Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-18
25 súlyukat. Minderre azért is nagy szükség lett volna, mivel az új politikai reform szerint a jövőben várhatóan felértékelődik az önkormányzat ok szerepe. Jelzi ezt egyebek mellett az is, hogy már a választási kampány legelején nyilvánvalóvá vált, sok perspektivikus üzletember és politikus is eleve a helyi önkormányzatok, elsősorban a megyei tanácsok képviselői mandátumának a megszerzését célozta meg, szándékosan kerülve az összecsapást azokkal a „nehézsúlyúakkal”, akik minden lehetőt és lehetetlent elkövettek a parlamentbe való bekerülésért. Feltehetőleg azzal érveltek: a politikát végül is ott csinálják, ahol élsz és dolgozol, a gazdaságot pedig még inkább. A földterületek kiutalása például teljes egészében a helyi önkormányzatok jogkörébe tartozik, legyen szó építkezésről vagy ipari létesítményről. Az önkormányzatok képviselői testületébe való bekerülés tehát mindenképpen vonzónak és egyben jó b efektetésnek is tűnt. Hogy azonban mennyiben valósulnak majd meg az elképzelések, illetve térülnek meg a befektetések, egyelőre nehéz lenne megjósolni, jóllehet azt előre látni lehetett Kárpátalján is, hogy helyi szinten nem az ideológiák és a pártszempont ok, hanem elsősorban a helyi sajátosságok és érdekek, valamint a személyes kapcsolatok lesznek a döntők a koalíciós megállapodások megkötésében, amelyekről egyébként a törvény nem is rendelkezik. Elemzők szerint azonban még nagyon sok víz lefolyik addig a Dnyeperen és következésképpen a Tiszán is, amíg a politikai reform szellemében az önkormányzatok teljes egészében átveszik majd az állami közigazgatások jogkörét. Viktor Juscsenko államfő ugyanis nyilvánvalóan mindent elkövet azért, hogy a jelenlegi hatalm i status quót minél hosszabb ideig jegelje. S erre most, úgy látszik, meg is van minden esélye, hiszen kétségtelen tény, hogy a választásokat követően az államfő szerepe és befolyása lényegesen megnövekedett, noha az idei esztendő kezdetével életbe lépett politikai reform alaposan megcsonkította az elnöki jogköröket. Ennek ellenére ma mégis mindenki az ő kegyeit keresi, hozzá megy tanácskozni, ő pedig igyekszik is élni ezzel a lehetőséggel. Igazán elemében van, irányít, szervez, egyszóval egyre erősebben ta rtja kezében a szálakat, és ez feltehetőleg így marad az új koalíció és kormány megalakítása után is, hiszen az ő elképzelései szerint készül a koalíciós megállapodás, és ő látta el tanácsokkal, utasításokkal az államigazgatás és az önkormányzatok reformjá t kidolgozó bizottságot is, amely éppen a napokban tartotta meg első összejövetelét. A jogosítványok körüli bizonytalanság azonban nem feledtetheti el a magyarok választási eredményeit. A számokkal kifejezhető teljesítmény ugyanis önmagáért beszél. A stati sztika szerint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Pártnak (UMP) a megyei tanácsban öt, a járási tanácsokban 49, a városi tanácsokban pedig 22 képviselője van, míg az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt (UMDP) ennek megfel elően négy, 36 és kilenc mandátummal rendelkezik. A falusi tanácsokban viszont az UMDP teljesített jobban: a kárpátaljai 68 magyar többségű önkormányzat vezetője közül 45, a képviselőtestületnek pedig csaknem a 70 százaléka tagja az UMDSZnek. Ebből követ kezően tehát az UMDSZ akár még sikerként is elkönyvelheti a választások eredményét, hiszen gyakorlatilag az utóbbi háromnégy év alatt tornázta fel magát szinte a semmiből, maximálisan kihasználva a Kucsmarezsim által mérhetetlen hatalommal felruházott Uk rajnai Egyesített Szociáldemokrata Párthoz (SZDPU/o/) való szoros kötődését, illetve – az UMDSZ első alelnöke, Kőszeghy Elemér kedvenc szavajárásával – Ivan Rizak kormányzó és Gajdos István UMDSZelnök „tejtestvériségét”. Különben sem került igazán nagy er őfeszítésbe például a magyar települések polgármesterei döntő többségének a beterelése az UMDSZbe, hiszen közülük legfeljebb hármannégyen voltak olyanok, akik nem léptek be az egyesített szociáldemokrata pártba. A KMKSZ viszont egyértelműen elégedetlen a z eredményekkel, amelyeket Kovács Miklós szerint semmiképpen nem lehet pozitívan értékelni. A szövetség elnöke úgy véli, olyan rossz eredmény született, amivel tulajdonképpen nem lehet mit kezdeni, hiszen még a politika sem tudja érte igazán a felelősséget vállalni. A történtek ugyanis sokkal mélyebb válságra utalnak annál, hogy elhamarkodott, felületes következtetéseket vonjunk le. Azt ugyanis, hogy a magyarok 30 százaléka nem ment el szavazni, illetve az ukrán pártokra adta voksát, nem lehet csupán az ide ntitás számlájára írni. Az ukrán pártokra adott voksokban például nagy szerepe volt annak, hogy azok mindenkinek és mindent ígértek, s a jelenlegi gazdasági helyzetben ez igazán hatott. Tény és való ugyanis, hogy az ország nyugati kapujának tekintett Kárpá talját Ukrajna egyik legszegényebb régiójaként tartják számon, ahol az egyik legnagyobb a munkanélküliség, ahonnan a lakosság létszámához viszonyítva talán a legtöbben valamelyik nyugatabbra levő országban keresik a kenyerüket, viszont a 750 hrivnyát kitev ő havi bér a legalacsonyabb, éppen a fele például annak, amit a fővárosban és a keleti megyékben keresnek az emberek. Igaz ugyan, hogy a múlt év gazdasági mutatói szerint a megye előbbre lépett, és elkerült a sereghajtó helyről, ám mindez az emberek pénztá rcáján egyáltalán nem érezhető. Sőt tovább nőtt a kifizetetlen bérek összege és a munkanélküliek száma, mi több, 27 százalékkal csökkent tavaly a külföldi befektetések részaránya. Mindez viszont nem szolgálhat elegendő érvként a magyarok gyenge választási teljesítményének indoklására. A legtöbben, köztük például Viktor Pascsenko ungvári politológus és Fegyir Sándor egyetemi tanár, választási szakértő a magyarok megosztottságát, voksaik elaprózottságát tartják a két magyar párt gyenge választási
