúziából a kilencvenes évek elején kiszakadt Abházia és DélOszétia szakadár vezetőinek nyílt támogatásával vádolta Moszkvát, míg a déloszétok és abházok, valamint az orosz elemzők többsége a mielőbbi elismerést sürgette. Közben Grúzia és Oroszország e gymást vádolja azzal, hogy a másik fél erőszakkal akarja elérni politikai céljait. Kaminyin nagy visszhangot kiváltott nyilatkozata nem tekinthető igazán váratlannak. Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanis már utalt arra, hogy Montenegró Szerbiától való elv álása, illetve az albán többségű délszerbiai tartomány, Koszovó valószínűnek tűnő függetlenné válása precedenst teremthet. Ennek alapján felmerülhet a kérdés: ha a montenegróiak és az albánok függetlenné válhatnak, miért nem illet meg ez a jog más nemzete ket is?
