Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-18
11 tagállamok egy csoportja, a franciákkal és a hollandokkal az élen, azt is feszegetni kezdte, hogy meg kellene húzni az EU földrajzi terjeszkedésének határait. Inkább árt, mint használ a bővítésről folyó vita. Egyrészt korántsem annyira sürgető, mint ném ely politikusok megnyilatkozása sejteni engedi: Horvátországgal és Törökországgal a közelmúltban indultak meg a csatlakozási tárgyalások, Macedónia pedig 2005 decemberében nyerte csak el a tagjelölti státust. Közülük leghamarabb a horvátok léphetnek be, va lamikor 20092010 táján, a macedónok és a törökök kilátásairól viszont Brüsszelben még jóslásokba sem szívesen bocsátkoznak. Másfelől a bővítés az EU leghatásosabb külpolitikai eszköze, ezért botorság lenne, ha az unió e tekintetben korlátok közé szorítaná saját magát. Ha a nyolcvanas évek elején megvonták volna az EU külső határait, a 2004es, méltán történelmi jelzővel illetett bővítésre sem kerülhetett volna sor. Márpedig a napokban közzétett, Rehn és Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos által kö zösen jegyzett, adatokkal gondosan alátámasztott bizottsági közlemény szerint a tíz új tagállam csatlakozása "teljes politikai és gazdasági siker", amelynek legfrissebb tanúbizonysága, hogy az EB kedden támogatta Szlovénia kérelmét az euró átvételére 2007től. Nem a befogadóképesség fejlesztése tehát az EU legsürgetőbb feladata, hiszen egyelőre meglehetősen távoli a következő bővítés - fejtegette nemrég a brit Financial Times hasábjain Rehn. A valódi kihívás szerinte az unió működőképességének javítása. A csatlakozni kívánó országoknak szigorú, de világos feltételeket kell teljesíteniük, ami rendszerint komoly áldozatokat, népszerűtlen reformokat követel. Cserébe az EUnak egyértelmű távlatot kell felkínálnia, és vállalt kötelezettségeit mindenképp be kell tartania - figyelmeztetett Rehn. Máskülönben az EU elsőként a NyugatBalkánon veszítheti el a hitelességét, hiszen ott Albániának, BoszniaHercegovinának, Macedóniának és SzerbiaMontenegrónak 2003ban egyszer már "európai perspektívát" ígértek. Az EUnak és tagállamainak elemi érdekük, hogy ne csapják be az ajtót előttük. Az unió biztonságát a térség országainak integrálása szavatolhatja a legjobban, mert ahogy a brit The Economist a minap megfogalmazta, "ha az EU nem megy a Balkánra, a Balkán megy az EUb a illegális bevándorlás, drogok és bűnözés formájában". VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL Történelmi lecke 2006. május 17. 00:00 Utolsó módosítás: 2006. május 17. 17:10 Európának a SzávaDunaKárpátok vonaltól délredélkeletre elterülő félszigete, pontosa bban annak kiterjedése és regionális besorolása csaknem kétszáz év óta viták tárgya a nemzetközi földrajzi, történeti és politikai szakirodalomban. A legtöbbször, gyakran szinonimaként használt elnevezések a Balkán és DélkeletEurópa. Ehhez a térséghez min t történelmipolitikai régióhoz hagyományosan azokat az országokat sorolják, amelyek arculatát a bizánci és az oszmán tradíciók formálták, s amelyek az európai társadalomfejlődésbe csak megkésve, a 19. századtól kapcsolódhattak be (vagy vissza), ezért mind máig számos közös strukturális jellegzetességet s a bevett európai standardokhoz képest látványos elmaradottságot mutatnak. A mai államhatárok alapján egyértelműen ebbe a régióba tartozik Albánia, BoszniaHercegovina, Bulgária, Macedónia, Románia és Szerbi aMontenegró. Nem minden szerző sorolja oda Görögországot, mások ellenben, különböző megfontolások alapján, az összes jugoszláv utódállamot (tehát az említetteken kívül Horvátországot és Szlovéniát). Az efféle regionális meghatározások persze igen gyakran az adott világrend centrumállamainak a szemléletmódját tükrözik. Így nem meglepő, hogy a négy egykori délkeleteurópai szocialista országnak a rendszerváltozás óta megtett útjában és euroatlanti integrálódásában megmutatkozó különbségek elvezettek a térsé g differenciált kezeléséhez. Románia és Bulgária, ha nem is könnyen, de végül is eljutott a NATO- és a közeli EUtagságig. Ezzel szemben az eredetileg legjobb eséllyel induló Jugoszlávia felbomlott, s a helyét nagyobbrészt mindmáig egy válságzóna tölti ki, amelybe (részben a koszovói kapcsolódások miatt, részben "saját jogán") belesodródott Albánia is. Lényegében ezt a szitu ációt fejezi ki a NyugatBalkán elnevezés, amely az 1990es évek végén jelent meg a politikában és a publicisztikában, elsőként EUberkekben. Ez a fogalom napjainkra (bizonyos fokig vitatott, kissé pejoratív jellegű, de) széleskörűen elterjedt szubregionál is meghatározássá vált. A délszláv utódállamokat és Albániát szokás érteni alatta, azzal a megszorítással, hogy sosem sorolták ebbe a körbe Szlovéniát, s újabban egyre ritkábban Horvátországot.
