Reggeli Sajtófigyelő, 2006. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2006-05-18
12 Törökország mellett jelenleg ez az egyetlen térség, amelynek perspektivikus ígérete van az uniós tagságra. Ez rendkívül fontos a stabilizációs folyamatok sikere szempontjából, mert ma csak egyetlen dolog van, amiben a nyugatbalkáni népek egyetértenek: az, hogy mindegyikük az európai integráción belül képzeli el a s aját jövőjét. Emellett a NyugatBalkán stabilitása nyilvánvalóan érdeke az EUnak is. Nemcsak abban a minimalista értelemben, hogy "ne okozzon több bajt", hanem azért is, mert egy alig húszmilliós térségről van szó, amely bizonyos politikai problémák megol dása esetén viszonylag gyorsan EUkompatibilissé tehető. Gondoljunk például arra, hogy a szerbiai és a boszniai munkaerő képzettsége és nyelvtudása még ma is jobb, mint a 20072008ban felveendő két balkáni állam esetében. Nem véletlen tehát, hogy az EU mi nt az újjáépítési és a demokratizációs programok egyik fő szervezője és legfőbb finanszírozója már eddig is sok pénzt és energiát fektetett a térségbe: csak a 2000 decemberében beindított CARDSprogram (Közösségi Hozzájárulás a Rekonstrukcióhoz, Fejlesztés hez és Stabilizációhoz) keretében több mint hatmilliárd dollárt. Emellett BoszniaHercegovinában és Macedóniában katonai szerepet is vállalt, s ugyancsak az EU számít a SzerbiaMontenegrói Államközösség legfőbb politikai mentorának. Az Európai Tanács 2003 . júliusi szaloniki csúcsértekezlete politikai ígéretet tett egy 20122015 között megkezdhető nyugatbalkáni bővítésre, ha az érintett államok addigra megfelelnek a koppenhágai kritériumoknak. Mára pedig kialakult egyfajta "lépcsőzetes sorrend", amellyel a z EU magához kapcsolta a térség államait. Horvátországgal már 2001ben megkötötték a Társulási és Stabilitási Egyezményt, a múlt év októberében pedig megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat. A horvát remények szerint ezek a tárgyalások elvezethetnek az ors zág 2009. január 1jei uniós belépéséhez. A többi térségbeli ország uniós tagságának persze még perspektivikus értelemben is számtalan akadálya van, amelyek részben az érintett államok felkészületlenségéből és ellentéteiből, részben az EU bővítési kapacitá sának a végességéből fakadnak. Ennek ellenére a nemzetközi közösségnek és azon belül különösen az EUnak érdemes végigjátszania azt a szerepet, amelyet annak idején az USA a francianémet megbékélésben betöltött, mert a térség pacifikálása és konszolidáció ja csak így fejeződhet be. Az egyik legfontosabb és legaktuálisabb kihívást a koszovói és a montenegrói függetlenség kérdése, valamint ezeknek a szerb belpolitikára gyakorolt hatása jelenti. A koszovói státustárgyalások várhatóan a "feltételes függetlensé g" valamilyen formáját fogják eredményezni, még akkor is, ha azt Szerbia (mint valószínű) de jure nem fogja elismerni. Koszovó és Szerbia közös államkereteinek megtartására nincs vevő az albánok között, a Szerbiához való, erővel történő visszakényszerítést pedig nem vállalhatja a Nyugat. Tudják ezt a szerb vezetők is, de félnek beismerni, mert az belpolitikai vihart váltana ki, és egyikük sem akar a "nemzeti szülőföld elárulójaként" bevonulni a szerb történelembe. Ugyanakkor, az elszakadás tovagyűrűző hatás ait kezelendő, minden bizonnyal korlátozzák majd Koszovó szuverenitását, egyfajta államszerződésben kötelezve a szerb kisebbség védelmére, a nemzetközi jelenlét elfogadására és a nagyalbán egyesülés tilalmára. A montenegrói események hosszú távú trendje sz intén a függetlenség irányába mutat, még akkor is, ha a hét végi népszavazáson nem lenne meg a szükséges 55 százalékos többség. A két szecesszió (különösen a koszovói, mert a montenegrói elfogadhatóbb Belgrádnak) újabb vereségélmény lesz Szerbia számára, a nnak minden renacionalizáló hatásával együtt. De hosszabb távon ez remélhetőleg nem vet véget teljesen a reformfolyamatoknak. JUHÁSZ JÓZSEF Függvényábra 2006. május 17. 00:00 Utolsó módosítás: 2006. május 17. 17:10 Mintha kapóra jött volna a sz erb kormánynak a vasárnap esedékes montenegrói függetlenségi népszavazás: a "közös állam" - Szerbia és Montenegró Államközösség (SCG) - megőrzésének ügye jelenleg háttérbe szorítja a kellemetlen témákat. "Szerbiának és Montenegrónak együtt kell maradnia", hiszen "Európában mindenki együtt van", mondta a hét végén Vojiszlav Kostunica miniszterelnök a közös állam mellett kardoskodó erők belgrádi rendezvénye után, amelyen a szerb ortodox egyház képviselőivel együtt vett részt. A szerb kormány feje nem részlete zte, milyen európai perspektívája van az államközösségnek azután, hogy az unió felfüggesztette a stabilizációs és társulási egyezményről szóló tárgyalásokat, mert Belgrád nem adta ki Ratko Mladics tábornokot, a boszniai szerbek háborús bűnök elkövetésével vádolt egykori katonai parancsnokát.
